Hihetetlen, de igaz: túlélték a lehetetlent

Az Apollo-13, a Titanic, a 127 óra, vagy A hó birodalma túlélőinek történetéről már mindenki hallott, mind tudjuk, hogy valós eseményeken alapulnak. Azonban vannak még igaz történetek, melyek arról számolnak be, mily hihetetlen körülmények között képes néhány embertársunk életben maradni.

Közel 300 kilométert tett meg törött lábbal

Hugh Glass 1823-ban az amerikai vadonban volt prémvadász, kereskedő és felfedező. Csatlakozott Ashley tábornok szőrmekereskedő expedíciójához, a Missouri folyó mentén. Glass egy napon medvetámadás következtében súlyosan megsérült, lába eltört. Társai nem hitték, hogy túlélheti sérüléseit, a környéken járó ellenséges indiánok miatt pedig kénytelenek voltak hátrahagyni. Glass ezt követően egyedül, fegyver és felszerelés nélkül tett meg közel 300 kilométert, hetekig sodródott a folyón egy tutajon, míg visszatért Fort-Kiowa városába. A visszatérő (The Revenant) című filmben dolgozták fel történetét.

A grönlandi jégsivatag kutatói tábor nélkül maradtak

Ejnar Mikkelsen dán sarkkutató vezette az Alabama expedíciót 1909-10 között. Társával arra próbáltak bizonyítékot szerezni, hogy Grönland valóban egyetlen nagy földdarab, és az északi részén található Peary-öböl nem vágja ketté a földet. Amerika ugyanis igényt tartott a terület egy részére. Mikkelsen és társa a hajót és legénységüket hátrahagyva indultak útnak. Kutyaszánnal vágtak át a jégsivatagon, bizonyítékot szereztek, majd visszafelé túléltek egy jegesmedve támadást is. Visszatérve azonban rá kellett döbbenniük, hogy magukra maradtak, se hajó, se tábor, se élelem nem volt sehol. Két évvel később egy norvég bálnavadász mentette meg őket. Történetüket hűen bemutatja A jég ellen (Against the ice) című film, vagy A jégmezők fia című könyv.

A birodalmi transzantarktiszi expedició

Enest Shackleton 1901-ben járt először a Déli-sarkkörön, majd ezt követően még négyszer vágott neki az útnak. A birodalmi transzantarktiszi expediciót 1914-ben szervezte, melynek célja az volt, hogy a Déli-sarkot érintve átvágjanak az Antarktiszon. Augusztus 4-én indultak, azonban hajójukat a Weddell-tengeren körülzárta és összeroppantotta a jég. Ezt követően hónapokig éltek a sodródó jégtáblákon. Az Elefánt-szigetre mentőcsónakkal jutottak el, ahonnan Shackleton és öt társa 1500 kilométert csónakázott a Déli-Georgia szigetig, hogy segítséget szerezzen. 1916 augusztusában sikerült minden embert épségben kimenteniük. Történetükről szól A Déli-sark foglyai című könyv.

A légiutas-kísérő, aki 10 ezer kilométert zuhant

Vesna Vulović a jugoszláv légitársasághoz jelentkezett légiutas-kísérőnek. A Jugoszláv Légitársaság (JAT) 367-es járata 1972. január 26-án indult Stockholmból Belgrád felé. Vesna, aki akkor 22 éves volt, Dániában szállt fel. A gép Koppenhága elhagyása után háromnegyed órával, egy időzített bomba miatt, több mint 10 ezer méteres magasságban két részre szakadt. Vesna hátul egy büféskocsi mögé szorult, amikor a csehszlovákiai Srbská Kamenice közelében, a sűrű erdővel borított tájon lezuhant a repülőgép. Ő volt az egyetlen túlélő, akire a közeli faluban élő Bruno Honke rátalált. A férfi ellátta a nő sérüléseit, majd segítségért sietett. Súlyos sérülései ellenére teljesen felépült, majd 66 éves korában hunyt el.

A dzsungelben tett meg közel 200 kilométert

Yossi Ghinsberg egy Ausztriában élő izraeli fiatal volt, aki még nem állt készen a felnőtt létre. Kalandor vére hajtotta, amikor 1981-ben nekivágott a bolíviai őserdőnek három útitársával. A kezdetben még idillinek tűnő út azonban igazi pokoli útvesztővé válit a három hetes út során, mialatt a csapat szétszakadt. Idegenvezetője hátrahagyta Yossit, aki ezután közel 200 kilométert tett meg az őserdő mélyén, miközben lábai rohadni kezdtek és sebei elfertőződtek. Az eseményeket megörökítette a Lost in the Jungle című könyvében, és történetét 2017-ben feldolgozta a Dzsungel című film is.

Kilenc napig bolyongott a sivatagban és denevért evett

Mauro Prosperi először vett részt 1994-ben egy sivatagi futóversenyen, Marokkóban. A Marathon des Sables (MdS) elnevezésű, hatnapos és 251 kilométeres ultramaraton résztvevője volt, melynek a leghosszabb szakaszát, mintegy 91 kilométert, egyben kell teljesíteni. A lecsapó homokvihar közepette a rutinosabb résztvevők csoportokba verődve vártak, azonban Prosperi tovább haladt. Az ötödik napon egyedül találta magát a sivatagban. Bár nem tudta merre, de tovább futott. Az őt kereső helikopter nem vette észre jelzését, melyet követően egy sírhelyen vert tanyát, ahol megkísérelt egy öngyilkosságot is, ami sikertelen volt, mivel vére besűrűsödött. Ezt égi jelnek vette, és az életben maradásért küzdve megette a szentélyben lévő denevéreket. Ezt követően éjjel haladt tovább, a naplementekor látható felhők felé, amerre élet van a szervezők szerint. A kilenc magányos nap után Algériában talált segítséget.