Van az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy a világ tényleg megváltozott. Például akkor, amikor megtudjuk, hogy Liam Neeson utolsó filmjében - ami a Csupasz pisztoly rebootja - fenékdublőrt alkalmaztak. És nem, ez nem valami vad pletyka, hanem a hollywoodi valóság. Persze, ha egy olyan ikonikus franchise-t próbálunk újraindítani, amelynek a humora még VHS-en is kínosan recseg, akkor tényleg minden trükköt be kell vetni, hogy elkerüljük a blamát. Akár egy jól megvilágított hátsót is. A kérdés csak az: működik-e még ez a humor egy olyan világban, ahol a „boomer” már nem csak kormeghatározás, hanem sértés is?
A Csupasz pisztoly 1988-ban szó szerint új szintre emelte a paródiát, Leslie Nielsen pedig a hülyeség koronázatlan királya lett. Az ő kőarcú abszurditása, ahogy teljes komolysággal zuhan bele egy flamingókkal teli tortába - na, az nem másolható. De a készítők mégis megpróbálták: Liam Neeson kapta meg Frank Drebin detektív fiának szerepét és ha minden igaz, ez lesz az utolsó filmszerepe is. És mivel a saját hátsóját már nem merte bevállalni, ezért fenékdublőrt kellett használni az egyik jelenetnél.
A ComingSoon.net szerint a reboot a valaha volt legjobb kritikákat kapta a sorozat történetében, ami elsőre talán meglepő lehet. Rotten Tomatoeson a legmagasabb értékelést söpörte be, úgy, hogy a film még csak pár napja jött ki, ami egy vígjátéknál főleg ritkaság.
Az kritikusok szerint az új film jól balanszíroz régi slapstickek és a modern humor között, miközben néha kikacsint a nézőkre, hogy „tudjuk, ez már nem a '90-es évek, oké!”
Csakhogy a Z generáció és az utánuk érkező fiatalok mintha már nem értenék ezt a fajta viccelődést. A látványos bénázások, az abszurd szóviccek, a direkt túltolt gagparádé nekik már túl... nos, boomer. A TikTok-generációnak, ahol a poén három másodperc alatt lefut és nincs benne metairónia, lehet, hogy Drebin hadnagy csak egy fura bácsi, aki folyton elesik.
Persze a reboot nem titkoltan azoknak készült, akik még látták az eredetit a tékából kikölcsönözve. A ’80-as és ’90-es évek gyerekei simán nevetnek egy jó „valaki beütötte a fejét a széfbe”-jeleneten. De vajon ők el tudják vinni a filmet a sikerig? Mert nosztalgiából jegyet venni egy dolog. Visszatérni újra meg újra? Az már más liga.
A film marketingje amúgy sem bízott sokat a véletlenre. Már korábban beszámoltunk róla, hogy a két főszereplő, Liam Neeson és Pamela Anderson, feltűnően jól, talán túlságosan is jól megvannak egymással a sajtóeseményeken. Kéz a kézben, nevetgélve, ölelkezve. Szép, szép, de kicsit túl szép. Felmerül a kérdés: tényleg románc, vagy csak egy „klasszik PR-fogás” áll a háttérben, hogy legyen miről írni, miközben a film poénjai épp hogy átsiklanak a közösségi média algoritmusain?
De hogy tényleg elég lesz-e a fenékdublőr, a nosztalgia, a PR-románc és a jóindulatból adott ötcsillagos kritika ahhoz, hogy a reboot sikertörténet legyen? Az majd kiderül a nézőtéren. Addig is: ha valaki elesik egy banánhéjon, azért azon még mindig nevetni lehet. Ha már nem is olyan hangosan.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.