Vigyázz, nehogy kiöntsd a mákot karácsonykor!

Nagyon sok fiatal nő, ha lusta volt, akkor is figyelt az anyák, dédanyák babonás tanításaira, mert félt attól, hogy ha valamit nem tesz meg, annak beláthatatlan következményei lesznek számára: pl. nem megy majd férjhez, vagy nagy szerencsétlenség éri. Dédanyáink számára az volt a fontos, hogy a tudást továbbadják a sarjaiknak. Van például olyan örök érvényű, ősi babonánk, mint pl. ha már a Nap lement, nem szabad a lakásban söprögetni, mert kisöpri az ember a szerencséjét. De a reggel sem köszönhet koszos lakásra, mivel a szerencse válogatós, és nem megy oda, ahol piszkos a padló. Vagyis napközben kell takarítani, mondta a dolgos anya a lányának. Ezzel elérte, hogy akkor is takarítson a hajadon, ha annyira nincs is kedve, mert koszos lakásba nem jön a kérő.

A tél a babonák ideje

Megfigyelhető, hogy a téli időszakban több babonával találkozhatunk, mint a nyári hónapokban. Nem csoda, hiszen a nyárral járó szabadságérzet, a nyári munkák vidámsága nem sok kívánnivalót hagy maga után. Nem úgy a téli időszakban, amikor az emberek kevesebb szabadtéri programban vesznek részt. Iyenkor a fiatal lányokban csökken a házimunka iránti lelkesedés is. De vajon melyik fruska merte volna megkockáztatni a szerelmes csókokat? Inkább lesték az ég alját, és gyorsan elvégezték a házimunkát, kivitték a szemetet, nehogy elkerülje őket a szerencse. Nem is lehetett látni a házakban pókhálót, mert féltek, hogy pók fogja szőni a menyasszonyi fátylukat, ami azt jelentette, hogy nem lesz rendes fátyol a fejükön, vagyis nem fognak férjhez menni.

Karácsonyi babonák:

Karácsonyi lucabúza

A Magyar Katolikus Lexikon így foglalja össze: "Idővel a lucabúza eucharisztikus szimbólum lett, s mint ilyen a karácsonyi asztal szakrális ékessége: a kizöldellő búzaszem (a kenyér alapanyaga) a megtestesült Igének, az emberré vált Jézusnak jelképe. Népünk körében is ismert apokrif hagyomány szerint a búzaszemen rajta van az élő kenyérnek, Krisztusnak a képmása. A magyar nép hite szerint (Mezőkövesd) a lucabúza annak jele, hogy még a vetés is eljön köszönteni az Újszülöttet. Algyőn szentelt vízzel öntözték a magokat, ill. a szájukba vett vízzel táplálták. A tápai asszonyok öntözés közben mondták: néköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje." A néphagyomány szerint a lucabúza azt jelzi, hogy milyen lesz a búzát elvető személy egészségi állapota a következő évben. Ez a hagyományra épülő babona, népszokás a családi összetartozást erősíti az emberekben. Ugyanis a Luca napján cserépbe vetett magból sarjadt növényt karácsony estéjén veszik elő a családtagok, és megszemlélik azt. Ha valaki előtt satnyának látszott a búzafű, sokkal nagyobb szeretettel fordultak felé.

Karácsony esti mákszórás

Azonos érdeklődéssel vették körül azt a személyt, aki a karácsony esti mákot véletlenül az asztalra szórta. Elég volt belőle pár szem, máris jobban figyeltek az illetőre, mert ez bizony betegséget vagy komoly anyagi veszteséget jelzett. Ez a hangulat növelte az összetartozás érzését, és ezáltal egész évben nagyobb figyelmet fordítottak a másikra, hogy megvédjék a lucabúza vagy a kiszórt mák által "megjövendölt" bajtól.