Nem ismerték fel a betegségét, ezért véletlenül temették el élve Nagy Sándort

A világhódító hadvezér, Nagy Sándor halálával kapcsolatban még manapság is sok a bizonytalanság. A történészek között abban sincs egyetértés, hogy mi okozta az uralkodó végzetét. Egyesek szerint tífusz, mások szerint malária vagy éppen himlő miatt hunyt el, de olyanok is akadnak, akik úgy vélik, hogy egy olyan súlyos betegségben szenvedett, amelynek következtében kómába esett és így temették el. 

Nagy Sándor, a hódító hadvezér

III. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor az ókor egyik legismertebb történelmi alakja volt. A kiváló hadvezér uralkodása csúcsán Makedónia királya, a Hellén világ uralkodója, Perzsia meghódítója, és az ókor legnagyobb hadvezére volt. Apja, II. Philipposz nyomdokaiba lépve hatalmát a Peloponnészosztól egészen Indiáig terjesztette ki, elfoglalva az akkor ismert világ nagy részét. Rövid, de eredményes uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette. Nagy Sándor kiváló taktikai és hadsereggel kapcsolatos tudása miatt ma is a klasszikus hadvezetés egyik legnagyobb alakja. Nagy Sándor végül 13 évvel a világ egyik legnagyobb birodalmának megalapítása után Kr. e. 323-ban meghalt, ezzel pedig a régészet egyik legnagyobb megfejtetlen rejtélyét hagyta maga után. Biztosat sem a halálának okáról, sem pedig a sírhelyének hollétéről azóta sem tudni. Azonban van egy elmélet, amely szerint az uralkodó még élt, amikor a halálát megállapították. 

Élve temethették el Nagy Sándort

Az élve eltemetés sokak legnagyobb félelme és a makedón uralkodó talán át is élte ezt a borzalmat, ugyanis Nagy Sándort egy elmélet szerint élve temethették el. Korabeli forrásokra hivatkozva néhány kutató arra jutott, hogy a makedón uralkodó Guillain-Barré-szindrómában szenvedhetett. Ez egy ritka autoimmun betegség, amelyet egy vírusfertőzés okoz. A kór nagyon gyors lefolyású és súlyos, előrehaladott állapotban teljes bénuláshoz vezet. Az elképzelések szerint Nagy Sándor is ebben a betegségben szenvedett és nem kizárt, hogy még élt, amikor lebénult testét a koporsóba helyezték. 

Mi az igazság?

Az elmélet alapját az adja, hogy Nagy Sándor testét csak hat nappal az uralkodó halála után kezdtek el bebalzsamozni, de még ekkor sem mutatta a bomlás jeleit, ami Babilon forró nyári éghajlatát figyelembe véve megmagyarázhatatlannak tűnik. Az ókori görögök azzal magyarázták az esetet, hogy Sándor isteni származású volt, azonban modernkori mércével már egészen más a helyzet. Az orvosok szerint Nagy Sándor haláltusája bár gyors volt, de kivehető belőle, hogy fokozatosan épült le és a végén már beszélni sem tudott, ami nagyon is jellemző lefolyása a Guillain-Barré-szindrómának.

„Egész éjjel ivott, végül elfogta a rosszullét. A betegség egyre súlyosabbra fordult, és hat nap alatt annyira kimerítette utolsó erejét is, hogy már beszélni sem tudott. De a katonák annyira aggódtak, és úgy vágyódtak utána, hogy hiába kérték a vezérek, ne zaklassák a beteget, a sereg követelte, hogy bocsássák a király színe elé. (...) Szinte hihetetlen és hallatlan dolog, hogy abban a testhelyzetben, amelyben a katonákat fogadta, kitartott mindvégig, amíg minden katona végső búcsút nem mondott neki” – számolt be Curtius Rufus csaknem 400 évvel Nagy Sándor halála után a király utolsó napjairól. 

Mindezek arra utalnak, hogy a makedón hadvezér teste nem valami csoda folytán nem kezdett bomlásnak, hanem azért, mert még nem halt meg. Az ókorban a halál beálltát a légzés leállással azonosították, ami Nagy Sándor esetében könnyen lehet, hogy olyan minimálisra csökkent a kóma beállta után, hogy nem érzékelték. A legvadabb feltételezések szerint Nagy Sándor tehát mindent hallott és látott, ami a környezetében történt a halálát követő napokban: halhatta a különböző elméleteket a birodalma felosztásáról, valamint átélte a temetése előkészületeit is. Vagyis könnyen lehet, hogy Nagy Sándor még élt akkor is, amikor a balzsamozás során eltávolították a belső szerveit és tartósították a testét. 

Ezek is érdekelhetnek: