A gyereknek múzeumban a helye!

2019.05.18. 11:00

Néhány évtizeddel ezelőtt a legtöbb múzeum még idegenkedett attól, hogy a szükségesnél gyakrabban tárja szélesre a kapuit a gyerekek előtt. Az örökmozgó, nyüzsgő gyerekek sem lelkesedtek, amikor teremőrök és pedagógusok egyaránt csöndes áhítatot vártak el tőlük. Mára nagyot fordult a világ, és a múzeumok tárt karokkal várják a legkisebbeket is. De mi keresnivalójuk van a gyerekeknek a múzeumokban? Több, mint gondolnád!

Az elmúlt évtizedekben gyökerestül megváltozott a világ, amiben élünk. A technika olyan mértékben szivárgott be az életünkbe, hogy az offline időtöltések kimondottan szürkének és unalmasnak tűnnek az online térhez képest. Szülőként, pedagógusként az a feladatunk, hogy időnként kirángassuk a gyerekeket a virtuális valóságból, és megmutassuk nekik a világ sokszínűségét, gazdagságát! Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat. A múzeumlátogatás pont megfelel erre a célra.

Időnként ki kell rángatni a gyerekeket a virtuális valóságból, és meg kell mutatni nekik a világ sokszínűségétForrás: Shutterstock

Ahogy korábban az oktatás is merev, poroszos módszertant követett, úgy voltak a múzeumok is az avas, mozdulatlan és – esetenként – unalmas időtöltés helyszínei.  Napjainkban viszont nemcsak a nevelés van átalakulóban, hanem a múzeumok világa is. Ahogyan „a tanár előad, a diák átszellemülten figyel" módszer meglehetősen idejétmúlt és működésképtelen, úgy az a szemlélet sem állja meg a helyét, hogy a múzeumban csöndben, mozdulatlanul kell megtekinteni a kiállítások anyagát. 

Egyre több intézmény várja speciális, kimondottan az adott tárlatra fókuszáló programmal az óvodás és iskolás korosztályt. A múzeumpedagógiai foglalkozások azt a célt tűzik ki, hogy megismertessék a gyerekeket a kiállítások anyagával, és beavassák őket egy terület „kulisszatitkaiba", rejtélyébe játékokon és meséken keresztül. A múzeumpedagógiai óra nem állhat abból, hogy egy terület szakértője csak beszél és beszél a gyerekeknek. Ehelyett a hangsúly a tevékenységeken, a foglalkozásokon van, ahol a gyerekek a saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogyan működik a világ, maguk fedezhetik fel, mi mivel függ össze, és mi mit vált ki. A gyerekek több területen is kipróbálhatják magukat, átélhetik az alkotás örömét, szórakozva tanulhatnak, tanulva szórakozhatnak. Az élményszerzés elengedhetetlen eleme a múzeumpedagógiának.

A hangsúly a foglalkozásokon van, ahol a gyerekek a saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogyan működik a világForrás: Shutterstock

A foglalkozások arra is lehetőséget teremtenek, hogy párbeszéd alakuljon ki a múlt és a jelen között. Párhuzamba lehet állítani a jelenleg trendi témákat, színeket, anyagokat, formákat, szokásokat a letűnt korok rutinjaival. El lehet azon tűnődni, vajon mi vezetett a változásokhoz. A múzeumlátogatás előtt és után osszuk meg gyermekeinkkel élményeinket, tapasztalatainkat, bizonytalanságainkat, megfigyeléseinket, és őket is biztassuk erre! Kezdeményezzünk párbeszédet egymással! Néhány vállalkozó szellemű, kreatív gyermeknek talán még ahhoz is lesz kedve, hogy otthoni kutatómunkát végezzen, vagy akár saját minikiállítást szervezzen, amelyben a számára kedves és meghatározó tárgyakat tárja a „közönség" elé, és elmeséli, mi fűzi őt az adott kiállítási darabhoz. 

Bizonyára többeknek ismerősen cseng a szólás, miszerint „hollónak holló a fia". Szülőként el kell gondolkodnunk azon, mi magunk milyen mintát mutatunk, és mit várunk el utódainktól, mi érték a családban.

Ha a család együtt néz utána annak, amit közösen megtekintettek, el tudjuk ültetni a kultúra magjátForrás: Shutterstock

Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei naphosszat a tévé vagy a telefon előtt gubbasztanak, borítékolható, hogy nem sok igénye lesz a magasabb kultúrára. Ha viszont valaki már kisgyermekkorban azt szokja meg, hogy képekről, az általuk kiváltott érzésekről társalog a szüleivel vagy éppen az anyukája, apukája a kiállított tárgyak egykori használatáról, egy rég letűnt korszakról mesél, esetleg egy könyvben, könyvtárban együtt néznek utána annak, amit közösen megtekintettek, el tudjuk ültetni a gondolkodás és a kultúra magját.

Ha nekünk is fontos, hogy esztétikus darabokban gyönyörködjünk, vagy épp próbáljuk jobban megérteni a múltunk egy szeletét, ha aránylag rendszeresen látogatunk múzeumba, gyermekünk észrevétlenül is magába szívja a szépség, a finomság vagy épp a világra való nyitottság képességét. Ráadásul azt is elsajátítja, hogyan kell egy kultúrintézményben viselkedni. Amikor a rendszeres családi programokból rutin lesz, és gyermekünk veti fel a következő múzeumlátogatás lehetőségét, megveregethetjük a vállunkat, mert igazán jó munkát végeztünk.

múzeumkultúraszülőgyerekmúzeumpedagógia