Romantika vagy kényszer? — 4 sorozat, ahol a nők akaratát kiiktatják, és még szurkolunk is ennek

A szerelem sok mindent kibír – legalábbis a forgatókönyvírók szerint. Az viszont már nem tűnik olyan ártatlan gesztusnak, amikor a „nagy Ő” altatót kever a borodba, különböző kemikáliákkal kitörli az emlékeket a fejedből vagy pszichológiai manipulációval csavarja el a fejedet. A jól ismert, díjnyertes sorozatokban gyakran feltűnnek ezek az elemek. Négy olyan történetet hoztunk, ahol a nők a manipulátoroknak köszönhetően nemcsak érzelmileg, hanem tudatilag is alárendelt szerepbe kerülnek, a nézők pedig – mit ad isten – még drukkolnak is a manipulátornak.

Manipulátorok mindenhol – The Blacklist  

A The Blacklist (A feketelista) című sorozatban például Elizabeth Keen FBI-ügynök gyakorlatilag egy mozgó céltábla. A férje, Tom Keen egy beépített ügynök, aki nemcsak a múltját hamisította meg, de konkrétan be is drogozza Lizt, amikor lebukik. Mindezt persze Lizért teszi. A másik férfi az életében, Raymond „Red” Reddington – egy zseniális bűnöző – ki abból él, hogy átver másokat. Ő ezt nem is titkolja, csak épp az egész kapcsolatuk egy folyamatos érzelmi sakkjátszma, ahol Liz sosem lehet biztos abban, hogy mi az igazság. A sorozat mégis úgy állítja be ezt az egészet, mintha mindez az igaz szerelem és bizalom próbája lenne, pedig valójában egy toxikus érzelmi Bermuda-háromszög.

YOU – A tökéles pasi

Joe Goldberg karaktere olyan nyilvánvalóan pszichopata, mint, hogy az ég kék. Miven a gondolatai narrálják a cselekményt, a néző végig hallja a fájdalmait, a sértettségét – és ez szinte emberivé teszi. Az már mellékes, hogy nők után kémkedik, manipulálja őket, eléri, hogy kiszakadjanak a kapcsolataikból, majd ha kell, hideg vérrel gyilkol is.  A legijesztőbb, hogy a közönség gyakran inkább az ő pártján áll, hiszen ő „csak szeretni akar”. Csak közben valahogy elfelejtjük, hogy az „örök szerelem” nevében Joe szisztematikusan szedi le a nőket az élet sakktáblájáról.

The Vampire Diaries (Vámpír naplók) – ahol az akaraterőt is kiszívják a nőkből

A vámpírnaplók első ránézésre csak egy tinisorozat – vámpírokkal, érzelmekkel és jó sok zselével a fiúk hajában. Csakhogy, ebben a világban a vámpírok képesek hipnotizálni, emlékeket törölni, érzelmeket manipulálni. Elena, a főhősnő újra és újra ezeknek az erőknek a célpontja. Damon, a „szexi vámpír rosszfiú” például rendszeresen használja ezeket az eszközöket – a szerepe szerint jó okkal. Aztán jön egy drámai zene, egy kiskutyatekintet, és máris megbocsátjuk neki. Hát nem romantikus, amikor valaki elfeledteti veled, hogy utálod? Nem, valójában egyáltalán nem az.

Jessica Jones – szegényt úgy rángatják végig, mint egy bábot

Kilgrave, a főgonosz – akinek a hangja bárkit irányítás alá von – éveken át tartotta kontroll alatt Jessicát. A sorozat remekül tematizálja a bántalmazás minden aspektusát, mégis voltak rajongók, akik a Jessicával való „románcát” éltették. Hogy miért? Mert Kilgrave-et a sármos, elegáns brit David Tennant játssza. Ez pedig elég ahhoz, hogy sokan elfelejtsék: ami köztük van, az a legkevésbé sem egy odaadó párkapcsolat, hanem amolyan díler-drogfüggő érdekszövetség. 

A közös ezekben a sorozatokban az, hogy a női szereplők akaratát valamilyen módon mindegyikben megkerüli, megszünteti, felülírja egy férfi – a szerelem, vágy vagy hatalom nevében. És a közönség gyakran nemcsak elfogadja ezt, hanem egyenesen idealizálja. Elég egy elragadó tekintet, és a szemükben a bántalmazó is főhős lehet.