A fiam pont olyan, mint a többi kisgyerek, ha étkezésről van szó, válogatós. A zöldség és gyümölcs nem csúszik le olyan könnyen, mint a szénhidrátok, legyen az tészta vagy éppen csokoládé. Sokat kínlódunk az evéssel, a sok feldolgozott étel mellett próbálkozunk némi rostban gazdag finomsággal is megkínálni, ha úgy tetszik, „belediktálni”, de akinek van gyereke, tudja, hogy amit egy kölyök nem akar, azt nagyon nem akarja.
Hároméves koráig nem volt semmi gond, mielőtt oviba ment volna, még többféle ételt elfogadott. Még a beszoktatási idő alatt sem volt semmi probléma — amit az óvodában elé tettek, többé-kevésbé megette, majd ebéd után boldogan jött haza. A napi vécézés is működött. Ám amikor már teljes napokat kellett bent töltenie, minden megváltozott.
Nem árulok el semmi újat azzal, ha azt mondom, hogy egyre gyakoribb lett a sírás, a nem akarok menni, az óvó néni – sok hároméves és idősebb óvodás szülője ismeri ezt a helyzetet. Az óvó nénik délutáni beszámolója arról, hogy sokat sírt napközben, nem evett szinte semmit, álomba sírta magát... Nem akar a többiekkel játszani, egyedül akar lenni... Szorong.
A szorongás eredménye székrekedés lett. Nem maradt más választásunk, mint az apjával felváltva ülni mellette a fürdőszobában és biztatni, hogy kakiljon. Sikertelenül. Hosszú percek, félórák teltek el a vécén eredmény nélkül. A gyerekorvos végül beöntést javasolt, ami a fiamnak újabb trauma volt: amikor meglátta a pumpát, már ordítva sírt. Mi meg vele. De a sok erőlködés, vérző popsi miatt nem sok választásunk volt, muszáj volt megkönnyíteni a kisfiunk dolgát. Ez átmenetileg hozott is némi megkönnyebbülést, legalábbis utána a vécézés könnyebben ment, de nem oldotta meg a problémát.
Pici dudorok jelentek meg a végbélnyílása körül, és széklet nélküli nyálkát kezdett üríteni, ami nagyon megijesztett engem és az apukáját is. Amikor a nagyinak elmondtam telefonon, hogy mi történt, azt mondta, ez aranyér lesz, de mindketten egyetértettünk abban, hogy egy gyereknek nem lehet aranyere. Felhívtam az orvost, hogy ne haragudjon, hogy ennyit zaklatom székletproblémákkal, de jelenleg ez a helyzet a fiamnál.
Lehetséges, hogy aranyere van, mondta a gyerekorvos, vigyük le azonnal a rendelőbe. Anyukám gyanúja tehát beigazolódott. Bármennyire is reménykedtünk abban, hogy kisgyereknek nem lehet aranyere, kiderült, hogy bár a felnőtteknél gyakoribb, sajnos gyerekeknél is előfordul. A későbbi nagyobb bajok megelőzése érdekében és a szenvedései megszüntetéséért a gyerekeknek is ugyanúgy kezelésre van szükségük, mint a felnőttnek.
A kúp és kenőcs végül meghozta a várt hatást, a kezelés hatására a fiam aranyere megszűnt. Mostanra pedig kialakítottunk egy olyan rendszert az életében (és a sajátunkban is), amivel megelőzhetjük, hogy újra kialakuljon nála az aranyér.
A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.
Hirdetés
Proktis-M végbélkúp és a Proktis-M plus végbélkenőcs
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.