2026.04.30.
A mentális problémáknak nincs mindig látható jele. Ennek egyik különösen veszélyes válfaja a magasan funkcionáló depresszió, amiről egy Luna nevű felhasználó osztotta meg élményeit.
Sokak fejében él a sztereotíp kép, ahogy egy depressziós személy búskomoran ül a lehúzott redőnyök árnyékában, és kerüli a társaságot. Ez azonban csak a felszín, hisz korunk mentális népbetegségének létezik egy sokkal alattomosabb formája, ami azért veszélyes, mert külső szemlélő számára az ebben szenvedő személy életében nem is mehetnének jobban a dolgok. A magasan funkcionáló depresszió belülről őrli fel az embert, míg nem marad más, mint egy kiüresedett váz. Egy Luna nevű felhasználó erről írt egy internetes fórumon.
Forrás: Moment RF
Milyen magasan funkcionáló depresszióval élni?
- Aki ebben szenved, el tudja látni munkafeladatait, társaságba is eljár.
- Mentálisan azonban egy roncs, súlyos pszichés problémák őrlik fel belülről.
- Luna magasan funkcionáló depresszióval küzdött, ám az utolsó pillanatban segítséget kért.
Csúszás a pszichés lejtőn
Akiknél megjelenik ez az elhúzódó hangulatzavar, illetve szubklinikai depresszió néven is emlegetett jelenség, sokszor még önmaguk előtt is tagadják a probléma meglétét. Ez a mentális állapot általában megfelelési kényszerrel és magas érzelmi intelligenciával párosul, így ahelyett, hogy magába fordulna és elvonulna, inkább önmaga kizsákmányolásába menekül. Luna története is így vette kezdetét:
„Mentális állapotom mindig is hullámzó volt, ám egy különösen stresszes munkahely mélyebb pszichés leépülést okozott, mint képzeltem. Teljesen leépült az önbizalmam, egzisztenciális problémáim lettek, amin az új, immár ideális munkakörnyezet sem tudott segíteni. Olyannyira rettegtem, hogy visszacsúszok a kilátástalanságba, hogy túlhajtottam magam.”
Eleinte valóban jól érezte magát – vagy legalábbis azt hitte – ám közben egyre jobban hatalmasodtak el rajta a depresszió tünetei. Mindebből felettesei és környezete persze semmit sem érzékeltek: egyedül a jó eredményeket és egy élettel teli nőt láttak.
Egy magasan funkcionáló depressziós színjátéka
A szakmai sikerek és baráti találkozók persze jól estek neki, azonban szépen lassan elvesztette a kapcsolatot önmagával. „Képzeld el, hogy egész nap sírni akarsz, de nem teheted meg, mert akkor elveszted a tökéletes látszatot, aminek eddigi sikereidet köszönheted. Te lehetsz a legnépszerűbb, leginkább csodált ember a társaságban, mégis egyedül érzed magad, mivel senkinek sem tudsz őszintén megnyílni.
A tökéletes látszat fenntartását egyfajta maszkhoz hasonlította: „Olyan ez, mintha egész nap egy maszk lenne rajtam a munkahelyemen. Ellátom a feladataimat, viccelődök a kollégákkal, még új ötleteket is bedobok a meetingeken, szinte megállíthatatlan vagyok. Ennek az az oka, hogyha lelassulok, esetleg lankad a figyelmem, rögtön kiesek a ritmusból, disszociálok és jönnek a sötét gondolatok.”
„Amint hazamegyek és lekerül a maszk, kimerülten, összetörve zuhanok a melankólia bugyraiba. Ilyenkor szörnyű embernek érzem magam.”
„Ő aztán nem lehet depressziós”
Akik ezzel a mentális betegséggel küzdenek, a maszkolás mellett környezetük bagatellizáló attitűdjével is meg kell küzdeni. Ha valaki el tudja látni munkahelyi feladatait és sikeresnek tűnik, de még társaságba is eljár, akkor „ő aztán nem lehet depressziós".
Pedig Luna próbálta jelezni környezetének, hogy nincs minden rendben, ám a válasz gyakran kimerült a „Csak fáradt vagy”, „A múltkor is megdicsértek, fantasztikusan nézel ki, akkor miről beszélsz” frázisokban. A magasan funkcionáló depresszió tünetei között gyakori a társaságkerülő viselkedés, mivel csak akkor nem kell fenntartani maszkot, amin a környezet bagatellizálása sem segít.
Nincs energiám olyan emberekre, akik képtelenek megérteni téged. Elvégre minek vannak barátaink és családunk, ha még előttük sem tárhatjuk fel a minket felemésztő mentális problémákra? Egyre gyakrabban mondtam le a baráti összejöveteleket.
Kilábalás a mentális gödörből
Ugyan munkáját el tudta látni, a korábban örömet okozó hobbijait, tevékenységeit sem volt képes folytatni, otthonát is hanyagolta. Évek után végül felkeresett egy pszichológust, akivel elkezdték felgöngyölíteni a problémát, ám a hosszú évekig tartó maszkolás után még sok munka vár rá, hogy újra önmaga legyen.
Régóta járok terápiára és most már napokra jobban vagyok, de még mindig túl gyakran tér vissza a melankólia. Hosszú és rendkívül fáradtságos út ez, gyakori visszaeséssel, gyakran mondogatom magamnak, hogy miért is nem kerestem fel már korábban szakembert?
Vedd észre a problémát!
Ahogy Luna története is mutatja, még a magasan funkcionáló depressziónak is vannak jelei. Ha érzékeljük, hogy valaki kerüli a társaságot, hanyagolja hobbijait, esetleg túlhajtja magát munkahelyén, kérdezzük meg hogy van. Hisz a siker és tökéletesség egy maszk, ami minél tovább fennmarad, annál mélyebbre süllyed a depresszióban. Segítség nélkül gyakran végzetes ez az állapot.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
