Lyukas talpú cipőben járjak az egyetemre?

Zsidózás az ELTE-n

Pár nappal ezelőtt az ELTE-n egy ajtón felfüggesztett névtábla mellé ragasztott üzenet borzolta a kedélyeket: "Zsidók! Az egyetem a miénk, nem a tiétek! Üdvözlettel: a magyar hallgatók..." A címzettek Heller Ágnes filozófus és György Péter esztéta voltak, a felszólítás az esztétika tanszéken volt látható. Teller Katalin, a tanszék adjunktusa a következő megjegyzéssel tette fel a fotót a Facebookra: "Ha valaki azt gondolta eddig, lejjebb már nem mehetünk, akkor tessék" - olvashattuk a Hír24-en. Hála istennek a közösségi oldalon megjelenő diákok kommentjeiből kiderült, hogy korántsem minden magyar hallgató osztja a nézeteket, a példa mégis kirívó és döbbenetes: hogyan és miért történhetnek ilyen események egy felsőoktatási intézményben?

"A szüleim nem tudják fizetni a tandíjat"

A Life.hu talált egy 26 éves, szélsőjobboldali nézeteket valló fiatalembert, aki jelenleg kommunikáció szakos hallgató, és hajlandó volt beszélni arról, miért látja úgy, hogy a szélsőséges eszmék teszik majd jobbá a világot. A fiatalember neve elhallgatását kérte a laptól.

"Mielőtt bárki félreértené, nem politikai nézeteim miatt kérem a névtelenséget, hanem azért, mert ahhoz, hogy őszintén tudjak a kérdésről beszélni, családi hátteremet is be kell mutatnom. Nem szeretném, ha a szüleim félreértenék mondataimat, ha magukra ismernének, vagy a szomszédok, barátok ismernének rájuk.

Egyszerű, szegény családból származom, anyám dajka egy óvodában, édesapám szobafestő. Vállalkozóként dolgozott, amíg bírta, de most már évek óta feketén maszekol. Nem bírta fenntartani a vállalkozást, visszaadta az adószámát. Azóta kevesebb a munkája is, mert számla nélkül szűkül a kör, nem tudja hirdetni magát, szájhagyomány útján meg vagy akad meló, vagy nem. Inkább nem. Szóval én már az érettségi környékén tudtam, hogy ha nem vesznek fel állami finanszírozással az egyetemre, akkor nem tudok tanulni, a szüleim nem tudják fizetni a tandíjat, én meg nem vagyok hajlandó diákhitelt felvenni. Szóval csak a harmadik nekifutásra jutottam be olyan pontszámmal, ami mellett nem kellett már fizetnem a tanulásért.

Érettségi után az első évben az emelt szintű érettségire készültem, hogy legyenek pluszpontjaim, a második évben meg nyelvet tanultam, nyelvvizsgára készültem. Szerencsém volt, mert az egyik volt osztálytársam angol szakra ment, haverok maradtunk, segített felkészülni. Nélküle esélyem se lett volna nyelvórákat fizetni, még a vizsgadíjra is kuporgatnom kellett a pénzt... és dolgoztam én mindent, hogy összejöjjön: voltam eleven hirdetőoszlop, szórólaposztó, meg takarító gyorsétteremben is, de végre összejött annyi pénz, majd annyi pont, hogy állami finanszírozással tudok tanulni."

"Persze a tanulás mellett továbbra is dolgozom, hiszen ha nem akarok lyukas talpú tornacipőben megjelenni az előadásokon, akkor dolgoznom kell a cipőért. A szüleim nem tudnak pénzt adni, és igazából, ha tudnának is lecsípni egy keveset a magukéból, ma már el se fogadnám. Van két kisebb testvérem, nem viszem el a szájuktól a falatot, inkább én lopok be hozzájuk néha ezt-azt: csokit, gyümölcsöt, apróságot. A múltkor a nagyobbik öcsémnek én vettem meg a bérletet, hogy ne lógjon már nyomorult a villamoson. Mert addig azt tette, anyámék odaadták neki rá a pénzt, ő meg ennivalót vett belőle. Nem tudtam hibáztatni, meg néha én is azt csináltam annak idején, de emlékszem a stresszre is, hogy el ne kapjanak, meg a bűntudatra, mert azért ezt én nem tudtam jó lélekkel, könnyedén csinálni. Fájt, hogy - ha átvitt értelemben is -, de valamit lopok, valami rosszat csinálok. És tudom, az öcsém is küzd a lelkiismeretével. "

"Lehet, hogy csak ígérget, de nem bizonyította az ellenkezőjét"

"És igen, radikális nézeteket vallok, mert amit eddig tapasztaltam, az rossz, az nekem, egy törekvő, de az átlag alatt élő fiatalnak nem kínál semmit, nem kínál kiutat. A Jobbik is lehet, hogy csak ígérget, de még legalább nem bizonyította az ellenkezőjét. Lehet, ha hatalomra kerül, ugyanez lesz, mint most: üres ígéretek, aztán az üres államkincstárra mutogatás, mert hogy nincs pénz se erre, se arra az ígéretre. De addig legalább el akarom hinni, hogy van értelme tanulni, és hogy van értelme majd maradni ebben az országban, mert akár hiszik a nagyokosok, akár nem, a fiatalok többsége igenis szereti a hazáját. Mi szeretünk itt élni, és maradnánk is, ha a helyzet ezt megengedné. Szóval ezért a kemény hang, a számonkérés, a tiltakozás, a 'szélsőség', mert legalább valami fényt mutogatnak nekünk, meg hogy hahó, srácok, ott az alagút vége.

Én mindenképp maradni akarok, kommunikáció szakos diplomával egyébként se lehetne a "szakmában" elhelyezkedni külföldön, diplomával a zsebemben meg itthon is tudok mosogatni, ha kevesebbért is, mint külföldön, de értem, miért repülnek el a többiek, akiknek komfortosabb a diplomája."

"A szüleim kifosztottá váltak"

"Anyámék elkeseredettsége fáj nekem nagyon, hogy látom rajtuk, adnának, de ma már biztatásra se telik az erejükből. Valahogy olyan kifosztottá váltak, öregek, remény és terv nélküliek, pedig egyik sincs még ötven. Fáj nekem, hogy egyik nap olyan az életükben, mint a másik, néha elképzelem, hogy hirtelen meggazdagszom, és hajóra szállunk, megkerüljük a Földet a családommal. Máskor saját családról álmodozom, saját lakásról, de hogyan? Jelenleg nemhogy saját lakásom, de saját szobám sincs. A nagyobbik öcsémmel osztozunk egy félszobán. Hat négyzetméter kettőnknek. Az öcsém is 180 magas, én is. Ha mind a ketten egyszerre vagyunk otthon, megfordulni nem lehet a szobában.

Fáj nekem, hogy az öcséim az én levetett ruháimban járnak, meg hogy megtanultak turkálóból, fillérekért öltözködni. Szerintem évek óta nem vettek, nem kaptak új ruhát. Ez a 21. század? Ebbe az irányba tartunk?

Anyámnak ügyes a keze, az oviban is csomó dolgot megcsinál az óvónők helyett: szab, varr, köt, festeget. Tíz éve szeretne egy varrógépet magának, hogy ne kézzel varrja a bábokat, babákat, apróságokat a gyerekeknek. Tíz éve hallom, menyire jó lenne, ha lenne... ha így marad az ország, soha nem lesz varrógépe az anyámnak. Szóval ezért vagyok radikális, ezért hiszek a Jobbiknak. Vicces, nem? Hogy az anyám óvatoskodó vágyai, az anyám nem létező varrógépe miatt megyek akár szélsőséges irányba is."