Aradi Balázs, ahogy meglátta a sebét, tudta, hogy nagy a baj. Elmondta, hogy éppen nagyon rohanós napja volt, amikor belerohant egy üvegajtóba. 

A színész egy Instagram-posztban mesélte el a történteket. 

"Hahó. Az elmúlt pár napom nem volt egyszerű, sőt, kifejezetten nehézre sikeredett. Normál esetben nem szentelek ilyesminek posztot, pláne nem ilyen terjedelemben, mivel nem vagyok híve a túlzott önsajnálatnak. Igyekszem nem rabolni mások energiáját a saját problémáimmal. Szóval légyszi, ne egy siránkozó, panaszkodó hangvételű írásként fogjátok fel ezen sorokat. Elkerülhetetlen azonban, hogy valamilyen formában megosszam az elmúlt hétvége eseményeit, tekintve, hogy mindez kihat a családomra, a barátaimra, a munkámra (és az azzal együttjáró sajtójelenlétre), valamint a közvetlen, vagy épp közvetett ismeretségeimre. A lényeg, hogy szombat délelőtt egy szerencsétlen baleset során nagy lendülettel rohanva áttenyereltem egy váratlanul, előttem hirtelen becsukódó ajtó üvegablakán. Az üveg darabokra tört, én pedig nagyon csúnyán szétvágtam a tenyerem és a mutatóujjam. Idáig csak filmekben, vagy maszkmesterek munkájaként láttam hasonló sérüléseket. Rengeteg vér, sokkos állapot, ájulásközeli leizzadás. Szerencsére mellettem volt egy barátom, aki azonnal mentőt hívott, és segített elszorítani a vérzést. A kórházban már szüleim is velem voltak, akikre hálisten bármikor számíthatok bármiben (ez itt a szentimentális elérzékenyülés helye). Altatásos műtétre volt szükség, az inakat és több ideget is össze kellett varrni. Óriási szerencsém van, most már az összes ujjamat tudom mozgatni valamennyire, de ahhoz, hogy a kezemet újra rendesen tudjam használni, jó pár hónapos regenerálódásra és fizikoterápiára lesz szükség. Természetesen az élet nem áll meg, a sorozatban ugyanúgy folytatom az eddigi munkám. Az, hogy ezt a készítők miképpen oldják meg, majd az adásokból fog kiderülni. Bár a következő hónapokban elsősorban a felépülésre kell koncentrálnom, továbbra is igyekszem mind a munkámban, mind a civil életemben ugyanúgy funkcionálni, mint idáig. Végezetül pedig annyit szeretnék mondani (bármennyire is sablonosan és közhelyesen is hangzik), hogy ha legközelebb idegesek vagytok, vagy épp siettek valahova, inkább vegyetek egy mély levegőt, és nyugodjatok meg. Túl rövid az élet ahhoz, hogy negatív dolgokon pörögjünk. Ezt most sikerült igazán átéreznem...Vigyázzatok magatokra.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hahó. Az elmúlt pár napom nem volt egyszerű, sőt, kifejezetten nehézre sikeredett. Normál esetben nem szentelek ilyesminek posztot, pláne nem ilyen terjedelemben, mivel nem vagyok híve a túlzott önsajnálatnak. Igyekszem nem rabolni mások energiajat a saját problémáimmal. Szóval légyszi, ne egy siránkozó, panaszkodó hangvételű írásként fogjátok fel ezen sorokat Elkerülhetetlen azonban, hogy valamilyen formában megosszam az elmúlt hétvége eseményeit, tekintve, hogy mindez kihat a családomra, a barátaimra, a munkámra (és az azzal együttjáró sajtójelenlétre), valamint a közvetlen, vagy épp közvetett ismerettségeimre. A lényeg, hogy szombat délelőtt egy szerencsétlen baleset során nagy lendülettel rohanva áttenyereltem egy váratlanul, előttem hirtelen becsukódó ajtó üvegablakán. Az üveg darabokra tört, én pedig nagyon csúnyán szétvágtam a tenyerem és a mutatóujjam. Idáig csak filmekben, vagy maszkmesterek munkájaként láttam hasonló sérüléseket. Rengeteg vér, sokkos állapot, ájulásközeli leizzadás. Szerencsére mellettem volt egy barátom, aki azonnal mentőt hívott, és segített elszorítani a vérzést. A kórházban már szüleim is velem voltak, akikre hálisten bármikor számíthatok bármiben (ez itt a szentimentális elérzékenyülés helye❤️). Altatásos műtétre volt szükség, az inakat és több ideget is össze kellett varrni. Óriási szerencsém van, most már az összes ujjamat tudom mozgatni valamennyire, de ahhoz, hogy a kezemet újra rendesen tudjam használni, jó pár hónapos regenerálódásra és fizikoterápiára lesz szükség. Természetesen az élet nem áll meg, a sorozatban ugyanúgy folytatom az eddigi munkám. Az, hogy ezt a készítők miképpen oldják meg, majd az adásokból fog kiderülni. Bár a következő hónapokban elsősorban a felépülésre kell koncentrálnom, továbbra is igyekszem mind a munkámban, mind a civil életemben ugyanúgy funkcionálni, mint idáig. Végezetül pedig annyit szeretnék mondani (bármennyire is sablonosan és közhelyesen is hangzik), hogy ha legközelebb idegesek vagytok, vagy épp siettek valahova, inkább vegyetek egy mély levegőt, és nyugodjatok meg. Túl rövid az élet ahhoz, hogy negatív dolgokon pörögjünk. Ezt most sikerült igazán átéreznem...Vigyázzatok magatokra.

Balázs Aradi (@balazsaradi_vespin) által megosztott bejegyzés,