A digitális világ, a szülők és a Z, valamint az Alpha generáció kapcsolata

Az X generációs szülők (1960-1979 között születtek) számára nagyon nehéz a gyermekeik életritmusát, közlésformáit megszokni. Ők még a szabadban való játék, a csocsó, a számháború korában nőttek fel, így számukra rendkívül nagy erőfeszítésbe kerül elfogadni és megérteni, hogy gyermekük miért szeret videojátékkal játszani, miért bújja egész délután a telefonját, és miért készít a barátaival szelfie-hegyeket. Ez sok konfliktust szül köztük, mely a szülő-gyermek kapcsolatban komoly negatív vágányokat idézhet elő.

Miért is jó a modern online tér?

Megfigyelhető, hogy generációról generációra gyorsulunk: gyorsabban beszélünk, gyorsabban gondolkodunk, nehezebben fogadjuk el, ha várnunk kell, ha nem kapunk azonnali visszacsatolást.

Egy Z vagy Alpha számára elképzelhetetlennek tűnhet, hogy a szüleik még mobiltelefon nélkül találkoztak a barátaikkal, levélben, és házi telefonon kommunikáltak. Bár ők elhűlve és lesajnálva tekintenek anyjuk és apjuk gyerek-, valamint fiatalkorára, ugyanezt már szüleik nem tehetik meg velük szemben. Hiába érzik azt, hogy a virtuális térben eltöltött játék, vagy a videók nézegetése, esetleg a közösségi média „görgetése" elpocsékolt idő, ha ennek folyton hangot adnak, úgy a gyerek be fog zárkózni. Helyette inkább meg kell próbálni megérteni, hogy miért is szereti a gyerek ezzel tölteni a szabadidejét.

Ez nem jelenti azt, hogy sosem találkoznak egymással, hogy nem ülnek be egy gyorsétterembe dumálni a barátaikkal, nem mennek el bringázni, vásárolgatni. Ők csupán kihasználják a modern technika eszközeit. Ha azt vesszük, még több interakció is lezajlik köztük egy nap, mint anno az X-ek idejében.

Addig tehát, amíg a virtuális valóságon és téren kívül is megvannak a normál szociális kapcsolatai, addig nem kell aggódni... vagy mégis?

Azzal, hogy bármikor letilthatnak valakit, kiléphetnek egy frusztráló játékból, párbeszédből, csak ritkán kényszerülnek a konfliktuskezelő stratégiák alkalmazására. A gyakorlásukról már nem is beszélve. Emellett pedig igen öntörvényűek és egocentrikusak is. A visszautasítást és a kudarcot nehezen fogadják. Az imént felsoroltak pedig komoly együttműködési zavart eredményezhetnek.

Mi a helyzet a legkisebbekkel, az Alphákkal?

A késői X, és a korai Y generáció gyermekei még túl fiatalok ahhoz, hogy komoly hosszú távú következtetéseket lehessen levonni. Ami azonban biztos, hogy, ha a Z-k beleszülettek, úgy az Alphák „belefogantak" a digitális világba. Egy 2007 után született gyermek már pocaklakóként kapcsolatba kerül a virtuális világgal, mely egyre csak erősödik – felkerülnek róla ultrahangfotók az Instagramra, a szülők külön Facebook-profilt hoznak létre neki, hogy a közös családi képeken be lehessen őt jelölni, a YouTube-on százan, ezren nézhetik meg, ahogy elszavalja az Anyám tyúkját. Emellett pedig mit lát egész nap? Anya nyomkodja a telefonját, apa a laptopot püföli, a nagytesó videojátékozik. Számára tehát természetes, hogy bébitévézik a szülő notebookján, miközben az orvosi rendelőben várnak. Gyakran egy páréves gyerek hamarabb és jobban megtanulja kezelni a nagyi új okostelefonját, mint maga a nagyszülő.

Érdemes azonban az offline és az online interakciókat, kapcsolatokat, élményeket minimum egyensúlyban tartani. Intő jel lehet például, ha a gyerek nem akar játszótérre menni, mert inkább a YouTube-on nézne meséket. Ha a normál papír-filctoll helyett, az online színezővel alkotna. Egy kisgyermek egészséges mentális fejlődéséhez elengedhetetlen a mindenkori biztonság érzése. Ebben pedig jelentős szerep jut az életében lévő kiszámítható eseményeknek, rutinoknak. A hektikusság elkerülése érdekében, érdemes meghatározni, hogy mikor és mennyit kütyüzhet. Emellett pedig fontos minőségi offline alternatívákat biztosítani a számára.

Mi lesz veletek fiatalok?

A jövőbe senki sem lát bele – vagy legalábbis nem mesél róla -, így a jelenből vagyunk kénytelenek következtetni. Ez alapján az valószínűnek tűnik, hogy a Z és Alpha generáció tagjai nehezebben teremtenek majd offline kapcsolatokat – főként az idősebb generációkkal -, életükben még nagyobb szerephez jut a digitális világ, ám ez nem jelenti azt, hogy boldogtalanabbak lesznek, mint szüleik, akik az erdőben fogócskáztak, vagy a Commodore 64-en játszottak iskolaszünetben.