Ne dugd el a gyerek elől a csokit!

Fessler Emma

2013.01.29.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A fogyókúra és az egészséges életmód alapja, hogy búcsút intünk az édességeknek, és csak nagy adag bűntudattal majszolunk el olykor néhány kocka csokit. Pedig az édes ízek iránti vágy nem ellenség, sőt: teljes elfojtásával több kárt okozhatunk, mint hasznot.

Miért szeretjük az édeset?

Nem véletlenül szerepel az édes szó a szívünkhöz legközelebb álló személyek, érzések megfogalmazásában, gondoljunk csak az "édesanyám" vagy az "édes élet" kifejezésre. Ami édes, az közel áll hozzánk, az kellemes, szeretjük, nélküle szegényes az élet - kivéve, ha fogyókúrázunk, vagy áttértünk a szigorúan egészséges életmódra. Ilyenkor ugyanis sokan teljesen száműzik a cukros, édes ételeket a menüből, és még a gyereknek sem adnak egy-egy kocka csokit. Ezzel viszont azt az otthonos, megnyugtató biztonságérzetet is kiiktatják az életükből, melyet lelkünknek az édes íz jelent.

A kutatók szerint valószínűleg az édeskés anyatej ízére emékszünk ilyenkor, s ezért nyugszik meg sok ember egy kis sütemény vagy csoki után - az édes íz miatt visszadereng valami abból a boldog szimbiózisból, melyben édesanyánkkal éltünk csecsemőkorunkban. Ezért különösen fontos, hogy egészséges élet ide vagy oda, a gyermekeink is megismerhessék az édességek varázsát - ez persze nem jelent mértéktelen nassolást vagy egészségtelen ételek tömkelegét, csupán az arany középutat a túletetett, nassoló és a teljes cukormegvonásban élő gyerekek között. Ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb, és a soha csokit nem evő gyermek akár falásrohamokban is kitörhet, vagy titokban csempészi a szobájába a vágyott nassolnivalót.

Mit üzen az ételünk?

A biztonság érzésének előhívásán túl az édességek más módon is boldogítanak: szénhidráttartalmuk ugyanis elősegíti a boldogsághormonként is emlegetett szerotonin termelődését. Emellett a tudattalan emlékeink is árnyalják a képet: a jó érzésekhez nemcsak az édes íz, de összetett ízélmények is társulhatnak agyunkban. Ezért történhet meg, hogy a gyermekkorunkban gyakran fogyasztott hagyományos ételekhez jobban ragaszkodunk, mint az elismert, ám idegennek érzett szakácsremekművekhez - a túrós palacsinta majszolása közben kicsit újra az örömteli gyerekkorban érezhetjük magunkat. A felnőttkor önfegyelme aztán ezeket megtilthatja ugyan, hiszen az édes ételek idővel a túlsúlyt vagy a betegségeket is jelentik, de a teljes megvonással elveszítjük a hangulatjavító lehetőséget is, így rosszkedvűen, fáradtan még nagyobb vehemenciával eshetünk neki a vágyott édességeknek. Ez egyenes következményként szüli a bűntudatot, pedig az egészséges élet nemhogy nem egyenlő a nyomott kedélyállapottal, de épp ellenkezőjére törekszik: egészséges testben ép, harmonikus lélekre.

Mit mond a dietetikus?

Dadda Noémi dietetikus véleménye szerint az édességeket semmiképpen sem szabad megtiltani: "Az emésztésünk szempontjából ugyan nincs szükségünk az édességekre, de a bennük található egyszerű cukrokra már igen: agyunk legfőbb tápláléka a glükóz, illetve izmaink is nagy mennyiségben veszik fel megfelelő működésükhöz. Hátránya viszont, hogy nagyon gyorsan felemeli a vércukorszintet, ami tartósan növelheti az éhségérzetet, ráadásul telítettségérzet nélkül ad viszonylag sok kalóriát. Ezért sem ajánlják a fogyókúráknál, hiszen hosszú távon, ha nincs megfelelő energialeadás, túlsúlyhoz vezethet. Szerencsére a mai kor embere már rengeteg mesterséges és természetes cukorpótló közül választhat. Bár előbbiekkel kapcsolatban sok tanulmány kimutatta, hogy rákkeltők, jó néhány viszont ennek ellenkezőjét állapította meg, így ebben jelenleg nem lehet állást foglalni, de a természetes eredetű cukrok, mint a sztívia vagy xilit már nyugodtan fogyaszthatók - bár utóbbival energiatartalma miatt azért mértékkel kell bánni.

Egy normál testsúlyú ember kiegyensúlyozott táplálkozásába belefér az édességek fogyasztása, természetesen nem mértéktelenül, és a minőségre is érdemes odafigyelni. Általánosságban a tejes, gyümölcsös édességek ajánlottak, csokoládénál pedig a 65 százalék feletti kakaótartalmú étcsokoládék - de ebből is három-öt kockányi az egyszeri maximális ajánlott mennyiség. Az is segít, ha a megfelelő időpontban eszünk édességet: egy főétkezés, például az ebéd után, mikor eleve már beindult az emésztés, a cukrok is könnyebben lebomlanak, és az inzulinfelszívódási hatékonyság is nagyobb.

Fogyókúrázóknál is így ajánlanám az édességeket, csak édesítőszerrel elkészítve, a mennyiséget pedig befolyásolja, milyen mértékű a túlsúly. A teljes megvonás semmiképpen sem tanácsos, mivel kiválthat akár falásrohamokat, akár bulimiát. Inkább azt kell meghatározni, milyen mennyiségben és minőségben ajánlott a fogyasztásuk. A kizárás soha nem vezet jóra, hiszen ha valaki végigcsinál mondjuk egy kilencven napos diétát, sok mindent megvont magától, s végül veszített pár kilót, akkor a diéta végeztével majd be akarja pótolni, ami hiányzott, és még többet szedhet fel. Az édességek teljes megvonása egy idő után visszaüthet, és nagyobb kárt okozhat egyébként a gyerekeknél is. Náluk is oda kell figyelni azért a mértékletességre, mert ekkor alakulnak ki a felnőttkori szokások is, és fontos, hogy ne jutalmazzunk édességgel: ez később pszichés összekapcsolódást, felnőttkori önjutalmazást válthat ki. Figyeljünk arra, milyen típusú, minőségű édességeket adunk, és milyen gyakran, de tiltani náluk sem szabad."