Harminc évre fogadtak szüzességet a Vesta-szüzek, ha nem tartották be, az hazaárulásnak minősült

Forrás: AFP -
halál kiváltság szüzesség hazaárulás magazin ókori Róma Vesta-szűzek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A Vesta-szüzek rendkívüli életet éltek, teljesen különbözve kortársaiktól. Gyerekkorukban fogalmuk sem volt róla, milyen elkötelezettséget vállaltak, és hogy életük végének csak két forgatókönyve lehet: a kényelmes nyugdíjba vonulás vagy az idő előtti, kegyetlen halál.

Hat-hét évesek voltak, amikor az előkelő családokból kiválasztották őket erre a megtisztelő feladatra és harminc évre feleskették őket a szüzességre. Az első tíz évben az idősebb szüzek továbbadták nekik a hagyományos módszereket, a következő tíz év pedig a rituálék végrehajtásáról és az örök tűz fenntartásáról szólt. Az utolsó tíz évben az újoncokat kellett betanítaniuk.

A Vesta-szüzek olyan kiváltságokat kaptak, amelyek az ókori Rómában más nők számára elképzelhetetlenek lettek volna. Ők számítottak a legbefolyásosabb nőknek: saját tulajdonuk lehetett, szavazhattak és végrendeletet írhattak. Olyan rendezvényeken is részt vehettek, ahol csak férfiak tartózkodhattak, előkelő helyük volt a stadionokban, sőt hatalmukban állt szabadon bocsátani az elítélt foglyokat és rabszolgákat. Egy elítélt férfinak, aki a kivégzése felé tartott, csak el kellett kapnia egy Vesta-szűz tekintetét, hogy szabadon engedjék. Teljesen tiszta, ártatlan, áldott és szelíd lelkeknek tekintették őket.

Ám a Vesta-szüzek élete sem volt fenékig tejfel, hiszen életük minden aspektusát ellenőrizték. Papnőként fő feladatuk a szent láng őrzése volt a Vesta templomban. Ha a láng kialudt, az balszerencsét hozott Rómára és az azért felelős papnő számára is, akit a főpap büntetésként levetkőztetett és megvert. Ahogy a nevük is mutatja, a szüzesség is szerves része volt identitásuknak.

Papnőként fő feladatuk a szent láng őrzése volt a Vesta templomban Forrás: AFP

Az állam lányainak tekintették őket, és ha bárkivel szexuális kapcsolatot létesítettek, az egyenesen hazaárulásnak minősült és halállal lakoltak érte.

Mivel senkinek sem engedték, hogy kiontsa egy Vesta-szűz vérét, ezért a probléma megoldása érdekében úgy döntöttek, hogy élve kell azokat eltemetni, akik megszegték a fogadalmukat. Ez azonban újabb problémához vezetett, mivel Rómán belül nem engedélyezték a temetést.

Így azt találták ki, hogy elegendő ételt adnak az elítélt nőnek ahhoz, hogy néhány napig életben maradjon és hogy sírját „szobának" nevezhessék. Ily módon a Vesta-szüzet nem élve temették el, hanem egyszerűen egy szobába küldték, ahol természetes halállal halt meg.

Veszta-szűz kínzása - Henri Pierre Danloux festménye Forrás: AFP

Ezt a kegyetlen büntetést a jelentések szerint csak néhány alkalommal hajtották végre, és volt néhány szerencsés szökés is. A Vesta-szűz Tuccia-t például paráználkodással vádolták, de ártatlanságát végül csodálatos módon bebizonyította azzal, hogy egy szitában vizet hozott a Tiberből. Ez a látszólagos csoda mentette meg az életét. Egy másik, Postumia nevű Vesta-szüzet pusztán az öltözködése és az állandó tréfálkozása miatt állították bíróság elé. Ez a sajátos magatartás a főpap figyelmeztetéséhez vezetett, aki felszólította a szüzet, hogy „hagyja abba a viccelődést, és a jövőben öltözködjön inkább a szentség és ne az elegancia jegyében."

A harminc év szolgálatot túlélő Vesta-szüzeket kényelmes nyugdíjjal és házassági engedéllyel jutalmazták, azonban e nők többsége úgy döntött, hogy nem megy férjhez. Halálukig a társadalom tisztelt tagjai maradtak, jómódúak és függetlenek, akár házasságot kötöttek, akár nem.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.