Mindig ott voltak, mégsem voltak veled? – 10 fájdalmas jel, hogy érzelmi árva vagy

Az érzelmi árvaság egy láthatatlan, mégis valós állapot. Aki így nő fel, annak a szülei fizikailag jelen voltak ugyan, de érzelmileg elérhetetlenek maradtak. Nem volt ölelés, figyelem, feltétel nélküli szeretet,– csak hidegség, közöny vagy épp állandó kritika. Ez a fajta szülői elhanyagolás nem mindig látványos, de mély nyomokat hagy. A gyerek – mert muszáj – alkalmazkodik. Felnőttként viszont eljön az a pillanat, amikor rá kell ébredned: talán sosem voltak valódi szüleid, és érzelmi árva vagy. Ezt javasolja Dr. Samantha Rodman Whiten klinikai szakpszichológus, aki a Your Tango oldalán osztotta meg gondolatait az érzelmi árvaságról.

Így ismerheted fel, ha érzelmi árva vagy!

1. Még mindig abban reménykedsz, hogy egyszer más lesz

Újra és újra felhívod/meglátogatod őket, hátha most szeretni fognak, figyelnek rád, támogatnak. De a törődés ismét elmarad – a régi szeretethiány újra fájni kezd –, te pedig szinte megsemmisülve törsz össze úgy, mint mindig.

2. Fontos dolgokat osztasz meg velük, és mindig megbánod

Amikor megnyílsz, vagy kinevetnek, vagy elbagatellizálják, esetleg saját problémáikkal próbálnak rád licitálni. Ez az ismétlődő érzelmi elhanyagolás egyre mélyebb űrt hagy benned.

3. Úgy érzed, te vagy a hibás

Legbelül úgy hiszed, az, ahogy a szüleid viszonyulnak hozzád, miattad van, pedig pont az ellenkezője igaz. A gyerekkori trauma sokszor belső hangként él tovább: „Nem vagy elég jó!” Ez a gondolat szinte beléd égett, és felnőttként megjelenik a létező összes emberi kapcsolatodban.

4. Letagadott gyerekkor

Amikor szóba hozod, hogy nem volt könnyű gyerekkorod, azt mondják: „De hát mindent megadtunk!” Ez a fajta tagadás újabb réteg a toxikus szülők védekező falán.

5. Nem emlékeznek rád – legalábbis a fontos részekre nem

Nem tudják, mik a kedvenc dolgaid, hol dolgozol, kivel vagy együtt... még az is előfordulhat, hogy a születésnapodra sem emlékeznek. Az állandó elhanyagolás még itt is jelen van, te pedig folyamatosan megéled a csalódást.

6. Bántó viccek, kínos jelenetek

Nyilvánosan megaláznak „csak poénból”. Ha pedig ezt megpróbálod szóvá tenni, megsértődnek vagy egyszerűen csak legyintenek, hogy milyen érzékeny vagy, még a viccet se érted. 

7. A legnagyobb bajban sem számíthatsz rájuk

Betegség, válás, munkahelyi gond? Ők akkor is inkább magukkal foglalkoznak. Ez nem egyszeri csalódás, ez egy életforma.

8. Mindig máshoz mérnek téged

Mindig más volt a „jobb”, az „okosabb”, a „kedvesebb”. Te pedig felnőttként is hajszolod azokat a gyakran irreális vagy fájó elvárásokat, amiket a szüleid támasztanak feléd, de hiába, mert ezeknek képtelenség megfelelni.

9. Még mindig próbálod lenyűgözni őket

Diploma, munka, gyerek – azt hiszed, most végre büszkék lesznek. De valójában semmi sem változik.

10. Egy részed még mindig vár

Talán majd egy súlyos betegség, egy tragédia, egy ünnep végre „felébreszti” őket. De nem így lesz. És ez a felismerés fájdalmas, ugyanakkor felszabadító is lehet.

A gyerekkori trauma feloldható

Az érzelmi árvaság nem szégyen, hanem egy valós állapot, amit sokan titokban élnek meg. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy kimondod: "Igen, érzelmi árva vagyok". A toxikus szülők gyakran nem tudják, mit okoztak. Lehet, hogy őket is szeretethiány és elhanyagolás formálta ilyenné. De ez nem menti fel őket, és nem is kell tovább viselned a múlt terheit.

Léteznek más kapcsolatok. Választott család, barátok, önszeretet. A gyógyulás útja nem rövid, de megéri. És talán egy nap, amikor már a saját gyerekeidnek adod meg azt, amit te sosem kaptál meg, rájössz: nem vagy többé áldozat, hanem gyógyult túlélő.