Épp ma indul a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorral Afrikába, és szinte ezzel egy időben láthatjuk 12 év után újra a nyuszis magazin címlapján. De már másképp. Mint ahogy a jövőjét sem úgy tervezi, mint eddig. A szépsége viszont nem változott. Az étteremben a pincér fülig pirulva hebegett-habogott, amikor meglátta, és a rendelést is alig fogta fel (aztán pedig nem engedett minket fizetni). Kuncogva huppantunk le beszélgetni.

Hát, ez olyan volt, mint egy mókás filmjelenet! Gyakori, hogy sokkot kap a pincér, vagy bárki, ha belépsz az ajtón?

Nem! Nagyon érdekes, mert a férfiak sokszor azért nem bókolnak, mert azt gondolják, hogy áh, biztos úgyis annyit mondják neki. De a bókból sosem elég! Egy ilyen kedves emberi reakció nagyon jólesik, megdobogatja egy nő szívét, cirógatja a nőiességét.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

33 éves vagy és gyönyörű. Az életedben többet éltél már ismert szépségként, mint nem, és most az a hír járja, hogy váltani akarsz.

Közel 20 éve modellkedem. Talán meglepő, de azért szeretnék kifelé menni már, mert telítődtem. A hírnévvel, a sikerrel, azzal a sok hatással, ami ért. Kint vagyok a kirakatban és rengeteg ember figyelmével, jó- és rosszindulatával találkozom. Azt hiszem, hogy mindig ügyesen kezeltem, mert nagyon erős vagyok, van egy szilárd, belső mag a lelkemben - de elég volt. Tudod, én nem akartam annyira híres modell lenni. Csak szerettem a fényképezést és ez híressé tett.

Tehát nem cél volt, hanem következmény?

Igen. Szerettem a szakmám, szívvel-lélekkel, élvezettel csináltam, és valószínű ez jött át a fotókon. Szerintem fontosabb a kisugárzás, mint a külső tökéletesség. De mindenki életében vannak fordulópontok, amikor azt érzi, hogy jó volt, szép volt, köszönöm - ennyi. Nekem mostanában jött el. Tényleg mindent elértem, amit szerettem volna. Már másra vágyom.

„Belül nagyon erős vagyok, van egy szilárd, belső mag…” – mondtad. Honnan? Így neveltek vagy ez a szakma tett ilyenné? Milyen volt a még ismeretlen debreceni kislány?

Mélyebbre mennék vissza. Hiszem, hogy ezek velünk született dolgok, valahonnan hozzuk őket. Én gyakorlatilag nulla perces koromtól ilyen vagyok. Mintha egy végtelenített energiaforrásból dolgoznék, élnék. Pörgősek a napjaim, egyszerre tíz dologgal foglalkozom, mégsem vagyok kimerülve, sőt energiát sugárzom. Szerintem ez adottság, adomány, amit a sorstól vagy a Jóistentől kaptam, no meg a szüleimtől. Hálás is vagyok érte. Aztán ehhez jöttek az élettapasztalatok. De ha azt kérded, milyen kislány voltam? Hát, figyelj, akaratos!

Társaság közepe?

Nem, ahhoz gátlásos és félős voltam. Emlékszem, kislányként jártam balettre, művészi tornára és annyira szégyenlős voltam, hogy alig mertem kimenni edzésen a mosdóba. Se kitűnni, se feltűnni nem akartam. Aztán kénytelen voltam, megtanultam kiállni magamért, hiszen 13 és fél évesen elindultam…

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

A bizonytalan, félős kislány hogy változott át?

Az első nagy, plátói szerelmem miatt. Megismerkedtünk, összejöttünk, de aztán ő mégis a volt barátnőjét választotta. Azt mondta, túl fiatal vagyok, nem akar egy tisztalelkű lányt megbántani, de nekem az volt a meggyőződésem, hogy nem vagyok elég jó. Egy nő mit akar ilyenkor? A legszebb lenni. Furcsa módon akkor ébredt bennem egy dac, hogy csak azért is megmutatom, egy napon híres modell leszek, és meg fogja még bánni, hogy otthagyott! És akkor gőzerővel belevágtam. Gyűjtögettem az akkor csodált modellek - Cindy Crawford, Naomi Campbell - képeit, kutattam, hogy ők mitől szépek és sikeresek. Ideálokat gyártottam magamnak, akiket követendő példaként figyeltem. Így kezdődött az egész. De akkor és azóta sem tartom magam annyira szépnek, mint ahogy sokan gondolják. Ha most nem forgatásról jöttem volna, akkor smink nélkül ülnék veled. Megyek én hajcsavarókkal is a közértbe – tényleg csak akkor festem ki magam, ha muszáj.

Azzal a fiúval találkoztál azóta?

Naná! Sok évvel később. Ő már többgyermekes apuka, és mondta, hogy nagyon büszke rá, hogy elértem a céljaimat és hogy ebben neki is szerepe volt. Kellett akkor az a lökés, és szerintem nem volt rossz döntés. Ki tudja, mi lennék, ki lennék, ha nem így alakult volna? Bár sokszor megkóstolt a világ, de ahogy mondtam már neked, valahol belül egy sziklaszilárdan erős és megrendíthetetlen kis lény lakik bennem, aki nem fél semmitől, miközben a lelkem baromi érzékeny. De az évek alatt szépen körberaktam védelmi pajzsokkal, és azok megvédenek attól, hogy bántsanak. Én tudom, hogy mit és hogy csináltam, tiszta a lelkiismeretem. A számomra fontosak ismernek, rajtuk kívül pedig mindenki azt gondol, amit akar. Nem akarom, hogy mindenki szeressen. Ha írnék egy könyvet arról, hogy igazából ki vagyok, nagyon meglepődnének. Bár úgyse hinnék el… Nem a Sylviről szólna, hanem a Szilviről – ipszilon nélkül. Arról, aki romantikus, érzelmes, szerethető. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem vagyok dögös díva, hanem az IS vagyok, és amellett annyi minden más. Több annál, mint az a szűkre szabott kép, amit a média megmutatott belőlem.

Miért kellett az ipszilon?

Azért, hogy külön kezeljem a két személyiséget. Gyerekkoromban a barátaim Syl-nek hívtak, meg Sly-nak, úgyhogy innen jött az ötlet. Mondhatnám félig viccesen, hogy van Bódi Szilvia, aki igazán én vagyok, és van a Bódi Sylvi – mindazzal együtt, ami ehhez a művésznévhez tartozik. Az ipszilonos, a Sylvi egy harcos amazon - Szilvit pedig egy kis biztonságos fiókban őriztem eddig. De most már elege van, kopog, dörömböl, hogy ki akar jönni. Úgy érzi, hogy a Sylvi ideje lejárt és most ő szeretne főszerepet kapni. Erről szól a váltás. Szeretném leépíteni a felszínes megjelenéseket, a puccparádézást, a semmit nem jelentő mosolyokat. Tele lett a pohár, nem fér bele több.

És a Celeb vagyok, ments ki innen! milyen állomása ennek? Az épp hogy nem az eltűnésről szól, sőt!

Két dolog fut most párhuzamosan, az egyik a Playboy megjelenésem, a másik a Celeb vagyok. Egyszerre fog nagyot durranni mind a kettő, és ezekkel búcsúzom. Egy évvel ezelőtt döntöttem el, hogy nem szeretnék tovább ebben a közegben élni, és hál’ istennek, valamennyire meg is tehetem, hogy olyan életet éljek, amilyenre vágyom. De ennél a két felkérésnél még győzött a kihívásokat kedvelő énem. Szeretem feszegetni a határaimat – erre a dzsungel tökéletes. A jubileumi címlapot azért vállaltam el, mert megtisztelő, hogy engem kértek fel. A 20 éves karrierem megérdemel egy méltó zárást. Anno az ott készült fotóim révén váltam ismertté, és úgy gondoltam, ezzel szép keretbe tudnám rakni a múltat, főleg, mert úgy mutathatom meg magam, amilyen most vagyok. Ragaszkodtam ahhoz, hogy smink nélkül készüljön az anyag. A képeken hatalmas hullámok alatt úszom át, a természet gyermekeként láthatsz, egy vidám kislányként, aki felhőtlenül boldog egy lakatlan szigeten. Szerettem volna megmutatni azt az életérzést, amit az utóbbi években fedeztem fel.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

De lakatlan sziget helyett két ausztrál és három angliai egyetemről olvastam, ahova állítólag felvettek. Merre tovább?

Régóta tudom, hogy valami emberközpontú dologgal szeretnék foglalkozni, csak nem fogalmazódott meg pontosan, hogy mivel. Pszichológus akarok lenni? Vagy valamilyen embereket segítő egyesület mellé állnék önkéntesként? Töröm a fejem. Szeretnék tanulni, fejlődni. Azt érzem, hogy nem azért születtem a földre, hogy magazinokban mutogassam magam. Ez egy adottság volt, egy lehetőség, amit kihasználtam. Két dolgot akartam: nyelveket tanulni és világot látni. Ezeket megadta a sors a munkám révén. Beszélek angolul, olaszul, tanulok spanyolul is, és nagyjából körbeutaztam a világot. Szeretnék továbblépni, és értéket közvetíteni például a fiatalok felé, akik közül jó páran példaképnek tekintenek.

De őket a csillogás vonzza!

Igen, épp ezért kampányolok sokat a természetesség mellett, hogy a tizenévesek ne a plasztikázáson gondolkodjanak, ne az idealizált női képeket kövessék, mert az nem a valóság! Mindenki legyen önmaga! Szeretném az ismertségemet hasznos célok szolgálatába állítani. Ne csak azt másolják, hogy milyen ruhát hordunk.

És az egyetemek?

Felvettek több egyetemre is, ahogy mondtad, de nehéz az elszakadás. Nagyon szeretem a családomat, tökéletesebb helyet nem is választhattam volna, minthogy közéjük szülessek. Pár hónapja megszületett a testvérem kislánya, és nem tudom elképzelni, hogy ne lássam felnőni. El is mennék az országból, hogy tiszta lappal, ismeretlenül új életet kezdjek – de közben meg annyi minden ideköt! Ezen tipródok. Talán egy szerelem segítene a döntésben!

Azon gondolkoztam, hogy ez a fene nagy szépség – ezt most szeretettel mondom – nem könnyíti meg a családalapítást.

Jól látod.

Rengetegen ábrándoznak rólad, de közben…

…el is riasztja a férfiakat. Nemcsak a szépség, hanem ami körülötte van. Ha elmegyek valakivel kettesben vacsorázni, az nem kettesben van, hanem huszonkettesben, hisz mindenki néz. Ezt nem mindig szeretik a férfiak. Szeretnének birtokolni, de hát van egy csomag, ami a Bódi Sylviséggel eddig együtt járt, és az megnehezíti.

/1409/B_di_201492411162

Ismert és ismeretlen nevek röpködtek, magyarok és külföldiek. Nem tudtam kisilabizálni a magánéleted. Direkt csináltad így?

Igen, hogy ne tudjanak semmit. Benne van a szóban, hogy „magán-élet”. Nem véletlen, hogy inkább külföldön mentem bele párkapcsolatba, mert ott önmagam miatt szeretnek. Itthon mi van? Azt mondod, hogy Bódi Sylvi, és 10 férfiből 8 biztos gondol valamit. Negatívat vagy pozitívat. Mínusz 20-ról indulok azoknál, akik azt hiszik, na, itt van ez a csaj, aki biztos csak a lóvéra megy, vagy egy hülye liba. Vagy van a másik, amit szintén nem szeretek, amikor csak rajongással vesznek körül. Én is meg akarom hódítani a férfi szívét, hadd induljak nulláról! Itthon ez szinte lehetetlen. Ha meg külföldi, akkor el kell mennem, miközben itt a családom… Ráadásul szeretem, ha valaki érti, mit jelent a Vuk vagy a Túró Rudi – ha egy a nyelvünk, a kultúránk, a szívünk. Nehéz… Ráadásul a testvérem gyermekének születése óta annyira erős vágy ébredt bennem, hogy legyen saját családom. Nem kapuzárási pánik, nem! Itt a szívemben érzem. Ha most egy útelágazásnál választhatnék három lehetőség közül, hogy híres pszichológusnő legyek, vagy világszintű reklámkampányokban szerepelhetek, vagy pedig boldog családanya lehetek - én az utóbbi felé indulnék.

Na, de akkor mi legyen? Külföldi vagy magyar? Megvan a megoldás: külföldre szakadt hazánkfia. Na, megnevettettelek!

Bízom annyira a sorsban, hogy most kicsit hagyom magam sodorni. Mindig tudtam, mit akarok, merre megyek, mi a cél, de öt éve - mióta rákaptam a hullámlovaglásra – belazultam.

Megtanultad megérezni a hullámot?

Igen. A szörfözésnél együtt kell működnöd az óceánnal. Ha túlságosan küzdesz ellene, akkor bedarál, tehát türelemre, alázatra, tiszteletre tanít. Nagyon jó személyiségformáló.

Akkor most azt kívánjam neked, hogy jöjjön egy jó hullám?

Igen. Jöjjön egy jó hullám, legyen rajta egy jóképű szörfös, és vigyen el valahova, ahol megállapodhatunk! Legyen olyan, akire felnézek, erőt sugározzon, aki mellett boldogan teszek-veszek, akit hazavárok, és akivel gyereket szeretnénk. Szerintem a legnagyobb és legszebb kihívás egy nőnek az, ha megfogan egy élet a testében. Akkor kerül fel a korona!

Az a korona hiányzik még? Amúgy olyan sokszor tettek már a fejedre…

„Miss Minden” voltam, de anyává válni szerintem annyira szép! Tudom, hogy eljön, csak ki kell várni. Nem akarok fejest ugrani, jöjjön a hullám… Igen, Nóra, ezt kívánd nekem – a megfelelő hullámot!