Mit látsz, ha becsukod a szemed? Semmit? Akkor valószínűleg afantáziás vagy!

Csukd be a szemed, és próbálj meg elképzelni egy piros almát. Sikerült? Látod ahogy a fény megcsillan rajta? Ha igen, gratulálok, te a többségbe tartozol. De ha csak egy üres feketeséget látsz, és nem érted, mi a fenéről beszélnek azok, akik látják a fejükben a dolgokat, akkor üdv az emberiség 5 százalékának, az afantáziaval élőknek a picinyke klubjában.

Mi az afantázia?

Az afantázia kifejezést alig tíz éve ismeri a világ, mégis milliók nyugodtak meg egyszerre, amikor először hallottak róla. Ez a jelenség azoknak az embereknek lehet ismerős, akiknek egész egyszerűen nem tartozik az alapképességei közé, hogy el tudjanak képzelni dolgokat. Nem arról van szó, hogy rossz vagy nincsen a fantáziájuk, hanem arról, hogy másképp működik az agyuk.

A legtöbben, ha becsukják a szemüket, és arra gondolnak, hogy „piros elefánt”, akkor valóban megjelenik a kép a szemük előtt egy piros elefántról. De az afantáziásoknak a „látom magam előtt” szófordulat semmit nem jelent. A University of Exeter 2020-as felmérése szerint az emberek kb. 2,6 százaléka tapasztalja a teljes afantáziát. Más önbevallásos vizsgálatok akár 4–5 százalékra is teszik az arányt, ha a részleges variációit (például csak vizuális, de nem auditív hiányt) is beleszámítjuk.

Az afantázia nem betegség, hanem variáció

Az első reakció a legtöbb embernél az, hogy a képzelőerő hiánya biztos valamilyen fogyatékosság. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének! Ahogy Bence Nanay, a Cambridge-i és az Antwerpeni Egyetem professzora is írja: az afantáziások kreativitása másképpen működik, de ugyanolyan képességes emberek, mint azok, akik vizuális típusok. Sőt, sok közöttük a tudós, a programozó, de paradox módon még a vizuális művész is. 

Az afantáziának több különböző megjelenési formája van. Ami azt illeti, a skála elég széles: vannak, akik álmukban mégis látnak képeket, mások viszont nem tudnak ilyenről beszámolni. Egyeseknél csak a vizuális képzelet hiányzik, másoknál a hang, a szagok vagy tapintás elképzelése is, vagy éppen csak ezek vannak jelen. Úgy tűnik az elme vakságának is megvannak a maga árnyalatai.

Más operációs rendszer, ugyanaz az élmény.

A neurobiológiai eltérés ellenére érdekes módon az afantáziások gyakran mentálisan egészségesebbek. Mivel nem kell újra és újra átélniük a traumatikus élményeik képeit, kevésbé hajlamosak a poszttraumás stresszre vagy szorongásra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy érzéketlenek – csupán más módon dolgozzák fel az információt.

Ők inkább szavakban, logikai kapcsolatokban gondolkodnak, mintsem vizuális benyomásokban. Vagyis míg te látod magad előtt, hogy reggel a tengerparton sétálsz, ők egyszerűen csak mormolják magukban a mondatot, hogy ott sétálnak.

Nem vagy hibás, csak másképp működsz

Ha tehát legközelebb valaki azt mondja, hogy „vizualizáld a céljaidat”, és te ettől csak idegesebb leszel, ne aggódj. Talán pont ezért vagy olyan ember, aki két lábbal áll a földön.