Interjú Almásy Csilla fizioterapeutával: 10 év alatt megnégyszereződött a gerincbetegek száma

Mennyire számítanak manapság népbetegségnek a különböző gerincproblémák?

A KSH morbiditási mutatói szerint az elmúlt 10 évben megnégyszereződött a gerincbetegek száma. Ennél már csak a szív- és érrendszeri betegségek „büszkélkedhetnek" jobb eredménnyel, szóval azt gondolom, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy népbetegségről van szó. Több hazai és nemzetközi szakirodalom kijelentései vágnak egybe, miszerint az emberek 80%-a találkozik élete során legalább egyszer a derékfájással. Az orvosi rendelők és a gyógytornakezelők is gerincbetegekkel vannak tele.

Kik a legérintettebbek ebben?

Ami a legelszomorítóbb és egyúttal a leginkább segítségért kiáltó tény, hogy egyre fiatalabb korosztályt érintenek ezek a problémák. Ma már egyáltalán nem ritka, hogy a 20-as éveik elején járó fiatalok komoly gerincsérvvel küzdenek. De természetesen a legnagyobb mértékben a középkorosztályt érinti. Nemek szerint nehéz egzaktul fogalmazni, mert mint tudjuk, a nők sokkal egészségtudatosabbak. Egy férfi már csak akkor megy orvoshoz vagy segítő szakemberhez, ha tényleg a végét járja. De egyébként úgy általánosságban elmondható, hogy a gerincbetegségekkel a legtöbben „együtt élnek", maximum felületes, kevésbé hatékony módszereket vesznek igénybe, de a teljes gyógyuláshoz szükséges – egyébként rendelkezésre álló – terápiákat csak nagyon kevesen választják.

Mikor elég a torna, mikor a masszőr, mikor a csontkovács?

Kezdjük azzal, hogy csontkovácsot én gyógytornászként semmiképpen nem ajánlanék! Ha ízületi kimozgatásra, „helyreigazításra" van szükség, csakis magasan képzett, orvosi vagy gyógytornász diplomával rendelkező manuálterapeutához menjenek az érintettek. Túl nagy a kockázat ahhoz, hogy egy kevésbé képzett terapeuta esetleg félrenyúljon. Az esetek többségében, főleg, ha olyankor jut segítséghez a páciens, amikor még csak gyengébb tünetei vannak, akkor nagyon gyorsan, hatékonyan tudunk segíteni manuálisan (kézzel) végzett kezelésekkel, célirányos (torna-)gyakorlatokkal. Mivel a legtöbbször a szöveti letapadások, átrendeződések okozzák a problémát, ezeket könnyedén fel lehet oldani, és helyreállítani a rendet. Minél később jut szakemberhez az egyén, annál mélyebbre kell ásni, hogy megtaláljuk a probléma gyökerét.

Milyen esetekben érdemes orvoshoz fordulni?

Amikor a fájdalom elviselhetetlenül nagy, érzéskiesést vagy izombénulást tapasztalunk, esetleg inkontinencia jelentkezik, akkor nem szabad halogatni az orvos felkeresését. Karba, lábba kisugárzó fájdalom esetén szintén érdemes először a rendelőbe venni az irányt, kérni képalkotó vizsgálatot, amellyel jól diagnosztizálható például a porckorongsérv. Egyúttal azonban érdemes gyógytornásszal is felvenni a kapcsolatot, aki az első találkozás alkalmával már el is kezdi a terápiát, a gyógyítást. Kár megvárni az MR- vagy röntgenfelvételeket, a gyógytornászok tesztelés és tünetek alapján megkezdik viszonylag gyorsan a hatékony kezeléseket.

Mit tehetünk magunkért, a gerincünk egészsége érdekében?

A legfontosabb, hogy úgy használjuk a testünket, ahogy az meg van tervezve. Tanuljuk meg a helyes tartást önmagában is, de ami még fontosabb, hogy az egyes mozgásokhoz szükséges helyes tartást megtanuljuk. És ez nem feltétlenül csoportos órákon fog megtörténni, vagy biztosan nem nagy tömegeket mozgató órákon.

Ha ez megvan (hiszen ez egy tanulási folyamat, mely záros időn belül véget ér), lehet menni sportolni, mozogni, aktív életet élni. A munkában pedig a legfontosabb, hogy bármilyen helyzetben is végezzük, szakítsuk meg a statikus időszakokat rendszeresen mozgással, egyszerű mozdulatokkal.

Mit lehet tudni a gerincműtétekről?

Szerencsére egyre több sebész ismeri fel, hogy a műtéttel járó szövődmények (hegesedés, szöveti összetapadások stb.) miatt amíg csak lehet érdemes a konzervatív utat választani. Természetesen bizonyos műtétek ma már rutinműtétnek számítanak, és nagymértékben javítják a betegek életminőségét. Van, hogy nincs is más megoldás. De azért gyógytornászként a végsőkig támogatom, hogy próbáljuk rendezni a kialakult állapotot először kezelésekkel, tornával. Azt viszont mindig elmondom a pácienseknek, hogy én nem tornázhatok helyettük, mert az az én gerincemnek lesz jó. Segítek, utat mutatok, fogom a kezét, de neki kell elvégeznie a nagyobb munkát. Aki ezt nem ismeri fel vagy csak kívülről várja a segítséget, annak sajnos valóban a műtét lesz a megoldás, annak minden kockázatával.

Viszont a műtét utáni rehabilitációban eléggé magukra vannak hagyva a betegek. Olyan mértékű a pacientúra, hogy kórházi keretek között képtelenség személyre szabottan ellátni őket az operáció után. Ha egy konzultációt és egy darab papíron lévő tanácsokat, gyakorlatokat kap a páciens, már örülhet. Érdemes ilyenkor is utánajárni az ingyen járó gyógytorna-lehetőségeknek, vagy privát szakembert felkeresni. A lábadozás, gyógyulás is gyorsabb szakszerű rehabilitációs programmal.