A 16. században tényleg halálra táncolták magukat az emberek – A nagy táncjárvány története

Az 1518-as év emlékezetes volt a strasbourgiak számára, ugyanis egy megmagyarázhatatlan táncjárvány vette kezdetét a nyár közepén.

A táncjárvány kezdete

A mai Franciaországhoz tartozó elzászi város a 16. században még a Német-római Birodalomhoz tartozott. Itt élt egy Frau Troffea nevű hölgy, aki egy júliusi napon se szó, se beszéd, egyszer csak megállás nélküli táncba kezdett a város utcáin. A többi lakos egy ideig csupán csodálkozva bámulta a hölgy rángó mozdulatait, ám Frau Troffea tánca csak nem akart szűnni. Persze vannak feljegyzések, melyek szerint az asszony néha elájult a kimerültségtől, de aztán felkelt, és újra ropni kezdte az akkor igencsak modern stílusúnak számító koreográfiáját.

A tánc is ragályossá vált

Éppúgy, ahogy ma is kopírozzuk az előttünk ásítozót vagy hahotázót, a német bámészkodók is elkezdték utánozni Frau Troffea tánclejtését. Egyre többen csatlakoztak be, míg végül több százan rángatóztak együtt bármiféle zenei kíséret nélkül.

Mi lehet a megoldása a táncláznak?

Ekkor már a középkori orvosok is beleavatkoztak a történésekbe. Csakhogy először elég érdekes ötlettel rukkoltak elő gyógyírként, mondván, hogy ha már mindenki táncba kezdett, akkor miért is ne lehetne ezt a napokon és éjeken át tartó „mulatságot” végigülni? Vagyis erre a különös betegségre a „táncold ki magad” receptet írták fel az akkori gyógyászok. 

Táncparkettet húztak fel, valamint zenészeket és erős legényeket béreltek fel, akik segítették a táncoslábúakat, hogy azok talpon maradva rophassák. Mindezt abban a hiszemben tették, hogy az őrjöngő táncosok majd úgyis kifáradnak, és akkor végre az egész hűhó véget ér.

Ennek a következménye viszont sokkal tragikusabb volt, mint azt hitték volna. Ekkor már vagy négyszázan táncoltak, ám az orvosok által előrít kitáncoltatásnak nem gyógyulás, hanem sok esetben halál lett a vége. 

Második megoldás: mindez Szent Vitus átka, ő is fogja kiűzni!

Mivel az első megoldás kevésbé volt sikeres, így az új gyógyírt inkább vallási szempontból közelítették meg.

Az orvosok szerint a bűnös táncolókat maga Szent Vitus büntette meg, a mulatozóknak tehát bűnbánatot kellett mutatniuk ennek a szentnek. A nyilvános táncot (sőt a zenét is) betiltották, az erkölcstelennek és bűnösnek titulált táncosokat pedig felvitték Szent Vitus kegyhelyére. Itt piros cipőt aggattak rájuk, melyet kereszt motívumokkal ékesítettek és szentelt vízzel hintettek be. A bűnös lelkeknek pedig latin inkantációk közepette kellett rituálisan megtisztulniuk. 

Mi lehetett az oka?

Persze a fentebb említett ásítás és nevetés ragályos lehet, viszont, ha valaki random elkezd táncolni az úton, attól még nem perdülünk mi magunk is táncra. Vagy igen? 

Bár az 1518-as strasbourgi eseménysorozat a mai napig megmagyarázhatatlan, a kutatók mégis két lehetséges felvetéssel magyarázták ezt a nem mindennapi járványt. Elsőként egy tömeges anyarozs-mérgezés (ergotizmus) gyanúja lépett fel. Vagyis a strasbourgi lakók étrendjébe egy olyan gombafaj kerülhetett be, mely LSD-szerű hallucinációkat és rángásokat okozott. Jóllehet már az ókori görögök is alkalmazták ezt a hallucinogén szert csoportos rítusokban, azért mégis furcsa elgondolni, hogy négyszáz ember emiatt rángatózna éjjel-nappal.
    

Az 1518-as táncjárványhoz hasonló tömeghisztériákra volt még példa a történelemben, azonban a strasbourgi eset rejtelmessége kitűnik mind közül. Júliustól szeptemberig majd’ négyszáz ember tombolt együtt szinte a halálig. De hogy valójában mi okozta ezt a jelenséget, azt a mai napig homály fedi.