Pesti mesék: még életében elnevezték az államférfiről ezt a közismert fővárosi csomópontot

A Deák tér ugyanúgy alakult ki, mint a Pest belvárosában található legtöbb nagy tér és forgalmi csomópont: mégpedig a középkori városfalak lebontásának következményeként, amelyek évszázadokon át nagyjából a mai Kiskörút vonalán húzódtak. A városfal és az ország különféle részeiből Pestre érkező országutak találkozásánál sokáig nagy városkapukat találhattak az utazók, majd amikor a 17. század végétől a város terjeszkedése és a kereskedelem élénkítése céljából elkezdték egyre több helyen elbontani ezeket a falakat, akkor a közlekedési csomópontként szolgáló kapukból terek lettek.

Így történt ez a Váci kapuval is, ami a nevének megfelelően a Vácról érkező országút végén állt. Ennek az országútnak emlékét hordozza az egykori nyomvonalán fekvő mai Váci út, ami jelenleg véget ér a Nyugati pályaudvar mellett, de ha meghosszabbítjuk a vonalát, akkor lényegében a mai Bajcsy-Zsilinszky úton haladva eljutunk egészen a Deák térig. (Sőt, hogy tegyünk egy kiegészítést: a mai Váci utca neve is azért lett ez, mert a Váci kapunál ért véget, így a történelmi Pest belvárosában a „Váci kapu utcája" volt.)

Ezt mutatja az is, hogy mennyiféle néven említik a történelmi dokumentumokban, gyakran egymással párhuzamosan is. Ezeknek a neveknek a nagy része ugyanis arra utal, hogy mivel kereskedtek éppen errefelé. Viselte a Káposztás piac, a Szén piac, a Szén tér neveket is, egy itt álló ház homlokzatán álló szobrok nyomán hívták Török térnek, a környékre beköltöző kereskedők vallása után pedig Zsidó térnek vagy Zsidó piacnak is.

Városi térként igazán csak a 19. század elején épült ki a mai Deák tér, az első jelentősebb épülete a máig itt álló, Pollack Mihály tervezte evangélikus templom volt. A végleges nevét pedig 1866-ban kapta meg, ami több szempontból is rendkívüli esetet jelöl a főváros történelmében. Nagyon ritka ugyanis, hogy valakiről már az életében közterületet nevezzenek el, márpedig Deák Ferenc esetében ez történt, ami jól mutatja „a haza bölcse" iránti korabeli megbecsülést. Az 1866-os név pedig (a szintén ekkor elnevezett Deák Ferenc utcával egyetemben) a legrégebbi elnevezés a budapesti közterületek között, ami máig érvényben van.

A tér történetében a következő fontos esemény a 19. század végén következett be, amikor megépült a millenniumi földalatti. A Deák téri megállója pedig nemcsak a föld alatt épült ki, de magán a téren is állt egy több mint 100 négyzetméteres, 11 és fél méter magas, díszes pavilon a lejáróhoz, benne üzletekkel. Ezt 1924-ben bontották el végleg.

A szocializmus évtizedeiben a Deák teret egybenyitották az Erzsébet térrel, ehhez hét nagy házat is elbontottak. Az eredeti elképzelések szerint az így létrejövő terület a Sztálin tér nevet viselte volna, de ez végül nem valósult meg. Szintén ezen évtizedek fejleménye, hogy a Deák térből végképp Budapest legfontosabb közlekedési csomópontja lett, hiszen a megépülő kettes és hármas metró nyomvonalát is itt vezették el. A Deák tér ma is Budapest egyik legforgalmasabb találkozóhelye, és nem mellesleg két különleges szobor is helyet kapott itt: a Sztehlo Gábor emlékére állított emlékmű Vígh Tamás alkotásában, és Magyarország egyik legszebb köztéri szobra, Csikász Imrétől a Római lány (más forrásokban Fiatal lány, vagy Tavasz).

A Pesti mesék című cikksorozatunk korábbi részeit itt olvashatod!