2025.03.20.
Volt egyszer egy madár, ami olyan nagy volt, mint egy kétajtós szekrény. A moa madarak Új-Zéland óriásai voltak, ám a történelem nagy tréfamestere, az ember, közbeszólt. Hogyan tűntek el ezek a lenyűgöző lények, és miért lenne érdemes legalább egyet visszahozni?
A moa madarak a világ egyik legnagyobb röpképtelen madarai voltak, egyes példányok elérték a 3,6 méteres magasságot is, ami gyakorlatilag egy kétajtós szekrény mérete – kivéve, hogy a szekrény nem néz vissza rád. Az új-zélandi őslakosok, a maorik, valószínűleg első pillantásra azt hitték, hogy a madarak valami titkos ősi reptilián program eredményei, de gyorsan rájöttek, hogy inkább vacsorára valók.
Forrás: © JLPPA/Northfoto
A Moa, aki túl nagyot álmodott - Miért haltak ki?
Nos, a moa madarak nem éppen az ész bajnokai voltak. Képzeljünk el egy több száz kilós csirkét, ami nem tud repülni, és még a legkisebb ragadozótól is pánikba esik. Amikor a maorik kb. 1300-ban megérkeztek Új-Zélandra, a moák teljesen védtelenek voltak. Ráadásul az emberek nemcsak a moákat vadászták, hanem azok természetes ellenségét, a hatalmas Haast-sast is, ami szintén kihalt.
De miért lenne jó, ha visszahoznánk egy moát?
Először is, ki ne szeretne egy gigantikus futómadarat háziállatnak? Egy moa biztosan feldobná a reggeli futásodat (vagy inkább menekülésedet), és garantáltan nagy sikert aratna az Instagramon is. Másodszor, ha már olyan állatokat is klónozunk, mint a gyapjas mamut, miért ne lehetne egy óriási madarunk is, amit legalább meg lehetne simogatni.
A moa madarak tanulsága
Ha a történelem tanított nekünk valamit, az az, hogy ha egy állat túl nagy, túl lassú és túl finom, akkor az ember előbb-utóbb megtalálja. A moa madarak eltűnése egy újabb bizonyíték arra, hogy a természet egy csodálatos, de törékeny egyensúly, amit mi, emberek előszeretettel borítunk fel. Talán a legjobb, amit tehetünk, hogy megtanulunk vigyázni a még létező óriási, különleges madarakra.
