Ma, október 10-én van a Lelki Egészség Világnapja. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány olyan regényt, amelynek alkotója mentális problémával küzdött, és papírra is vetette a démonaival való küzdelmeit. A gyötrelemből kiváló alkotások születtek, ha érdeklődsz a téma iránt, ajánljuk ezeket neked is.

A művészlét és a lelki érzékenység, sokszor túlérzékenység, a depresszióra, szorongásra való hajlam gyakran kéz a kézben jár. Számos író, költő, képzőművész betegségéből születtek világklasszis és az egyetemes kultúra részét képező alkotások. Mi most négy regényt választottunk ki, amelyek a szerzője maga is depresszióval küzdött, és amelyek mind hozzátesznek ahhoz, hogy megismerjük és megértsük ez a még mai napig is stigmatizáló betegséget. 

William Styron: Látható sötétség

A Látható sötétség William Styron személyes vallomása. Az amerikai szerző regényében depressziójának történetét meséli el, amely hatvanéves korában tört rá, minden előzetes jel vagy tünet nélkül. A betegsége addig erősödött, amíg kizárólag saját rosszullétére tudott odafigyelni, olyannyira, hogy attól is tartott, hogy esetleg megőrült. Styron megszállottan hitt az írás terápiás erejében, megjelenésekor a könyvet az amerikai pszichiáterek szövetségének szaklapja kötelező irodalomként ajánlotta kezdő terapeuták számára. A rövid, felkavaró vallomás a mai napig alapműve a depresszió irodalmának.

William Styron: Látható sötétség, Sylvia Plath: Az ÜvegbúraForrás: Park Könyvkiadó, Európa Könyvkiadó, Shutterstock

Sylvia Plath: Az Üvegbúra

Az amerikai költőnő, Sylvia Plath mindössze harmincegy éves volt, amikor öngyilkos lett. Egyetlen regénye a huszadik századi lélektani próza kimagasló teljesítménye, amely ugyancsak félig önéletrajzi, de mégsem lehet úgy olvasni, hogy ne keresnénk óhatatlanul is kapcsolódási pontokat a szerző és a regény főszereplője Esther Greenwood között. 

"Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén" - jellemzi állapotát Esther. 

Plath a regény megjelenésének évében 1963. február 11-én lett öngyilkos.

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta a Prozac-országot a depressziójának történetéről, és ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a „depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel úgy véli Plath és Styron könyve túlságosan visszafogott volt, ő egy „rock-and-roll könyvet" akart írni, így valóban sokkal kitárulkozóbb regény született: gyógyszerfüggőségről, felelőtlen szexuális kalandokról, az öngyilkossági kísérletéről. Wurtzel azonban továbbmegy, egyrészt őszintén beszél arról, hogy a gyógyszeres kezelés az ő életét végül pozitívan befolyásolta, de hozzáteszi, aggasztó, hogy az úgynevezett antidepresszánsokat sokszor indokolatlanul, három perc alatt felírják, amely komoly veszélyek forrása lehet.

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország, Rados Virág: Bipoláris – Egy mániás depressziós nő regényeForrás: Európa Könyvkiadó, Jaffa Kiadó, Shutterstock

Rados Virág: Bipoláris – Egy mániás depressziós nő regénye
Rados Virág regényében a saját mániás depressziójának történetét írja le, hitelesen, őszintén, megdöbbentő alapossággal jellemezve azt, amit átélhet egy, a betegségben szenvedő ember. Könyve egy újságíró igaz történetét dolgozza fel, aki pszichiátriára kerül, majd bipoláris érzelmi zavarral diagnosztizálják. A mániás depresszióval egyébként kevés könyv foglalkozik, pedig viszonylag sokakat érintő betegség, amit a tudomány mai állása szerint gyógyítani nem lehet, csak kezelni. Rados Virág könyvéből elég pontos képet lehet kapni arról, hogyan zajlanak egy bipoláris zavarban szenvedő mindennapjai, és, hogy belső munkával, terápiákkal, illetve gyógyszeres kezeléssel hogyan lehet felvenni a harcot a betegséggel.