Ahol a gyerekek az életükért harcolnak

Néha a legjobb szülői szándék mellett is valahol, valahogy elcsúszik a gyereknevelés. Különösen kamaszkorban éleződhetnek ki végletesen a problémák, de ma már a kiskamaszkorban lévő 11-13 éves gyerekek egy része is sokkolhatja szélsőséges magatartásával szüleit és a környezetét. Alkohol- és drogfogyasztás, véget nem érő bulizások, iskolakerülés, függőségek, agresszív magatartás jellemezheti a deviáns magatartású gyerekeket, esetleg az, hogy kerülnek minden olyan tevékenységet, amely felelősséget vagy energiabefektetést igényelne. A nevelő szándékú beszélgetéseket - ugyanúgy, ahogy a keményebb hangvételű számonkéréseket is - elutasítják, a kilátásba helyezett megvonások - látszólag - hidegen hagyják őket, a kirótt büntetésekről meg egyszerűen nem vesznek tudomást.

Gyerekkínzás a "gyerek érdekében"?

Azt, hogy ki, mikor és mit rontott vagy mulasztott el, hogy ki a felelős a fiatal deviáns viselkedéséért és a pedagógiai szempontból kilátástalannak tűnő helyzetért, ilyenkor már nagyon nehéz megragadni. Nagy valószínűséggel sok, alattomosan ható tényezőben lehet keresni az okokat, és nem lehet határozottan egyetlen emberre vagy egyetlen eseményre rámutatni. Vagyis lehet fennakadni egy deviáns kamasz lehetetlen viselkedésén, lehet megbotránkozni durva kommunikációján is, de a nevelő szándék nem kereshet olyan pedagógiai eszközt, amely a fiatal fizikai-lelki épségét veszélyeztetné. Ráadásul kérdéses, hogy a brutális eszközökkel megtört gyerekek mekkora - sokszor egy életen át ható - sérülésekkel kerülnek haza a táborból.

Az Átnevelőtábor (Boot Camp) című kanadai-amerikai thriller (2007) ezzel a roppant érzékeny témával, a deviáns gyerekek számára létrehozott átnevelő-büntetőtábor jelenséggel foglalkozik, és a rendező, Christan Duquay témaválasztása nem volt véletlen. Igaz történetet dolgozott fel, hiszen szerte a világon napjainkra már közel 200 átnevelőtábort létesítettek a renitens gyerekek számára. A rendező a filmen keresztül próbálja meg felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a táborokban minden alapvető jogtól megfosztott gyerekek tízezrei élnek. A filmben a gyereküket táborba küldő szülők ugyan nincsenek tisztában a táborvezetés kegyetlen, a gyerekeket megnyomorító, kihasználó módszereivel, ám a valóság az, hogy a szülők nagyon is tisztában vannak azzal, sőt beleegyezésüket adják hozzá, hogy az átnevelőtáborban, ahol a gyerekek fogolyként élnek, a nevelők olyan "pedagógiai eszközöket" használhatnak, amelyek messze esnek a civilizált társadalom által használt módszerektől. Mindezt persze a "gyerekek érdekében".

A film alapján tudhatjuk, hogy a gyerekek éheztetése ugyanúgy eszköze az ego megtörésének, mint a fizikai bántalmazás vagy az uniformizálás. Nincs mód egyéniségük megélésre, egyetlen parányi homokszemmé zsugorítják őket, ahol egy idő után a cél a puszta életük megőrzése. Ezért mindenre képesek, árulásra, megalkuvásra és arra is, hogy a nevelők jóindulatának elnyerése reményében eltapossák társaikat.

Kína - A netfüggést elektrosokkal gyógyítják

2009-ben Kínában egy sokkoló tragédia irányította a figyelmet az átnevelőtáborokra, ahol netfüggő fiatalokat brutális eszközökkel próbáltak szenvedélyükről leszoktatni. Egy gyermek belehalt az átnevelésbe, míg 14 éves társa fizikai-pszichés bántalmazása után válságos állapotban került kórházba a táborból.

Egy akkori felmérés (China Youth Internet Association) szerint valószínűleg közel 400 átnevelőtáborként funkcionáló "rehabilitációs" intézmény működött Kínában, amelyek jellemzően magánkézben voltak, működési engedéllyel nem rendelkeztek és pedagógiailag-szakmailag elfogadhatatlan módszereket alkalmaztak. Az országban állami intézmények is kínáltak ellenőrzött megoldásokat, a szülők egy része mégis a drága és kegyetlen módszerekkel operáló magántáborokat választotta, pedig akkoriban - egészen 2009-ig - nem tekintették a netfüggőséget mentális betegségnek. Ezekben a drága táborokban gyakori volt az elektrosokk is, mint függőség elleni módszer. Kínában egyébként 10 millióra tehető a netfüggő fiatalok száma, és a pekingi közbiztonsági szolgálat adatai szerint a kínai fiatalkorú bűnözők háromnegyede netfüggő.

Malajziai átnevelőtábor - a túl nőies fiúk számára

2011-ben Kuala Lumpurban is megjelentek az átnevelőtáborok. A speciális átnevelőtábort a túl nőiesen viselkedő fiatal fiúk számára kellett létrehozni, és a tábor nem titkolt célja a valós vagy vélt meleg hajlamtól való eltérítés volt. Hiába szólalt fel a radikális módszer ellen Shahrazit Abdul Jalil, a nők ügyeiért felelős miniszter, a tartomány konzervatív vezetése szerint túl nagy a veszélye annak, hogy a tábor nélkül ezek a fiatalok homoszexuálissá vagy transzvesztitává váljanak. Malajziában a szülőket is hibáztatják a gyerekek feminin viselkedéséért, így nem tartják alkalmasnak a gyerekek helyes úton tartására - vagyis a tábor szükséges ahhoz, hogy a 13-17 év közötti fiúk ne váljanak meleggé.

Dél-Korea - Akár a rossz tanulmányi eredmény miatt is bekerülhetnek a gyerekek

2012 végén röppent fel a hír, mely szerint Dél-Koreában is népszerűek a szülők körében az átnevelőtáborok, és Koreában a fiataloknak nem kell durván deviáns módon viselkedni ahhoz, hogy néhány hétre átnevelőtáborba kerüljenek. Elég a tiszteletlen magatartás a szülőkkel szemben, a "visszabeszélés" vagy az elvártnál alacsonyabb iskolai teljesítmény ahhoz, hogy a szülők tábori felügyelők gondjaira bízzák csemetéiket. A táborban aztán "katonai módszereket" alkalmaznak: fizikai állóképességüket erősítik, többek között órákig kell félmeztelenül hasalniuk a hóval borított fagyos földön, máskor súlyos farönkökkel kell erőgyakorlatokat végezniük a végkimerülésig.