A mérgező spirálok sokszor a legbutább dolgokkal kezdődnek. A mosogatógép bekapcsolásától kezdve egyenesen odáig, hogy vajon felhajtva lehet-e hagyni a WC-ülőkét, ezek a viták rendre úgy végződnek, hogy végül senki sem jön ki győztesen belőlük. De mi lenne, ha lenne mód megelőzni a dolgokat, és közben megmenteni a házasságot? A stanfordi pszichológus elárulta, hogy gyakran tapasztalja, hogy az emberek megdöbbenek, amikor azt mondja: a házasságok idővel általában rosszabbodnak. Ezt bizonyítják azok a párokkal készült longitudinális vizsgálatok is, amelyek azt fedezték fel, hogy a házasság minősége negatív tendenciát mutat: egy soha véget nem érő, lefelé irányuló lejtőt. És ez a lejtő nem ér véget, amikor a gyerekek elköltöznek. Egyszerűen csak lefelé tart.

Forrás: Shutterstock
A házasság minőségének romlása
A kutatók szerettek volna megoldást találni erre a látszólag elkerülhetetlen hanyatlásra. A kutatás során 120, Chicago környéki párral dolgoztak együtt, akiknek többsége a 30-as és 40-es éveikben jártak, és átlagosan 11 éve voltak házasok. Nem voltak különösebben nagy házassági válságban. Normálisnak mondható, átlagos párok voltak, de valahogy mégis lassan süllyedtek lefelé.
A kutatás folyamata
Négyhavonta a párok válaszoltak a házasságukkal kapcsolatos kérdésekre. Még a kétéves tanulmány felénél sem tartott a történet, amikor a kutatócsapat azt vette észre, hogy a párok egyre kevésbé elégedettek, kevésbé szeretik egymást, kevésbé érzik magukat bensőségesnek, kevésbé bíznak egymásban, kevesebb szenvedélyt éreznek, és kevesebb elkötelezettséget, mint a tanulmány kezdetén.
A mérgező konfliktusspirál folyamata: tehetünk-e ellene valamit, hogy megállítsuk?
A kutatók tudták, hogy értelmetlen lenne azt mondani az embereknek, hogy „fogadják el a partnerük nézőpontját”. Ugyan a mélyebb problémák megközelítése egy másik perspektívából segíthet, de vissza is térhet az eredeti nézőponthoz. Annak pedig nem sok értelme van, ha újra elkezdődik a vita: ,,hadd magyarázzam el újra, miért nekem van igazam…” Így hát a tanulmány során egy más utat választottak a kutatásvezetők.
Vajon a párok egy harmadik nézőpontból is kialakíthatnak konfliktust? A felmérésben a párok mind megosztottak egy „tényeken alapuló összefoglalót a legjelentősebb nézeteltérésükről”, amely az elmúlt négy hónapban történt közöttük.
A 12. hónaptól kezdődően a párok egyik szerencsés felének három plusz kérdést tettek fel:
1. Hogyan látná a konfliktusodat egy „semleges harmadik fél, aki mindenkinek a legjobbat akarja”?
- Hogyan gondolkodhatna az illető a nézeteltérésről?
- Hogyan fedezhetné fel a benne rejlő jót?
- Ezeken a válaszokon is kell gondolkozni a harmadik fél szűrőjén keresztül.
2. Mik akadályoznak meg abban, hogy ezt a nézőpontot alkalmazd, amikor nézeteltérésed van a pároddal?
- Bár a harmadik fél nézőpontja hasznos, de néha nehéz alkalmazni. Azonban ez a kérdés segíthet, ha nézeteltérésed van a partnereddel.
3. És hogyan tudnád leküzdeni ezeket az akadályokat, hogy ezt a perspektívát alkalmazd a jövőbeli beszélgetések során?
- A következő négy hónapban a résztvevőket arra kérték, hogy a lehető legjobban próbálják meg ezt a perspektívát alkalmazni a partnerükkel való interakciók során, különösen a nézeteltérések esetében.
A csavar az volt, hogy mind a ketten válaszoltak ezekre a kérdésekre, de egymástól függetlenül. Azonban volt olyan csoport, ahol a párokat a szokásos módon mérték és követték nyomon, náluk tovább romlott a házasság minősége, és a következő évben már lassan lefelé spirálozódott a helyzet. De azok, akik válaszoltak mindhárom kérdésre, stabilizálódtak. A kétéves tanulmány végére elégedettebbek lettek, több szeretettel intimitással, nagyobb bizalommal, több szenvedéllyel és nagyobb elkötelezettséggel rendelkeztek, mint azok a párok, akik nem kapták meg a kérdéseket.
Hogyan javult a házasságuk ezeknek a pároknak?
Nem azért javult a helyzetük, mert a konfliktusaik egyszerűen megszűntek volna. A konfliktus egy kapcsolat velejárója.
Valójában azok a párok, akik megkapták a plusz három kérdést, arról számoltak be, hogy a veszekedéseik ugyanolyan súlyosak voltak, mint a másik csoporthoz tartozó pároké. De kevésbé voltak elkeseredve ezek miatt a veszekedések miatt. Már nem kellett olyan kérdéseket feltenniük, mint például: „Bunkó a házastársam?” vagy „Összetörtünk?” A magyarázat az, hogy: a szorongás csökkenése idővel jobb kapcsolatokat vetített előre.


