„Tisztában vagyok azzal, hogy mikor kell kilépnem a komfortzónámból” - interjú Keveházi Lilivel

Schütz Alexandra

2024.04.03.

Nehézségek, kihívások, kudarcok és megújulás. A modell szakma nem csupán a pompáról és ragyogásról szól. Kő kemény munka, kitartás és fegyelem van amögött, amit a nézők a kifutókon látnak. A TV2 műsorán nemrégiben indult Next Top Model Hungary versenyzői közül Keveházi Lilivel, a versenybe visszakerült, fiatal mérnökinformatikus hallgatóval és modellel beszélgetett a Life.hu.

Március 17-én rajtolt el a TV2 műsorán a Next Top Model Hungary. Lenyűgöző élmények, számos izgalom és kihívás várt arra a 16 modellre, akiket a zsűri, Tomán Szabina, Axente Vanessa, Tombor Zoltán és Merő Péter személyében a legjobbak közé választott. Bekerült a műsorba a 18 éves Keveházi Lili is, Keveházi Gábor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész és Fábián Anita színésznő lánya.

Kisgyermekként 3 évig szerepelt a Jóban Rosszban című sorozatban. Jelenleg mérnökinformatikusnak tanul, azonban szeretne a modellként is kiteljesedni és fejlődni. Igazi belevaló lány, akit minden kihívás érdekel. A műsor azonban furcsa fordulat elé állította a fiatalt: a második fordulóban kiesett a versenyből, majd a következő részben a nézők és a többi versenyző meglepetésére visszahívták.

A megújulás hete alkalmából a Life.hu beszélgetett Lilivel arról, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a műsor során, mi járult hozzá a sikeréhez, mit üzen azoknak, akik szárnyaikat bontogatják a modell szakmában és arról is, hogy változott-e a hozzáállása, meg tudott-e újulni a visszatérés után.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra a műsor kezdetekor?

A műsor elején nagyon féltem attól, hogy mégis milyen lesz rajtam kívül 15 lánnyal együtt élni. Mi nők hisztisek tudunk lenni, idővel egyre kevésbé leszünk egymással toleránsak.

A konfliktusoktól tartottam igazán azért, mert a rossz hangulat ki tud hatni a teljesítményünkre, a munkánkra is. Az rémisztett meg, hogy lehet, hogy egy olyan dolgon fogok elcsúszni, aminek igazából semmi köze a modellkedéshez. Kihívások akadtak bőven

Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél a műsor alatt?

A kommunikációs képességem fejlődött a legtöbbet és talán megértőbb lettem. Elkezdtem jobban figyelni a versenytársaimra a műsor és az együttélés alatt. Szerettem volna határozottabb lenni. Ezekben, úgy gondolom, hogy sokat változtam.

Mit gondolsz, mi járult hozzá ahhoz, hogy sikeres tudj lenni a szakmában?

Nagyon szeretem a fotózásokat. Nagyon fontos dolog az, hogy amellett, hogy szépek vagyunk, élvezzük is a fotózást.

Ha jó kapcsolatot ápolunk a fotóssal, jól működik a kommunikáció, akkor egyértelmű, hogy a képek is jobban sikerülnek. Látszódik a fotókon, hogy a fotós és a modell között meg volt-e az összhang. A rólam készült képeken remélem, hogy látszik, hogy szeretem is csinálni.

Mit vártál a versenytől?

A fejlődést vártam igazság szerint és azt, hogy profiktól tanuljak. Mind érzelmileg, mind fizikailag nagyon sokat segített a zsűri és a verseny szakemberei. Az álmaim és a céljaim motiváltak, hogy jelentkezzek a versenybe. Céltudatosnak tartom magam és tudom, hogy mit szeretnék elérni.

Mit üzennél azon nő társainknak, akik félnek kitörni? Azoknak, akik nem mernek jelentkezni egy ilyen versenybe? Mi az, ami motiválhatja őket?

Ebbe a műsorba érdemes olyan embereknek jelentkeznie, akik alapvetően magukkal elégedettek. A legrosszabb egyébként, ami történhet, hogy nem kerülnek be. Ha mégis bekerülnek, akkor pedig egy fantasztikus lelki fejlődésben és egy roppant nagy élményben lehet részük. Már magáért ezért az élményért is megéri jelentkezni.

Milyen érzés volt Kiss Márk ruháját viselni?

Hihetetlen érzés volt. Nagyon jó volt Márkkal személyesen is találkozni, hasonló stílusunk van, így minden ruhát imádtam, amit viseltem a műsor során. Jó volt így a ruháit magamon viselni, hogy a való életben is jó kapcsolatot ápolok vele. Szeretem azokat a fotózásokat, ahol a természetesség van fókuszban, illetve a fekete-fehér képekért is oda vagyok. Ezekhez tökéletesen passzoltak Márk ruhái.

A visszatérés egyfajta megújulás is volt számodra. Hogyan érezted magad az “újrakezdés” előtt és után? Mi változott?

Úgy éreztem, hogy erőre kaptam és még nagyobb erőbedobással szeretnék a feladatokra összpontosítani. Rájöttem, hogy itt a 100% nem elég és sokkal ütemesebb tempóban haladunk, mint azt az ember elsőre gondolná.

Egyszer hazaküldtek és megéreztem, milyen kiesni. Felfogtam, hogy a feladatoknak mekkora tétje van. Megtanultam jobban magamra koncentrálni és a szorongásaimat leküzdeni. Csak a feladatra összpontosítottam, hogy a lehető legtöbbet tudjam kihozni magamból.

A versenyhez, illetve a modellkedéshez való hozzáállásod, nézőpontod mennyiben lett másabb az újrakezdést követően?

Úgy gondolom, hogy a verseny azt hozta, amit én a modellkedésről gondoltam. Sokkal nehezebb és összetettebb, mint azt az emberek gondolják, és rengeteg olyan dolgot igényel, amihez az embernek először fejben kell rendbe tennie magát. Erre nekem ez a rövid kényszerpihenő tökéletes volt és sikerült rendezni a gondolataimat. Elemeztem fejben a zsűri kritikáit és próbáltam ezeket beleépíteni a folytatásba.

Mi az a tulajdonság, erősség benned, amely segít átlendülni a nehézségeken?

Szerintem az, hogy maximálisan ismerem a saját testi és lelki határaimat. Tisztában vagyok azzal, hogy mikor kell kilépnem a komfortzónámból a feladat teljesítésének érdekében. Azzal is, hogy mikor kell többet beleadnom, vagy mikor nem. Azt is érzem, hogy melyik feladat mehet nekem jobban, vagy melyik kevésbé. Persze néha nehéz volt megítélni az adott feladatok nehézségi szintjét, okoztak bőven meglepetést.

Szeretek mottók alapján élni, amik segítenek abban, hogy motiváljam magamat. Ilyen az is, hogy „Ami nem öl meg, az megerősít", valamint Joker: „Ha nem küzdesz azért, amit akarsz, ne sírj azért, amit elveszítettél."

Mik a terveid a jövőre nézve?

Mindenképpen szeretnék a modellkedéssel foglalkozni, de mellette mérnökinformatikusnak tanulok, így ezen a vonalon is kamatoztatni szeretném tudásomat.