Ada Lovelace, a világ első programozónője

Ada 1815. december 10-én született Londonban, Augusta Ada King néven. Édesapja a híres angol költő, Lord Byron volt, édesanyja pedig Annabella Milbanke. Lord Byron köztudottan nagy nőcsábász hírében állt, amikor olyanja volt, de ha épp másmilyen hangulatban ébredt, bizony a férfiakat sem vetette meg. Felületes kapcsolatai felett talán még el lehetett siklani, ha valaki nagyon akart, azonban keringett egy csúnya pletyka, ami kíméletlenül megtépázta a költő jó hírét. Az a hír járta, hogy a lord viszonyt folytat saját testvérével, jobban mondva féltestvérével. Apja törvénytelen lányával, ha egészen pontosak akarunk lenni. Szó se róla, a hír nagy port kavart, így a költőnek hamarjában házasodnia kellett. Ezért vette feleségül vonakodva a szupernaiv Annabellát, aki hitt a férfi ártatlanságában. Olyannyira, hogy kislányukat is sógornőjéről nevezte el Augustának. Eleinte jól mentek a dolgok kettejük között, később azonban férje kezdett kimaradozni, különösen viselkedni. Persze nem ok nélkül. Vérfertőző viszonya ugyanis újraéledt hamvaiból. Annabella, aki már egy ideje gyanakodott, rajtakapta a szerető családot és az első sokk után beadta a válási papírokat. 1816 januárjában elköltözött kislányával, de mielőtt elment volna, világgá kürtölte férje titkát, feljelentette vérfertőzésért, majd angolosan távozott még az országból is - egy időre.

Így kezdődött tehát Ada élete. A kislány sosem találkozott az apjával, sőt nem is tudott sokat róla, ugyanis Byron meghalt, mikor lánya 8 éves volt. Nyilván édesanyja sem szívesen fecsegett a jó öreg költőről és viselt dolgairól. Úgy gondolta, hogy a lord őrült volt és rettegett a gondolattól, hogy ezt a lánya örökölhette. Kitűnő neveltetésben és oktatásban részesítette Adát, hogy a kislány még véletlenül se legyen olyan, mint az apja volt. Így legalább nem kellett vele sokat foglalkoznia, Annabella ugyanis minden látszat ellenére nem volt a legjobb anya. Sokszor bízta a beteges, gyenge kislányát nagymamája gondjaira, míg ő mással volt elfoglalva. A legjobbat akarta lányának, de szívet melengető kedvességgel sosem vette körül szegényt. Talán egy dolog volt, ami összekötötte őket: a matematika. Annabellát ugyanis mindig nagyon érdekelte a számok világa, a lord csak "paralelogramma-hercegnőnek" nevezte ezért. Az édesanya rajongása pedig átragadt Adára is, aki nagyon tehetséges volt és fogékonynak bizonyult a téma iránt. Már egészen kicsi korában megismerkedett a matematikával, később pedig a legjobb professzorok, magántanárok oktatták a rendkívül okos és nem mellesleg szemrevaló lányt. Nem csoda, ha idővel szép számmal akadt kérője egy ilyen különleges és tanárai által is zseninek tartott fiatal hölgynek.

Adának rövid ideig viszonya volt egyik oktatójával, akivel fülig egymásba szerettek, olyannyira, hogy már a közös szökést tervezték. Még mielőtt azonban olajra léphettek volna, Annabella közbelépett és megakadályozta a katasztrófát, elsimította a dolgokat és mindent úgy rendezett, hogy sose derüljön ki az eset, ne legyen belőle botrány. A szerelmesek sosem látták egymást többé. Adának más jövőt szánt az anyja és el is érte, amit akart. A fiatal lányt bemutatták az udvarnál, több előkelő eseményen vett részt, ahol mindenkit elbűvölt rendkívüli eszével és kecsességével. Különösen egyvalakit. 1835-ben férjhez ment William Kinghez, Lovelace grófjához, így Őméletósága Augusta Ada, Lovelace grófnője lett. Három gyermekük született 1836 és 1839 között. Az első kettőt Ada szüleiről nevezték el Byronnak és Annabellának, harmadik babájuk pedig a Ralph Gordon nevet kapta. A család nyugodtan élt hatalmas birtokukon, ahol híresebbnél híresebb gondolkodók, tudósok, írók tették tiszteletüket nap mint nap, tanították a három gyermeket Ada legnagyobb örömére.

A harmadik gyermeke születését követő években Ada próbálta magát az anyaságon kívül más területen is hasznossá tenni, de nem minden próbálkozása volt sikeres. Házassága nem volt túlzottan örömteli, ezért a boldogságot más férfiak karjában kereste. Két félrelépésre is ismeretes, ami annak ellenére, hogy bizonyíték híján csak pletyka szinten terjedt, mégis igen nagy botrányt kavart. Mondjuk közel sem akkorát, mint a játékszenvedélye. Ada ugyanis a fejébe vette, hogy a szerencsejáték pusztán matematika és megpróbált rá összefüggéseket, egyenleteket, modelleket kitalálni, ami ahhoz vezetett, hogy több ezer font adósságot halmozott fel. A botrányos évek után megpróbált lehiggadni és inkább valami csöndes dologgal kezdett foglalkozni. 1842-1843 között lefordította Luigi Menavrea olasz matematikus írását, az Analytical Engine-t, ami tulajdonképpen Charles Babbage új gépének terveiről szólt. A matematikus, tudós Babbage volt az első személy, aki előállt a programozható számítógép ötletével, ami nyilván mindenki érdeklődését felkeltette, köztük Adáét is, aki jól ismerte Babbage-t, régóta barátok voltak, így külön örömmel látott munkához. Miközben fordított, számos jegyzetet is készített ötleteiről, leírta például, hogy a Bernoulli-számokat hogyan lehet kiszámítani az új gép segítségével, sőt egyéb számítási modelleket is fűzött a szöveghez, amik segítettek a gép működési elvében. Ada módszere pedig, kérem szépen, történészek szerint a világ első számítógépes programja volt, csak akkor ezt ő még nem tudta. Persze sokan vitatják a történet valódiságát. Az ellendrukkerek azt állítják, hogy Ada nem írt semmi újat, csupán egyetlen számítási hibát talált, amit kijavított. Valóban ennyi lenne a hozzáadott értéke a történethez? Nem hiszem. Vagyis inkább nem akarom ezt hinni. Van bizonyíték arra is, hogy olyan matematikai számításokat, gondolatokat is hozzátett Ada az íráshoz, amik előtte nem szerepeltek benne. Ha nem így lenne, mivel magyaráznánk, hogy Ada Lovelace neve fennmaradt a mai napig? Miért döntött úgy 1980-ban az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, hogy elfogadnak egy új programozási nyelvet, amit Adáról neveztek el? Miért született számos regény, írás Adáról és legfőként, miért Ada arcképe látható a Microsoft eredetiség-igazoló hologramon?

Ada és Babbage eltekintve a körülöttük kialakult káosztól életük végéig jóban maradtak, a férfit teljesen lenyűgözte Ada gondolkodásmódja, órákig tudtak sétálgatni, miközben a matematikáról beszélgettek. Ada 1852. november 27-én, 36 éves korában halt meg méhnyakrákban hosszú betegeskedés után. Utolsó hónapjaiban minden bűnét megvallotta férjének, aki megbocsájtott neki a hűtlensége miatt és feljegyeztette neje matematikai gondolatait, ötleteit. Kérésére az őrült Lord Byron mellé temették a nottinghami Szent Mária Magdolna-templomba.

Sem Ada, sem Babbage nem élte meg a gép tényleges létrejöttét, azonban pár évvel ezelőtt a londoni Tudományos Múzeum kíváncsiságból megépítette a masinát az eredeti terveik alapján és láss csodát, működött. Óriási lett, átláthatatlan, de működési elve, alapja ugyanaz, mint a modern számítógépeké. Adának tehát igaza volt, mindvégig helyesen kalkulált. Mondjuk ezt el is várhatjuk a világ első programozónőjétől, akire érdemes emlékeznünk.