Tolvai Renáta: "Átváltozom, és nem félek semmitől" - Szily Nóra interjúja

Hányan kérdeztek már eddig előttem?

Hát... Hatvannál biztos többen - de én szívesen mesélek erről, mert ez az életem legnagyobb élménye. Azért is jó, ha sokat beszélek, mert gyakorlom a magyar nyelvet. Otthon anyukámmal románul, apukámmal magyarul beszélünk, és emiatt néha keverem. A családban úgy beszélünk, hogy három magyar szó, két román, aztán megint egy magyar. Románul gondolkodom és fordítok. Nagyon melós.

Különösen, ha az ember a mélyebb érzéseit akarja szavakba önteni.

Valamikor nem is tudom megfogalmazni úgy, ahogy szeretném, és emiatt furcsa dolgokat írnak. De már sokat javult. Az elején féltem megszólalni, annyira gátlásos voltam, hogy lehet, hogy nem fogom jól mondani és kinevetnek.

Ha volt benned gátlás, mégis hogy merted átlépni és jelentkezni?

Az éneklésben nem volt gátlás. Úgy indultunk el erre a castingra Nagyváradról, mint egy buliba. Énekelünk egy jót, ha bejutunk jó, ha nem, az se számít, legalább egy jót szórakozunk a barátokkal.

Akik megmondják, mit hogy csinálj, formálnak, mint egy szobrot.

Szétszednek, összeraknak, és nem nagyon szólhatsz bele. Hiszen ez a műsorról szól, és ők sokkal profibbak, mint te, ők tudják, hogy mitől lesz jó a produkció. Volt, amikor nem ott akartam állni a színpadon, ahol mondták, de végül rájöttem, hogy nekik volt igazuk.

Hányszor csörög egy nap a telefonod?

Jaj! Három telefonom van. Van a román szám, amin a családom hív, egy, amin a barátaim, és a harmadik, amin munkaügyben keresnek. Életemben nem csörgött összesen annyit, mint most egy hét alatt. Bennem van néha, hogy mi lenne, ha nem venném fel, hogy most nincs kedvem, mást akarok csinálni, de ezt most már nem tehetem meg. Nem szeretnék semmit elrontani, de nagyon nehéz mindenhol megfelelni, és emiatt még előfordul, hogy hibázok. Ha nem írok fel valamit, akkor kimegy a fejemből. Nem tudja feldolgozni az agyam ezt a sok mindent.

És a lelked? A szíved?

Boldog vagyok, nagyon! Csak fizikailag vagyok elfáradva - futkározni mindenhova...

Egyáltalán odatalálsz?

Egyelőre taxizom. A műsor alatt annyi helyre vittek minket, mindig néztem az ablakon át az utcákat, hogy mi hol van, hogy kell odajutni. Megfogadtam, hogy meg fogom tanulni úgy, hogy ha mondanak egy ismert utcát, akkor tudjam, merre van, és ne legyen ebből probléma.
Régebben ilyen gondom nem volt.

Tényleg, téged hogy neveltek? Egyke vagy, a szüleid szeme fénye...

Nagyon el voltam kényeztetve. Mindent megengedtek nekem, mert annyira bíztak bennem, hogy tudom, mit csinálok, és tudok vigyázni magamra. Most egyedül kell mosni, mosogatni, takarítani - ezt nem csináltam otthon, mert anyukám soha nem kérte.

Ez nem olyan jó.

Nem jó, persze, de ő minél tovább meg akart engem óvni ettől. Hogy ameddig lehet, legyek gyerek, és csak a tanulással meg a zenével foglalkozzak. De most élvezem, hogy egy csomó mindent csinálni kell! Ahogy láttam anyukámat ennyi éven át, az bennem maradt. Soha nem gondoltam, hogy zavarni fog egy porszem az asztalon - otthon nem zavart, de itt eltüntetem.

A szüleid gondolkoznak azon, hogy ideköltöznek. Nem túl nagy áldozat ez?

Nem szeretnének távol élni tőlem. Rosszul érzik magukat, mert nem tudnak segíteni semmiben, és nagyon izgulnak emiatt. Telefonon beszélünk, de mégis egyedül kell megoldanom mindent 19 évesen.

Akkor, amikor buliból elindultatok, bele sem gondoltál, hogy ez megtörténhet?

Sokat álmodoztam erről. Az volt a legnagyobb vágyam, hogy bekerüljek az adásba. Végignéztem mind a négy Megasztárt, és mindig az volt bennem, hogy milyen jó azoknak, akik a tévében szerepeltek, legalább egyszer. Kiesel, oké - nem számít, de milyen jó lehet azon a szép színpadon, a zsűri előtt állni.

Nem lehet azt mondani, hogy ilyen vagyok és kész?

Nem, én nem vagyok ilyen. Arra törekszem, hogy a legjobb formámat hozzam ki, de csak annyit, amit a testem elbír. Ha éheztetném magam, akkor leesnék a színpadról. Egy komoly fogyókúrával le tudok fogyni bármennyit, de az nem lenne jó. Végül is megasztár lettem. Így, ahogy vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy most már nem érdekel. Sőt. Most kell a legjobban kinézni. De egészségesnek kell maradnom.

Érzed a felelősségét annak, hogy a színpadon állsz? Hogy példakép lettél?

Persze. Az emberek csillogást várnak. Ha elmegyek az ABC-be, akkor is. Ha valaki felismer, nem azt várja, hogy macinadrágban legyek, mert nem azt látta a színpadon. A külsőmre figyelni kell, hogy ne legyen kontraszt.

Mégis visszafestetted a hajad.

Ahányszor belenéztem a tükörbe, egy szőke lány nézett rám vissza, ami nagyon furcsa volt. Az arcvonásaim is mások voltak. Tök jól néz ki fotókon, színpadon, így nyertem meg a versenyt, az emberek így szoktak meg. Én viszont nagyon szeretem a vöröset is. Most pihentetem néhány hétre, de hamarosan újra szőke leszek.

És még mi következik?

Olyan szintre szeretnék jutni, hogy akár világsztár is lehessek. Azért fogok dolgozni. Szeretnék egy lányzenekart - dobos, gitáros, szaxofonos -, ez nekem fontos. Nagyon jó dalokat kell csinálnom, hogy azok, akik szerettek, ne ábránduljanak ki belőlem, sőt, sokkal jobban szeressenek. Erre vártam egész életemben. Hogy mikor érik meg a gyümölcse. Sok fellépést szeretnék, és boldog akarok lenni. Ez az álmom, és mindent meg fogok tenni azért, hogy valóra váljon.