Valentin-nap környékén megnő az igény a szerelemről szóló mondatokra, hisz sokan hívják segítségül mások szavait, ha ki akarják fejezni az érzelmeiket. Ebből az alkalomból szemezgetünk a kortárs magyar irodalom különleges, szerelemről szóló alkotásaiból. Csajok, naplókat elő!

Varró Dániel

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

A játékos formai megoldásai, fülbemászó rímei és közérthető fogalmazásmódja révén igencsak népszerű Varró Dániel Szívdesszert címmel egy egész kötetet szentelt a „21. századi temegén”-nek, benne olyan szellemes és merőben aktuális ötletekkel, mint például az sms-versek.

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek
Forrás: Thinkstock

Szlukovényi Katalin

A szerelmes nő nem konzervbarack,
hogy hetekig várjon a kamrapolcon.
A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.
A szerelmes nőt, mint a szaunát,
be kell melegítsd használat előtt
legalább félórával, és ha végül
mégsem jössz, vagy csak másnap, kezdheted
megint felfűteni - örülj, ha közben
nem lett zárlatos, nem égett le végleg.
A szerelmes nőt, mint a cserepes virágot,
naponta öntöznöd kell - csak a kaktusz
bírja nélküled, de aki ilyet kap,
az hét évig nem fog megházasodni.

Ahogyan már ezek a versrészletek is mutatják, Szlukovényi Katalintól nem áll távol a finom irónia és a fanyar humor a legnehezebb érzelmekről való beszéd közben sem, és eddigi köteteiben (Kísérleti nyúlorr, Hamis nosztalgiák) azt is bebizonyította, milyen nagyszerű érzékkel látja és láttatja meg a hétköznapi apróságokban is a nagy dolgokat. Mint például itt a szerelmet:

Mintha kölyökkutyát akarnál fényképezni,
folyton elmászkál az érzés,
magyarázhatsz neki, hogy ül, meg lábhoz,
parancsaid és a történések
között kétségkívül fellelhető
némi összefüggés, de semmiképp
nem tetszésed szerint.

Szabó T. Anna

Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem. 
Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit sem dobok ki.
De hát: enyém! 
Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.
Forrás: Thinkstock

A hétköznapiban meglátott rendkívüli és az élet apróságainak költészetté emelésében Szabó T. Anna rokon lélek Szlukovényivel, de közben mégis teljesen más a stílusa. A szerelmes verseinek témája pedig már a házasság, a sokat próbált kapcsolat keretei között fellelhető érzelem.

Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát. 
Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

Darvasi László

Darvasi László egyik állandó témája a szerelem természete, legutóbb a Virágzabálók című nagyregényében teremtett emlékezetes szerelmi történetet (is). De a Szív Ernő néven jegyzett tárcanovelláit magában foglaló kötete sem véletlenül kapta az Összegyűjtött szerelmeim címet, és Szív Ernő révén arról is olvashattunk már, hogyan csábítsunk el egy könyvtáros kisasszonyt:

Kezdjünk kölcsönözni. Eleinte mindennap kölcsönözzünk, fõként klasszikus szerelmi történeteket, Vörös és fekete, Rómeó és Júlia, Ifjú Werther, Varázshegy etc. Késõ délelõtt vegyük ki a Háború és békét, kora délután már szolgáltassuk is vissza. A könyvtáros kisasszony csodálkozni fog, de mi zavartan csak annyit mondjunk, hogy csak annyit akartunk tudni, milyen szavakkal is vall szerelmet Bezuhov herceg Natasának. Egy-két hét elteltével kérhetünk a könyvtáros kisasszonytól ki nem kölcsönözhetõ, értékes, régi könyveket. Ezzel próbára tesszük a bizalmát. Az ETO-számok miatt ideadja nekünk õket, természetesen csak egyetlen napra, miközben többször elismétli, hogy nagyon vigyázzunk a könyvre, és hogy voltaképpen szabálytalanságot követ el, és hogy csak nekünk adja ide õket, és hogy az állása függ tõlünk. Máris a cinkosunk. Másnap sápadt arccal, remegõ kézzel nyitjuk rá az ajtót és azt dadogjuk, hogy az egyik drága és nagyon régi könyvet elvesztettük. Ah, dehogy. Rablás történt. A sétálóutcán, fényes nappal tépték ki a kezünkbõl. Kérdezzük meg halkan, hogy a tényállást jelenteni kell-e az igazgató úrnak. A könyvtáros kisasszony sápadt, mint a tejbegríz, keze remegni kezd és gyűlöli a napot, amikor elõször látott bennünket. Délután mosolyogva vigyük vissza a könyvet, mégis meglett, egyszerű félreértés volt az egész. A könyvtáros kisasszony megkönnyebbül, aztán a könyvet ölelve hosszan, figyelmesen és nagyon komolyan néz a szemünkbe.
"Mi ez a nyugtalan, közeli mélység?"
Egy szép napon váratlanul kérdezzük meg tõle, õ is úgy gondolja-e, hogy ment a könyvek által a világ elébb. Véletlenül meg lehet érinteni közben a kezét.

Villányi László

A kimmérák úgy hitték, hogy életük legnagyobb adománya a szerelem. A szerelmeseket kultikus tisztelet övezte, áhítattal nézett rájuk gyermek és meglett ember. Cölöpökre, a Tóba nyúlva épült a szerelmesek háza, ide költözhettek azok, akik egymásra találtak. A csodálók virágokkal, illatos füvekkel borították a boldogsághoz vezető kis hidat, gyümölcsökkel kedveskedtek minden áldott nap. Esténként a szerelem zenéje teremtődött a tó fölött. A kimmérák szerelemvallásának nem volt papja és papnője, a gyermekek mégis abban a hitben nőttek fel, hogy majdan eljön számukra is a szerelem ideje, az idősek pedig dédelgették magukban a megélt szerelmek emlékeit.
Forrás: Thinkstock

A szerelemmel a versesköteteiben (Ámulat, Volna a szerelem, Ismeretlen költőnők versei) is előszeretetettel foglalkozó, azt magával a költészettel rokonító Villányi László a legutóbbi könyvében szokatlan formát választott: a Kimméria egy olyan kitalált nép és ország világának, történelmének, szokásainak játékos leírása, mely a szerelmet tekinti az élet legfőbb értékének, ez áll mindennek a középpontjában. A kimmérák sosem léteztek és mégis közöttünk élnek, hatnak ránk, így részesei lehetünk akár a legfontosabb kultuszuknak is:

Jómagam is tanúsíthatom, hogy a Tó partján a szerelmes lány harmatfűként reagál kedvese érintésére. Ha a fiú kellő gyengédséggel közeledik, akkor ujja nyomán bíborszínű folt jelenik meg a lány nyakán, s forrón vándorol lefelé a testén, egészen a csiklójáig. Ez a jelenség az egykori Kimmériában virágzó csiklókultusz folyománya. A napnak nem volt órája, amikor valamelyik pár ne mutatott volna be áldozatot azért, hogy a teremtés során ilyen kivételes kegyben részesült a női nem.