Nagy Lajos király legendája: tényleg leprás volt a szerelmes király?

A történelmi regények rajongói számtalan elméletet alkottak Nagy Lajos király életét és halálát illetően. A középkor egyik legkiemelkedőbb uralkodójának nevéhez korszakalkotó politikusként számos hadjárat és törvényreform fűződik, de ő az az uralkodó, akinek sorsát az egyik legérdekesebb, Gulácsy Irén által írt regényben a kor legszörnyűbb betegségével, a leprával köti össze. 

Nagy Lajos király: Szerelem és lepra- a fehér kesztyű legendája

A kor rettegett betegsége, a lepra senkit sem kímélt. Elképesztő pusztítást végzett az emberi szervezetben, aki megfertőződött, arra lassú, szenvedéssel teli halál várt. A szokásoknak megfelelően a leprások fehér kesztyűt viseltek, és ez volt az egyetlen nyom, amin a történészek Nagy Lajos király kapcsán elindulhattak. 

Nevéhez fűződik számos hadjárat, törvényreform, valamint birodalma megerősítése. Azonban Nagy Lajos életéről több rejtélyes legenda és történet is született, köztük az egyik legérdekesebb Gulácsy Irén által írt regény, amely szerint a király leprás volt.

Gulácsy Irén és a leprás király legendája

 A XX. század elején Gulácsy Irén író, több történelmi regény szerzője alkotott egy érdekes és különleges művet Nagy Lajos király életéről, amelyben a király alakját nemcsak történelmi, hanem fikciós szemszögből is ábrázolja. Gulácsy regénye abban tér el a hagyományos történelmi ábrázolásoktól, hogy azt a különös elméletet tárgyalja, miszerint Nagy Lajos leprás volt. 

Gulácsy regényében ezt a betegséget Nagy Lajos királyra ruházza, és bemutatja a király életének egy fiktív, de drámai aspektusát. Gulácsy műve több szempontból is érdekes. Egyrészt a leprás király alakja allegorikusan is értelmezhető, mint egy uralkodó, aki hatalma csúcsán egy rejtett, belső szenvedéssel küzd. A regény azt sugallja, hogy Nagy Lajos nemcsak a politikai és katonai kihívásokkal kellett szembenézzen, hanem egy személyes tragédiával is. Ez a fikciós elem egy érdekes kontrasztot teremt azzal a történelmi képpel szemben, amely Lajost a középkori Magyarország egyik legerősebb és legbefolyásosabb királyaként mutatja be.

A legenda valóságalapja

Bár Gulácsy regénye izgalmas és érzelmileg megindító, nincs történelmi bizonyíték arra, hogy Nagy Lajos valóban leprás lett volna. A király életéről szóló korabeli források és krónikák nem említenek ilyen betegséget. Valójában Lajos király hosszú és aktív életet élt, és a betegség jeleit nem mutatta sem életében, sem halála után. Egyetlen iniciálé ábrázolja a királyt úgy, hogy azon a fertőzés jelét vélik a történészek felfedezni, méghozzá az, ami Kálti Márk kódexének róla szóló fejezetének illusztrációja. A képen a király ugyanis fehér kesztyűt visel, ami komoly feltételezésekre ad okot. A fehér kesztű akkoriban ugynais a leprások viselete volt, így bár a jelenlegi információk szerint 1382-ben bekövetkezett valószínűleg valamilyen fertőzés vagy szívelégtelenség okozta, annak nem volt köze a leprához..

Mindenesetre Gulácsy regénye ráirányítja a figyelmet arra, hogy a történelmi személyiségek életét gyakran újraértelmezik és új kontextusba helyezik az irodalom és a művészetek révén. A leprás király alakja tehát nem történelmi tényeken, hanem irodalmi fikción alapul, amely a szenvedő uralkodó archetípusát testesíti meg.