Házi szerelmi mágia? Kipróbáltam – és lehet, hogy elátkoztam magam

Péntek este van. A haverjaim mind a barátnőikkel vannak, én pedig a telefonomat nyomkodom, miközben sorozatot „nézek”. A streamingplatform már háromszor megkérdezte, hogy akarom-e még tovább folytatni, és a legizgalmasabb interakcióm a nap során az volt, hogy a csinos futárcsajszi rám mosolygott, amikor meghozta a pizzám. Gondoltam, ideje valahogy feldobni a napot. Szánt szándékkal felmentem az egyik boszorkányos blogra, ahol találtam valamit, amit már rég ki kellett volna próbálnom. A szerelmi mágia, amolyan gyertyás-hókuszpókuszos, rózsavizes szertartás, amivel be lehet vonzani a... Úgy voltam vele, hogy mi bajom lehet? Szóval igen. Kipróbáltam.

1. Fázis: Boszorkánymesterkedés és szerelmi mágia gyertyával – mindegy, csak égjen

A leírás szerint egy rózsaszín gyertya kell és egy papír, amire leírom a szándékom. Nekem csak egy piros teamécsesem volt itthon, amit még az exem vett Valentin-napi dekorációnak. Jelnek vettem. Fogtam egy lapot, és ráírtam: „Szeretném megtalálni a szerelmem, aki alacsonyabb, mint én, szeretni fogja a hülyeségeimet és nincsenek olyan magasan az elvárásai, mint a World Trade Center teteje. Ne legyen teljesen őrült, szeressen beszélgetni, legyen humora, legyenek önálló gondolatai, és lehetőleg ne legyen titkon még mindig fülig szerelmes az exébe. Ne legyen félős nyuszi — például, attól se ijedjen meg, hogy van a lakásban egy könyvespolcom tele könyvekkel”. Aztán meggyújtottam a mécsest, és úgy éreztem magam, mint egy kezdő szektaalapító, aki még nem kapott rendes instrukciókat az Univerzumtól.

2. Fázis: Rózsavíz – vagy amit annak hazudtam

A cikk szerint az illóolajokból kell egy-egy cseppet csepegtetni a gyertyára. Rózsavíz nem volt, csak egy levendulás molyriasztó spray. Ezen kívül narancsos masszázsolajat találtam még az éjjeli szekrényen. Azt mondtam magamnak, hogy jó lesz ez is, beleraktam egy kiürült takarítószeres, spriccelős flakonba. Kicsi vízzel jól összemixeltem, majd lefújtam vele a gyertyát, majd a papírlapot is, és a biztonság kedvéért magamat is bepermeteztem. Engem a szaga leginkább egy elhagyatott, vidéki wellnesshotelre emlékeztetett.

3. fázis: Rózsaszirom szórás

Hát, rózsaszirom sem volt itthon, így inkább chilis chipsszel raktam körbe a gyertyát. Kell a szenvedély is a kapcsolatba, na. Ezek után tovább követtem a leírást: kezembe fogtam a gyertyát, és újra és újra elmantráztam, amit leírtam a papírra. Közben az exeim jutottak eszembe, akik most biztos hülyének néznének.

4. fázis: Gyertyagyújtás és varázsige

Kerestem egy gázgyújtót és meggyújtottam vele a gyertyát. Közben mormoltam magamban a varázsigét:

„Ahogy ég a gyertya,

úgy ér el a szívem,

Meghívlak téged e tervre:

hogy szeressük egymást híven.

Így legyen!”

Közben elképzeltem a vágyott kapcsolatot. Csináltam ezt úgy 5 percig, hogy biztos működjön a varázslat. Éééééés...

...nem történt semmi. Legalábbis nem azonnal. El is mentem aludni. Biztos, ami biztos, a papírt betettem a párnám alá. Aztán másnap, a délután közepén kaptam egy üzenetet egy lánytól, akivel egyszer-kétszer randiztam, aztán valahogy abbamaradt a dolog. „Mostanában sokszor eszembe jutsz” – írta.

Ez lehet, hogy véletlen volt. De az is lehet, hogy a rózsavíz, a teamécses meg a gyertya keveréke tényleg kinyitott valamit. Majd meglátjuk, hogyan alakul.

Nos, nem lettem boszorkánymester, és nem ajánlom, hogy minden szakítás után gyertyát gyújts, de… valamit ez az egész mégis megmozdított. Talán csak bennem. Talán az univerzumban. Vagy Zsófiban, aki most megint ír. Szóval, vigyázz, mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesül!