Nem egy király, hanem egy fogadó adta a nevét a Király utcának, ami külterületi kereskedőutcából lett a Monarchia asszimilációjának egyik fő sikertörténetévé, Nobel-díjasok és művészek lakhelyévé. Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek nevének eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is.

A VI. és VII. kerületet elválasztó Király utca évszázadok óta fontos ütőere Pest városának, sőt az egykor itt lakott Krúdy Gyula szerint a „legpestibb utca". A Deák tértől húzódik a Lövölde térig, a Nagykörúton belüli fele pedig a mai bulinegyed és a történelmi Zsidónegyed határa is – miközben a régi időkben épp a körúton kívüli részén zajlott inkább az éjszakai élet.

A mai király utca 1917-benForrás: Fortepan / Magyar Bálint

De honnan kapta a nevét az utca, ki lehetett az a király, akiről elnevezték? Nos, nem egy konkrét uralkodóról kapta a nevét, hanem leginkább egy nevezetes fogadóról. Az első feljegyzés az utca nevéről az 1740-es évekből származik, ekkoriban a belső (a mai Deák tértől a Jókai utcáig tartó) szakasza a Mittermayerischegasse, a külső része a Lerchenfeldgasse nevet viselte. (Utóbbi Pacsirtamezőt jelent, és ez volt a neve akkoriban a már Pest város falain kívül található külterületnek, amin áthaladt az utca.) 1786-ban kapta meg az Englischegasse, azaz Angol utca nevet, méghozzá az akkori Országút sarkán álló, közismert Angol királyhoz cégérezett fogadó nyomán. Érdekesség, hogy 1790-től az Engelische König Gasse néven futott az utca, ami egy félreértés eredménye lehetett, hiszen az 'Englishe'-ből lett 'Engelische', ami így viszont már nem angolt, hanem angyalit jelentett, a „könig" pedig ugyanúgy király, mint a fogadó nevében. A félrehallást bizonyítja, hogy az utca csak körülbelül húsz éven át viselte hivatalosan ezt az „Angyali király" utca nevet, és 1810-ben helyesbítették Englischer König Gasséra, azaz Angol király utcára. Később a nevezetes bécsi kongresszus nyomán a névadó fogadó helyett fontosabbak lettek a történelmi idők és személyiségek, így Drei König Gasse, azaz Három király utca néven futott, majd 1836-tól ez rövidült szimplán König Gasséra, vagyis Király utcára. De arra 1874-ig kellett várni, hogy ez hivatalosan is magyarosodjon, ekkortól viseli a térképeken és a földhivatalokban is a Király nevet az utca. Persze némi kényszerszünettel, mivel a szocializmus idején átkeresztelték, és 1950 és 1990 között a Majakovszkij utca nevet viselte.

Király (Majakovszkij) utca 63., Erzsébet (Lenin) körúti sarokházForrás: Fortepan / Bauer Sándor

Ha az utca történetét vizsgáljuk, akkor hosszú évszázadokon át csak majorságokat és mezőgazdasági területet találunk a környéken, mivel ez a rész kívül esett az akkori Pest (azaz körülbelül a mai V. kerület) városfalain. A 18. századtól kezdődően népesült be ez a környék, eleinte külterületként, majd külső kerületként. Főként kereskedők és kisiparosok költöztek ide, akik munkát adtak az egyre nagyobb mértékben gyarapodó városba újonnan érkezőknek. Az itteni lakosok főként németek voltak, ahogy fentebb az utca névváltozásaiból is látszik, majd a 18. század végétől kezdődően ez lett az egyik tipikus lakókörnyéke a betelepülő zsidóságnak is. A 19. században a mai Király utca környéke számított az egyik leginkább sokszínű városrésznek, ahol németek, zsidók, szlovákok éltek együtt magyarokkal, és az asszimiláció révén egy közös nagyvárosi kultúra tudott kialakulni.

A kiegyezést követően már az itt lakók nyelve is átváltott az addig általános németről a magyarra, és a Király utca Pest városának legnépesebb utcája lett a maga 7596 lakosával. A gyorsan gyarapodó népesség lett az oka annak is, hogy a főváros akkoriban legnépesebb kerületét, Terézvárost kettévágták a mai VI. és VII. kerületre, épp a Király utcát kijelölve határvonalnak. A környékre pedig már ekkoriba is jellemző volt az élénk éjszakai élet, de nem azon a részen, amelyiken ma, hanem inkább a Nagykörúton kívül álltak a híres lokálok és mulatók. Befelé inkább a kereskedelem virágzott, tovább ezen az útvonalon közelítették meg a pesti polgárok az akkoriban kiépült népszerű kirándulóhelyet, a Városligetet is. Emiatt egy idő után túl szűknek is bizonyult az utca, és a kiszélesítése mellett szükségessé vált egy párhuzamos sugárút, az Andrássy út kiépítése is a milleniumi ünnepségek környékén.

Király (Majakovszkij) utca 2., 1979.Forrás: Fortepan / Főfotó

A Király utcában született az író Szomory Dezső, a vívóbajnok Petschauer Attilla, itt lakott a Nobel-díjas fizikus Wigner Jenő és a zeneszerző Weiner Leó is, de az utcához talán senki sem kötődött annyira, mint a 47. szám alatt mai is álló Pekáry-házban lakó Krúdy Gyula. Ő nevezte el a Király utcát a „legpestibb utcának", és több művében is írt róla. A Boldogult úrfikoromban című művében például így:

„Megszakítás nélkül következett egyik boltajtó a másik után, mindegyikben más portékát árultak, csak a boltosok voltak egyformák, akik ernyős, puha sapkáikban itt jöttek a világra, és itt öregedtek meg. És az omnibusz úgy haladt ebben a zűrzavaros, látszólag fejvesztett utcában, mintha nem is törődne az emberekkel, akik keresztül-kasul mászkálnak az úton, átbeszélgettek egyik oldalról a másikra, terheket cipeltek, kocsikat igazgattak, gyerekeket vezettek, kirakatokat nézegettek, tettek-vettek, serénykedtek, mintha ez a nap volna az utolsó, amikor a Király utcában vásárolnak. De most, döngő döcögések után, megismerkedve ruhásboltok, heringkereskedések, fűszeresek, vászonüzletek, udvarok látványaival, amely udvarokra, raktárokra, műhelyekre szinte meggörbedve hajoltak a vasrácsos gangok, az ablakok, mintha úgysem lennének az emeleteken emberek, akiket szolgálni kellene: mindenkinek az utcán, a boltban, a raktárban van helye: a Király utcai utazás után kifújta magát az omnibusz a terézvárosi templomnál, s a többi utasokkal a mi ismerőseink is leszállottak, szinte elfáradva a látnivalóktól, amelyeket e rövid pesti utazás nyújtott nekik."