Idén egészen más arcát mutatja nekünk a húsvét, mint eddig bármikor. Az ünnepi szertartások és hagyományok egy része a koronavírus miatt elmarad vagy jelentősen más formában ölt majd testet, mint, ahogyan eddig megszoktuk. De ne hagyjuk, hogy a járvány elvegye tőlünk az ünnepet, hiszen az a szívünkben lakozik, s csak rajtunk múlik, milyen formában engedjük megnyilvánulni. Díszítsük fel a lakást, ahogy minden évben, fessünk tojást, a fiúk locsolják meg azokat, akikkel egy háztartásban élnek és fogyasszuk egészséggel a sonkát is!
A koronavírus miatt az egyházi szertartások, misék is elmaradnak, ám szerencsére a digitális korban azoknak sem kell lelki támasz nélkül maradniuk, akiknek a húsvét mélyebb jelentéssel bír, mint a locsolkodás. A húsvéti szertartásokba való bekapcsolódás ugyanis sok helyen online is lehetséges, sőt hogy minél inkább átélhessük a kereszténység legnagyobb ünnepének hangulatát, Mátraverebély-Szentkút elmaradt Szent Háromnapi lelkigyakorlatának vezetője, Dr. Bagyinszki Ágoston ferences atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa megosztja elmélkedését nagypéntek misztériumáról:
A passiótörténet Júdás árulásával veszi kezdetét, és Jézus titokzatos, golgotai halálkiáltásával ér véget
„Egyre sűrűsödő éjszakai sötétség borult ránk a passiótörténet előrehaladtával, a bűntől eltompult szívünk zavarodottságát kifejezve.
Ugyanakkor az evangélisták beszámolnak arról, hogy volt a Jézust megfeszítő katonák között egy százados, aki hallva ezt a halálkiáltást, és látva, Jézus hogyan lehelte ki a lelkét így szólt: Ez az ember valóban az Isten fia volt. Jézus végső kiáltása életet fakasztott, már ott a kereszt tövében is. (...)Jézus halálának erről az egyedülálló pillanatáról minden evangélista említést tesz (...) Ebben a kiáltásban benne rejlik mindaz, amit Jézus korábban elmondott nekünk, és amit még mondhatott volna, ha meghallgatjuk. Ez a kiáltás tovább hangzik a századokon át, és minden emberi kiáltásnál, a háború, a fájdalom, az öröm, a kétségbeesés kiáltásainál hangosabb.(...)
Ilyen értelemben mi abban a kiáltásban születtünk meg! Szentlélekben hangzó kiáltás volt ez: nem egy haldokló közönséges kiáltása. A kiáltást követően pedig a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg(Mk 27,51) (...) Jézus nem a sziklák megváltásának művét teljesítette be, amikor felkiáltott. Más „szikláknak" kell megrepedniük: az emberek „kőszíve" az, ami őt a Golgotára juttatva konok és megátalkodott maradt.