„Miért nem én?” – Ha nem tudsz örülni más sikerének, akkor lehet, hogy ebben a betegségben szenvedsz

„Miért kéne örülnöm annak, hogy neki jobb, ő sikeres, amikor nekem pont most borult fel az életem?” – ismerős gondolat? Ha igen, lehet, hogy ideje kicsit mélyebbre ásnod a lelked bugyraiban, és nem, ide már nem lesz elég egy csésze kamillatea. 

Bosszant más sikere? Lehet, hogy ebben a betegségben szenvedsz

Képzeld el: a barátnőd bejelenti, hogy eljegyezték. Miközben ő a szivecskés reakciókat kap a posztjára, te a saját konyhádban nassolsz, miközben azt suttogod magadnak: „Hát persze, még ő is...”

Ha mások sikere nem inspirál, hanem szorongást, dühöt vagy lehangoltságot vált ki belőled, akkor nem biztos, hogy csak „picit irigy vagy”, hanem lehet, hogy egy mélyebb pszichés mintázatról van szó – például narcisztikus személyiségzavarról vagy önértékelési zavarhoz kapcsolódó torz érzékelésről - foglalja össze a Health magazin. 

És nem, ez nem azt jelenti, hogy mostantól antikrisztusként kell tekintened magadra. De jó, ha tudod: ez a fajta rejtett fájdalom sokkal gyakoribb, mint hinnéd.

A diagnózis neve: nárcisztikus sérülés

A szakirodalom ezt a jelenséget narcisztikus sérülésnek hívja. Dr. Ramani Durvasula klinikai pszichológus szerint - aki több könyvet is írt a nárcisztikus személyiségzavarról - , sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy miért fáj más boldogsága – de ez gyakran a saját önértékelési zavarunkból fakad.

 – írja Dr. Durvasula egyik tanulmányában.

Ez nem azt jelenti, hogy te vagy Miranda Priestly az Ördög Pradát viselből. De ha rendszeresen úgy érzed, hogy „miért mindig másnak sikerül?”, az akár a saját belső elismerésigényed hiányára is utalhat.

Belső drámák

Egy 2022-es tanulmány, amit az Emotion folyóiratban tettek közzé, azt találta, hogy az irigységnek két típusa létezik: építő és romboló. Az építő irigység motiválhat „Ha neki sikerült, nekem is fog!”, míg a romboló irigység dühöt, elutasítást és elidegenedést okoz.

Nézz tükörbe – Ne csak sminkellenőrzés miatt

A legnagyobb csapda az, hogy az irigység sokszor nem nyílt. Nem mondjuk ki, csak „rossz érzésünk van”. Kicsit túltoljuk a cinizmust, odaszúrunk egy „vicces” megjegyzést, vagy passzív-agresszíven reagálunk.

Ez nem egy karakterhiba, hanem sokszor egy önvédelmi mechanizmus. Csak épp olyan, mint amikor beleütöd a kislábujjad az ágy sarkába: a fájdalom reflexből jön, de attól még nem oldja meg a problémát.

Van kiút?

Szerencsére igen. És nem feltétlenül Freud-díjas terápiákra van szükség. Már az is hatalmas lépés, ha felismered magadon ezt a mintát. Az önismeret, a mindfulness és a pszichológiai edukáció csodákat tesz – nem, nem „ezospiri” módon, hanem egészségesen.

Ha gyakran tapasztalod, hogy más sikere fáj, érdemes lehet:

• naplót írni az érzéseidről,
• beszélni róla egy baráttal vagy szakemberrel,
• és ami a legfontosabb: nem ítélkezni magad felett.

Mert igen, mindenki érezte már magát úgy, mint egy mellékszereplő valaki más életében. De a való élet nem  egy sorozat – itt te is lehetsz a főszereplő. Csak előbb meg kell írnod a saját forgatókönyved.