Nagyjából 2000 kilométernyi szakasz, vagyis az egyharmada semmisült meg a világörökség részeként számon tartott kínai nagy falnak, amihez a természetes erózió és az emberi pusztítás is hozzájárult.

A falat az időszámításunk előtti 3. században kezdték el építeni, és ez a folyamat egészen a 17. századig tartott. A védelmi rendszerként működő fal nem összefüggő, mindig ott építették, ahonnan támadásra számítottak. A ma látható legtöbb rész a 14. és 17. század között épült, a Ming-dinasztia idején. Ez kb. 6000 kilométer, a fal minden részletét – hegyvonulatokon, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át vezető szakaszait – összeadva azonban 50 ezer kilométer hosszú építményről beszélünk.

Forrás: Wikipédia

Az egyedülálló látványosság leglátogatottabb részei viszont napról napra pusztulnak, aminek több oka is van. A fal rengeteg látogatót vonz, amit egyszerűen már nem bír el. A turisták ráadásul szuvenírként darabokat visznek haza az építményből. A műemléket még a helyiek sem kímélik: sokszor téglákat hordanak el, hogy saját házukba építsék be azokat. Egyébként a graffitizők is szívesen látogatják a helyet. Ezen túl persze az időjárási körülmények is komolyan rongálják a műemléket.