Miért jobb inni, mint nem? Így élünk mi, harmincasok

2015.02.10.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Izgalmas kortárs darab Ikea-emberekkel, csalódással, öniróniával és szerelemmel. A Szentivánéj előadás nem csak nyomokban tartalmaz szarkazmust és öniróniát. Színházkritika.

A darab elején Bobnak és Helenának külön-külön nagyon rossz. Hatalmas csalódáson vannak túl:
Helena randija meghiúsult nős szeretőjével, Bob pedig magában az életben csalódott - és ez okot ad neki arra, hogy minden este igyon.

"Alapvetően a hosszú és lassú halál zsákmányai vagyunk - vallja Bob. - Minden nap kevesebb meglepetést tartogat az előzőnél. A testünk visszafordíthatatlanul rothad. Egyre kevésbé leszünk nyitottak új ötletekre. Egyre inkább tudatában vagyunk a pusztulásnak és a veszteségnek - néhányan Önök közül bizonyára észrevették, valójában micsoda ürülékszagot érzünk mindenhol most is? Az utcán. A házban. A leheletünkön. A csalódottság lesz az alapállapotunk, amint fiatalságunk minden fényes álma elpatkol, egyik a másik után (...) Alapvetően azt tanácsolom, hogy folyamatosan igyunk. Igen, azt gondolom, az ivás a lehető legjobb hosszú távú megoldás."

Bob 35 éves, Helena 35,1. Helena válóperes ügyvéd, Bob egy maffiózónak dolgozik. Helenának flancos lakása van a legdrágább negyedben, és egy nős pasija, Bob alkalmi kapcsolatok közt teng-leng - olvasható a darab ismertetőjében. Helena másfél hónapja nem nézett a tükörbe, Bob feszült, barátságtalan és paranoid. Helena senkinek nem a tehene, Bob utál várakozni. Helena is. Bob és Helena egy bárban ülnek. Az eső zuhog, Mindketten tele vannak előítélettel és hiányérzettel - mint mi, mindannyian...

És ők ketten egymásra találnak, és egymásba bonyolódnak, és mi, nézők szakadunk a röhögéstől annak láttán, hogyan zajlik ez két kiégett harmincas történetében.

Mitől figyelemre méltó a Szentivánéj?

1 Intimitás. A kamaradarab 5 méterre zajlik a közönségtől, és mindössze ketten játsszák. Ezért minden rezdülést észreveszünk, magunkévá teszünk - a távolság nem áll az azonosulás útjába.
2. A díszlet modernsége. A színpadképet mintha az IKEA-katalógusból vágták volna ki. Nincsenek hagyományos bútorok, minden kétdimenziós, kartonpapírból hajtogatott - és azt az érzést fokozza a nézőben, hogy a történet a mi olcsó bútorokkal berendezett életünkről szól.
3. A színészi munka - 100% intenzitás. A darab zenés-táncos betétekkel teletűzdelt - lenyűgöző látni, hogyan ugrálják, táncolják, játsszák végig a színészek -, Pelsőczy Réka kifogástalan alakját csak irigyelni tudjuk...

Az előadás során végigélhetjük a legtipikusabb harmincas konfliktusokat. Amikor az esküvőn megkérdezik, mikor mész végre férjhez... Amikor a parkolóóra mindig olyan összeget mutat, amit abban a pillanatban nem tudsz rendezni... Amikor elindulnál az álmaid után, de pillanatnyilag nem érzed aktuálisnak a dolgot...

Kiknek ajánljuk?
Szingliknek, akiket megnyugtat, hogy másnak is megvan a maga baja.
Magányosoknak, akik hiszik, hogy egy bár mélyén ott vár rájuk a lelkitársuk.
És akik szeretik a modern darabokat átitató tömény szarkazmust.

Kiknek nem?
Romantikusoknak, akik szerint a szerelem mindent legyőz.
Azoknak, akik utálják, ha tükröt tartanak eléjük.
Sok szereplős történelmi tablók kedvelőinek.

Az előadást legközelebb február 12-én láthatod a Thália Színház stúdiószínpadán. Jó szórakozást és önismereti kalandozást kívánunk!