5 idézet Susan Sontagtól

Life.hu

2016.01.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Susan Sontag 1933. január 16-án született, filozófiát, irodalomtudományt és teológiát tanult, több műve magyarul is megjelent. Legismertebbek talán Az AIDS és metaforái, A betegség mint metafora, A fényképezésről, Halálkészletés A Pusztulás képei. Élete során mind nőkkel, mind férfiakkal élt szerelmi viszonyban. Egy 2000-es beszélgetésben azt állította, kilencszer volt életében szerelmes, ebből öt esetben nőbe és négy esetben férfiba. Élete utolsó 15 évében Annie Leibovitz fotóművésszel élt szerelmi kapcsolatban. Most néhány idézettel rá emlékezünk.

A fényképezőgép olyan útlevél, mely előtt leomlanak az erkölcsi korlátok, feloldódnak a társadalmi gátlások, olyan passzus, mely fölmenti a fotóst minden felelősség alól azokkal szemben, akiket lefényképez. A lényeg az, hogy aki embereket fényképez, az nem avatkozik bele az életükbe, csupán fölkeresi őket.

Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.

Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.

A csúf vagy a torz is lehet megindító, mert felmagasztosítja az a tény, hogy a fotós figyelemre méltatta. A szép is lehet elszomorító, ha megöregedett, tönkrement, vagy megsemmisült. Minden fénykép egy-egy memento mori.

Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli - még a legamatőrebb felvételeket is.