Pesti mesék: Ezért hiányzik az első három házszám Magyarország legmultikultibb utcájából

Forrás: Fortepan/Klösz György -
Népszínház utca Pesti mesék házszám magazin
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Országútként indult a története, belőle választották le a Blaha Lujza teret, és minden bizonnyal ez Magyarország legmultikultibb utcája. Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek nevének eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is. Következzék a Népszínház utca.

Pest és a nyolcadik kerület egyik leghíresebb (egy időben leghírhedtebb) utcája a Népszínház utca, ami a Blaha Lujza teret és a Teleki teret köti össze, miközben érinti II. János Pál pápa (a közelmúltig Köztársaság) tér sarkát is. De miért Népszínház az utca neve, ha nem található itt egyetlen színház sem? Népből valóban sok megfordul az utcában, ami már a történelme során hagyományosan, és jelenleg is minden bizonnyal az ország leginkább multikulturális utcája. Az egykori Népszínház így manapság inkább mint a népek színháza él tovább az utcaképben, de azért tárjuk fel az utca nevének eredetét is.

Az a bizonyos színház a mai Blaha Lujza téren állt 1875 és 1965 között. Eredetileg azzal a céllal épült, hogy a világvárossá váló Budapestre egyre nagyobb arányban beköltöző vidéki lakosság színháza legyen, a Nemzeti Színház repertoárjából ide tették át a népszínműveket. Ez a funkciója azonban gyorsan érvényét vesztette, és az addig az Astorián álló Nemzeti Színház az épületének állagromlása, majd lebontása után ide költözött át. 1908-tól tehát a Nemzeti Színház működött az épületben, ami a József körút és a Rákóczi út sarkán állt, lényegében elfoglalva a Blaha Lujza tér mai területét a Corvin áruház előtti parkoló kivételével. A Népszínház épületét 1965-ben robbantották fel a kettes metró építésével és a felújítás túl magas költségeivel magyarázva.

Blaha Lujza tér (ekkor a Népszínház utca és a Rákóczi út találkozása), a Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) épülete 1893-ban Forrás: Fortepan/Klösz György

Ezért fordulhat elő az is, hogy a Népszínház utcában a számozás 4-essel kezdődik, ugyanis korábban maga a színház viselte a 2-es házszámot, a Corvin áruház pedig az 1-est, a mellette álló Sajtóház pedig a 3-ast. Azaz a Népszínház utca akkoriban még a mai Márkus Emília utcától indult el, és maga a Blaha Lujza tér mint közterület nem is létezett – azt csak jóval később, a nemzet színésznőjének időskorában, 1919-ben hozták létre, lényegében a Népszínház utca Nagykörúton belüli szakaszából, illetve a Népszínház utca és a Rákóczi út által határolt kis háromszög területből.

A Népszínház utca persze a története során számos más nevet is viselt. Legrégebben, a 18. században Keresztúri országútnak hívták, ekkor még nem is volt lakott a környék, egyszerűen csak itt vezetett Pest városából az út az akkor még külön település Rákoskeresztúrra. Később Baromvásár utca, Sertéskereskedő utca és Hentes utca neveken is futott, attól függően, hogy jellemzően épp milyen vásárokat tartottak azokban az évtizedekben a mai II. János Pál pápa tér területén.

Pest terjeszkedésével népesült aztán be, és a Népszínház megépülése után, a 19. század végén épült be a nagyrészt ma is ott álló bérházakkal az utca. Lakói jellemzően kisiparosok és a józsefvárosi állomáson keresztül érkező vidékről betelepülők voltak, a piac pedig átkerült a Teleki térre, ahol a budapesti kiskereskedelem meghatározó helyszínévé lett évtizedekre, de a pesti nagypolgárság is megtalálta magának az utcát olyan épületekkel, mint a Polgári Serfőzde impozáns homlokzatfreskós bérháza, vagy a Nap mozit is magában foglaló Napház. Az utca lakosság már ekkoriban is több kultúrát olvasztott magába: magyarok, svábok, zsidók éltek egymás mellett. A második világháború vészkorszakában itt zajlott le az egyetlen magyar gettólázadás, a Kis Varsó néven elhíresült eseménysor.

A Népszínház utca 27. erkélye Forrás: Fortepan/Szabó Lóránt

A szocializmus időszakában az egyre romló épületállomány és a „nyolcker" hírhedtté válása a Népszínház utcára is rányomta a bélyegét. A rendszerváltás után ismét erősödni kezdett az utca multikulturális jellege, és ez a jelenség máig tart. A kisiparosok, a megmaradt zsidócsaládok, muzsikus cigány dinasztiák, a számításukat először ezen a környéken megtaláló kínai bevándorlók, közel-keleti és afrikai lakosok és üzletek is megtalálhatók itt, miközben a belváros közelsége és az elkerülhetetlen dzsentrifikáció miatt egyre több új társasház épül a környéken, egyre több fiatal betelepülővel, és egyre több kultúrára fókuszáló vendéglátóhellyel.

A Népszínház utca egyedisége az idők során számos írót, filmest és fényképészt is megihletett, többek között Mándy Iván, Bereményi Géza, Lábass Endre és Déri Miklós műveiben is találkozhatunk vele.

Olvass még több pesti mesét:

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.