Vakrandi - Látássérült fiatalok netes társkeresése

Természetesen vitathatatlan előnyt élveznek a keresésben az ép érzékszervekkel rendelkezők, de a gyengénlátók, vagy akár a teljesen vak emberek számára is egyre szélesebb felületen nyílik lehetőség életük párjának kiválasztására, hiszen a netes társkeresőkön egyre többen böngésznek a lehetséges párkapcsolat, a szerelem reményében.

Ma Magyarországon két olyan speciális virtuális társkereső is létezik, amelyek elősegítik a vak felhasználók hozzáférését. Az oldalak "gazdája", Bíró Csaba kiváló érzékkel úgy gondolta, hogy a sérült emberek számára a társkeresésben addig nem tapasztalt lehetőségeket biztosíthat az internet. Bár eredetileg mindkét társkereső ingyenes és a vak emberek igényeire szabták, létezik olyan - közel ötvenezres felhasználóbázissal üzemelő - társkereső, amely a látó emberek egyik kedvenc társkeresőjévé is vált. Vagyis az oldal látó és nem látó emberek számára több tízezres nagyságrendben kínál lehetőséget baráti és párkapcsolatok kialakítására.

Mindemellett a "Vakinfó" fórum oldalán is módja nyílik a párját kereső embereknek keresgélni a lehetséges nagy Ő után. Ám legalább ennyire fontos, hogy a keresés mellett az esetleges tapasztalatok megosztására is kiváló felület mindhárom oldal, de olyan szívmelengető bejegyzést is találtunk, amikor valaki a villamoson figyelt fel egy izgalmasan szép, vak lányra, és abban reménykedik, hogy a fórumon vagy a speciális társkeresőkön a nyomára bukkan majd.

Ez utóbbi bejegyzés arra is jó példa volt, hogy észrevegyük: a látó-nemlátó emberek között a társkeresés felületén elmosódhatnak a határok, és a párválasztásban nem feltétlenül szempont a látás léte vagy hiánya. Vagy mégis? Két, születése óta látássérült fiatal fiú beszámolója alapján próbálunk képet adni a nem látó emberek párkeresési lehetőségeiről, tapasztalatairól.

István, 26 éves: "Az okos lányokat szeretem"

Koraszülöttként érkezett a világra és tőle is, ahogy olyan sok sorstársánál, az inkubátor vette el a látás lehetőségét. Semmilyen látásélménnyel nem rendelkezik. Nincs fény vagy árnyék, sötét vagy világos, nincsenek színek a világában. Társkeresését se segíti a látás, a vonzalom egyéb érzékszerveire hegyezi ki a villanást.

István közösségi oldalán látszik: aktív, szinte nyughatatlan fiú: egyebek mellett fut, lovagol, látók számára is embert próbáló teljesítménytúrákon vesz részt. Dolgozik is, hírszerkesztő egy országos csatornánál. A társkeresésben azonban, ahogy ő fogalmaz, nem rendelkezik nagy tapasztalattal, bár volt már látó és nem látó barátnője is. A látó lánnyal barátságból indult a kapcsolat, és néhány hónap után ismét barátsággá szelídült a románc. Vak barátnőjét óvodáskora óta ismerte, és a lány volt aktívabb, ő szerette volna jobban, hogy több is legyen közöttük a barátságnál.

A nagy, a mindent elsöprő szerelem azonban még várat magára. István két társkeresőn is regisztrált, bár azt meséli, nem túl aktív felhasználó. Nem jók a tapasztalatai. Miért? Mert István őszinte. Adatlapján mindenki számára világossá teszi, hogy milyen korláttal küzd. Azért váltott már levelet jó néhány lánnyal és randevúzott is az egyik társkereső segítségével, csak éppen számára nem volt annyira vonzó a lány. És nem a külsővel volt gond, hanem István elvárásaihoz mérten nem volt túl okos. István olyan lányt szeretne, akivel lehet beszélgetni, aki intellektuálisan is társa lehetne.

Emellett a külső is fontos tényező természetesen. Nem igaz ugyanis az a vélekedés, hogy a nem látó emberek számára elhanyagolható a partner külseje. Mert a szemükkel nem látnak ugyan, de a többi érzékszervük ugyanúgy felizzik, ha számukra szépet lelnek. István számára például nagyon fontos a hang. Az az egyik legfontosabb: a színe, a magassága, a dallama. De ugyanilyen fontos az is, amit mond, és hogy amit mond, azt milyen stílusban teszi. Ezek mindegyike befolyásolja azt, hogy "tetszik"-e a másik vagy sem. A hang mellett fontos az illat is, de legalább ekkora jelentőséggel bír az is, hogy milyen a haja. Hogy rövid vagy hosszú, hogy egyenes vagy hullámos, vagy éppen az, hogy mennyire lágy a haj tapintása. A bőr is emiatt fontos szempont. Az ujjak érzékelik a szép bőrt, és érzékelik az arc formáját is: a száj puhaságát, a szemöldök ívét, az arccsontok arányait.

Az arányok a testalkatnál is fontosak, hiába nincs látás, a kéz magabiztosan olvas a formákból.

Ehhez azonban olyan helyzetbe kell kerülni, hogy a kéz teret kapjon, és erre meglehetősen kevés a lehetőség. István az utcán nem igazán szokott ismerkedni, tapasztalatai szerint ugyanis látássérültként a köztér, illetve a tömegközlekedés nem épp a legalkalmasabb színtere az ismerkedésnek. Hiába segítenek időnként a zebrán való átkelésben István számára hang alapján vonzó lányok, az egy-két sávon való átkelés nem ad elég időt arra, hogy telefonszámot, elérhetőséget "szerezzen". Bár volt már rá példa, hogy bemutatkoztak egymásnak és István megkereste a közösségi oldalon a lányokat.

A net tehát ennél szélesebb teret enged a másik megismerésére, idő is van arra, hogy apránként lépkedjenek egymás felé, de István szerint a fiatal lányok sok esetben a látássérülés miatt vonakodnak attól, hogy lehetőséget biztosítsanak a valódi ismerkedésre. Pedig István nem diszkriminál, ő látó és nem látó lányt egyaránt el tudna képzelni párjának, még akkor is, ha ezen a területen is őszinte: "Ne legyünk álszentek. Természetes, hogy egy látássérült ember számára vonzóbb lehet egy látóval a párkapcsolat, hiszen nyilván könnyebb boldogulni az életben, ha legalább a pár egyik tagja lát."

Áron, 20 éves: "Nem hiszek a szerelem első látásban/hallásban"

A fiatal fiú azért regisztrált egy internetes társkeresőn, mert az egyik ismerőse létrehozott egy ilyen szolgáltatást, Áron pedig belelkesült: úgy gondolta, kipróbálja.

"Vakon azonban ez nem olyan egyszerű, hiszen a társkeresőn azt ír le magáról a másik, amit akar, és én még a képet sem látom. Viszont talán pont ezért sokkal jobban számít, hogy mi az első benyomásom a bemutatkozása alapján. Szerintem érdemes nyílt kártyákkal játszani, így ha valakinek írok, akkor már az első levélben leírom, hogy nem látok. Ez sokakat elijeszt, de legalább nincsenek utána kellemetlen félreértések. Persze azért így is fel kell készülni kudarcokra, volt, hogy egy lánnyal elkezdtem beszélgetni, aztán egyszer csak kiderült, hogy nem olvasta el figyelmesen a levelem, nem esett le neki, hogy nem látok, utána elég gyorsan elmenekült. De ez benne van a pakliban szerintem. Persze mint mindenben, ebben sem ért mindenki egyet, van, aki úgy gondolja, hogy miután megtörtént az első néhány levélváltás, akkor írja meg a másiknak, hogy nem lát, gondolván, ha már jobban ismerik egymást, talán egyszerűbb elfogadni a dolgot. Néha az is zavaró, hogy ugyan nem zavarja őket a vakság ténye, de nem mernek kérdezni. Pedig szerintem a félreértések nagy része abból adódik, hogy nem tesznek/teszünk fel kérdéseket időben. Sokan úgy gondolják, hogy kínos megkérdezni, hogyan közlekedek egyedül, hogy használom a számítógépet, pedig szerintem egyáltalán nem az."

Szerencsére vannak jó tapasztalatai is, hiszen Áron legutolsó barátnőjét is interneten ismerte meg. Bár már vége a kapcsolatnak, ez nem a net miatt történt így. Áron szerint nem csak a "társ" megtalálására jók ezek az oldalak, de a barátkozásra is kiválóan alkalmasak.

Áron nem hisz a "szerelem első látásban/hallásban", ezért neki fontos a többszöri személyes találkozás: "Ezalatt kialakul egyfajta kép a másikról - a kisugárzása, a hangja, az illata alapján. A kinézet számít a legkevésbé, bár főképp a testalkat az, ami megmarad. Talán azért, mert színeket egyáltalán nem látok, ezért teljesen mindegy, hogy milyen színű a szeme meg a haja."