Van valami mélyen megrázó és egyben csodaszerű abban, amikor valaki visszatér a halálból. A legtöbben azt feltételeznénk, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphat egy ember. A valóságban azonban a hála és az új perspektíva mellett más érzések is kavarognak a halálközeli élményt átélőkben. Ez derül ki egy új kutatásból, amely rávilágít, hogy ezt a terhet bizony nagyon nehéz cipelni.

Forrás: Shutterstock
Halálközeli élmény, ami mindent felforgat
A Psychology of Consciousness: Theory, Research, and Practice című folyóiratban megjelent tanulmányban, a Virginiai Egyetem kutatói 167 túlélőt kérdeztek. A halálközeli élményt átélők mind megmagyarázhatatlan dolgokról számoltak be: elhagyták a testüket, egy ismeretlen, éles fény felé lebegtek, feltétel nélküli szeretet éreztek vagy találkoztak elhunyt szeretteikkel. Sokan közülük úgy érezték, sikerült megérteniük az élet értelmét. Ebből a felfokozott állapotból aztán visszacsöppentek a rideg valóságba, ahol a mindennapok többszörös súllyal nehezedtek rájuk.
Közel minden második résztvevő úgy érezte, a halálközeli élmény teljesen felforgatta az életét. Ötből egy pedig arról beszélt, hogy megromlottak a kapcsolatai, elhalványultak a barátságai, vagy épp teljesen tönkrement a házassága. A halál mezsgyéjén járva végtelen béke járta át őket, ami után a hétköznapok kicsinyesnek és zajosnak érződnek.
Minden nap küzdenem kell, hogy újra megtaláljam a helyem a világban
− mondta az egyikük.
Dr. Bruce Greyson, a kutatás vezetője úgy véli, ezek a visszatérési problémák valójában egyfajta spirituális kultúrsokkból fakadnak. Azok, akik a halálközeli élmény során megtapasztalták a feltétel nélküli szeretetet, a biztonságot árasztó fényt és a békét, nagyon nehezen tudnak boldogulni az életben. Abban a világban, ahol mindennapos a stressz, az aggódás és a túlélésért folytatott harc.

Forrás: Shutterstock
Visszatértek, de megváltoztak
A résztvevők 70 százalékának változott meg a spirituális vagy vallási meggyőződése, míg mások épp elvesztették a régi hitüket. A halálközeli élmény hatására több mint egyharmaduk gyökeresen más életpályát választott – például munkát váltott, elköltözött, de olyanok is akadnak, akik gyakorlatilag hátrahagyták korábbi életüket.
A legtöbben félnek beszélni az élményeikről, és míg 85 százalékuk szeretett volna, több mint a felük nem mert, mivel félt, hogy őrültnek nézik majd. A 2025-ös kutatás eredményei azt mutatják, hogy hatalmas különbséget jelentett, ha valaki hitt nekik. Az első személy, aki meghallgatta őket – legyen az rokon, barát vagy egy terapeuta –, döntő szerepet játszott a felépülésükben. Akiket tehát komolyan vettek, gyorsabban és könnyebben tudtak újra boldogulni az életben. A különböző támogató közösségek pedig sok esetben még a terápiánál is hatékonyabbnak bizonyultak. Dr. Greyson szerint a probléma gyökere az, hogy a legtöbb szakember nincs felkészítve az ilyen élményekre és kliensekre.
A halálközeli élményt átélők közül sokan akár évekig is küzdhetnek a visszailleszkedéssel. Miért? Az ok igen egyszerű: két valóság között rekedtek. Az egyik az, amit megtapasztaltak – a színtiszta és mindent átható szeretet világa –, míg a másik a materialista mindennapok sivár kavalkádja.
Ők azok, akik egyszer már legyőzték a halált, és bár megérezhették az örökkévalóságot, ez a tudás inkább átokként, mint áldásként lebeg a fejük felett. Talán pont ez a halál lényege, hogy utána már nem találjuk helyünket az élők közt.


