Vászontáska, macha latte és érzékeny lélek: bemutatjuk az új férfiideált, a performatív pasit


Térd alá érő, bő rövidnadrág, fehér, hosszúszárú zokni, vászontáska, helyi, kézműves kávézóban vásárolt macha latte, analóg fényképezőgép és egy női szerző mélyenszántó könyve. Pusztán ennyi kell 2025 új férfiideálja, a „performatív férfi" megteremtéséhez. Azt már megszokhattuk, hogy a közösségi média újabbnál újabb férfi archetípusokat gyárt és amit csak lehet, felcímkéz. Az azonban viszonylag ritka, hogy a TikTok-ról olyan naggyá nővi ki magát egy jelenség, hogy egész mozgalom épül rá. A „performatív férfi" ilyen. De mit is jelent ez a kifejezés?

A performatív férfi jelenség nem újkeletű dolog. Elődje a toxikus maszkulinitást ellensúlyozni akaró softboy fogalom, ami 2021-ben tört be a köztudatba. Mindkettőben közös, hogy nem a férfi őserő és macsóság van a fókuszban, hanem a femininebb jegyek: az érzékenység, a művészet iránti érdeklődés, a feminizmus és az esztétikus megjelenés. A különbség az, hogy míg a softboy egy romantikus, olykor nyomulós figura, addig a performatív férfi ennél sokkal megtervezettebb. A performatív jelző éppen ezt jelenti: ő egy pontosan megszerkesztett, kitalált, eljátszott alak, akinek a szerepe felvett, nem valódi. A célja természetesen ugyanaz mindkettőnek: csajokat felszedni.
A performatív férfi az, aki magára vesz olyan stílusjegyeket, amikről tudja, hogy bejön a nőknek. Pusztán abból a célból, hogy felszedjen egy lányt, képes eljátszani az érzékeny művészlelket, akinek fontos az önismeret, a terápia, imádja a feminista irodalmat, küzd a nők jogaiért és persze kizárólag analóg fényképezővel fotóz, amit egy vászontáskában hurcol magával mindenhova.
Ezek a férfiak eljátsszák, hogy tényleg érdekli őket a női lélek és csak azért képesek Lana Del Rey-t hallgatni, hogy annak dalszövegét a randin megvitathassák a lányokkal. Nagyon figyelnek megjelenésükre, makulátlanul esztétikusak, a szettjük tökéletesen passzol, ahogy minden kiegészítő is. A baj nem is ezzel van, hiszen mind ismerjük az „alter fiú" és a „bölcsész lány" kategóriákat. A probléma a megjátszással van, azaz a performansz résszel és a színjáték céljával.

Már önmagában a tény is ijesztő, hogy a férfiak egy külön identitást építenek fel maguknak azért, hogy becserkésszék a nőket. Nem játszottuk már meg magunkat eddig is eléggé a randikon?
Ez az új férfiideál sajnos annak a jele, hogy még mindig nem divat az őszinteség és a pasik inkább felvesznek egy női érdeklődésikörrel rendelkező férfikaraktert, mint, hogy fel merjék vállalni önmagukat.
A kérdés csak az, hogy miért? Mi tettük ezt velük? Tényleg úgy érzik a mai férfiak, hogy színjáték nélkül nem tudnak megnyerni minket? Az biztos, hogy a progresszív, okos nőket nem nyeri meg egy luxusautó mellett pózolós fotó vagy az, ha a pasi az edzőteremben tölti minden szabadidejét és másról sem lehet vele beszélni. A művelt nők intellektuális beszélgetésre vágynak, odafigyelésre, fejlődésre nyitott férfiakra, akik érdeklődőek a nő világa iránt. De egy dologra biztosan nem vágynak: színjátékra.
A performatív férfi pedig éppen azt teszi meg a nőkkel, ami ellen évszázadok óta küzdünk: butának nézi és átveri őket.
A jelenség már annyira kinőtte magát, hogy performatív férfi versenyeket hirdetnek világszerte, Budapesten is megrendeztek egy ilyet. Ennek azonban inkább az a célja, hogy kifigurázza az ilyen viselkedést és kritizálják azokat, akik performatív férfiként viselkednek. A kérdés csak az, hogy miből gondolják a performatív férfiak, hogy a nők ilyen párra vágynak? Hiszen a maszkulinitás nem szitokszó, szüksége van rá a nőnek. Az nem mindegy, hogy mivel párosul. Támogatással és tisztelettel a nő felé, vagy elvárásokkal és agresszióval.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.