A mérgező spirálok sokszor a legbutább dolgokkal kezdődnek. A mosogatógép bekapcsolásától kezdve egyenesen odáig, hogy vajon felhajtva lehet-e hagyni a WC-ülőkét, ezek a viták rendre úgy végződnek, hogy végül senki sem jön ki győztesen belőlük. De mi lenne, ha lenne mód megelőzni a dolgokat, és közben megmenteni a házasságot? A stanfordi pszichológus elárulta, hogy gyakran tapasztalja, hogy az emberek megdöbbenek, amikor azt mondja: a házasságok idővel általában rosszabbodnak. Ezt bizonyítják azok a párokkal készült longitudinális vizsgálatok is, amelyek azt fedezték fel, hogy a házasság minősége negatív tendenciát mutat: egy soha véget nem érő, lefelé irányuló lejtőt. És ez a lejtő nem ér véget, amikor a gyerekek elköltöznek. Egyszerűen csak lefelé tart.
A kutatók szerettek volna megoldást találni erre a látszólag elkerülhetetlen hanyatlásra. A kutatás során 120, Chicago környéki párral dolgoztak együtt, akiknek többsége a 30-as és 40-es éveikben jártak, és átlagosan 11 éve voltak házasok. Nem voltak különösebben nagy házassági válságban. Normálisnak mondható, átlagos párok voltak, de valahogy mégis lassan süllyedtek lefelé.
Négyhavonta a párok válaszoltak a házasságukkal kapcsolatos kérdésekre. Még a kétéves tanulmány felénél sem tartott a történet, amikor a kutatócsapat azt vette észre, hogy a párok egyre kevésbé elégedettek, kevésbé szeretik egymást, kevésbé érzik magukat bensőségesnek, kevésbé bíznak egymásban, kevesebb szenvedélyt éreznek, és kevesebb elkötelezettséget, mint a tanulmány kezdetén.
A kutatók tudták, hogy értelmetlen lenne azt mondani az embereknek, hogy „fogadják el a partnerük nézőpontját”. Ugyan a mélyebb problémák megközelítése egy másik perspektívából segíthet, de vissza is térhet az eredeti nézőponthoz. Annak pedig nem sok értelme van, ha újra elkezdődik a vita: ,,hadd magyarázzam el újra, miért nekem van igazam…” Így hát a tanulmány során egy más utat választottak a kutatásvezetők.
Vajon a párok egy harmadik nézőpontból is kialakíthatnak konfliktust? A felmérésben a párok mind megosztottak egy „tényeken alapuló összefoglalót a legjelentősebb nézeteltérésükről”, amely az elmúlt négy hónapban történt közöttük.
A csavar az volt, hogy mind a ketten válaszoltak ezekre a kérdésekre, de egymástól függetlenül. Azonban volt olyan csoport, ahol a párokat a szokásos módon mérték és követték nyomon, náluk tovább romlott a házasság minősége, és a következő évben már lassan lefelé spirálozódott a helyzet. De azok, akik válaszoltak mindhárom kérdésre, stabilizálódtak. A kétéves tanulmány végére elégedettebbek lettek, több szeretettel intimitással, nagyobb bizalommal, több szenvedéllyel és nagyobb elkötelezettséggel rendelkeztek, mint azok a párok, akik nem kapták meg a kérdéseket.
Nem azért javult a helyzetük, mert a konfliktusaik egyszerűen megszűntek volna. A konfliktus egy kapcsolat velejárója.
Valójában azok a párok, akik megkapták a plusz három kérdést, arról számoltak be, hogy a veszekedéseik ugyanolyan súlyosak voltak, mint a másik csoporthoz tartozó pároké. De kevésbé voltak elkeseredve ezek miatt a veszekedések miatt. Már nem kellett olyan kérdéseket feltenniük, mint például: „Bunkó a házastársam?” vagy „Összetörtünk?” A magyarázat az, hogy: a szorongás csökkenése idővel jobb kapcsolatokat vetített előre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.