kényszermunka emberkereskedelem álláshirdetés külföldi munka emberkereskedő
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Rengeteg ember keres külföldi, időszakos munkát. Ettől remélik, hogy kifizethetik hiteleiket, megalapozhatják jövőjüket. Sajnos azonban az ilyen álláshirdetések mögött gyakran emberkereskedők állnak. Nem csak a fiatal nők, de a középkorú férfiak is veszélyben vannak.

Ausztriai és németországi hostess munkákra keresünk 18-25 év közötti hölgyeket. Kiemelkedő fizetés, bejelentett munkaviszony, jó társaság. Szállást, ellátást, kiutazást biztosítunk. Alapozd meg a jövődet, jelentkezz a hostess1munka@yahoo.com címen.

Az emberkereskedelem ma is virágzik, ebben pedig hazánk sajnos az élen jár.

Az Europol adatai alapján, az európai országok közül hazánk a harmadik legnépszerűbb mind az emberkereskedelem áldozatainak, mind elkövetőinek számát tekintve – minket csak Románia és Bulgária előz meg. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai alapján évente 10-40 ezer ember lesz munkacélú kizsákmányolás, 5-20 ezer ember pedig kényszerprostitúció áldozata. A reprezentatív kutatásból az is kiderült, hogy a magyarok 40 százaléka mindenféle utánajárás nélkül elvállalna egy olyan munkát, melynek feltételeiről és a munkáltató kilétéről semmilyen információval nem rendelkeznek. A szervezet budapesti irodájának vezetője, Lehel Balázs elmondta:

Évente 5-20 ezer ember lesz kényszerprostitúció áldozata Forrás: Shutterstock

Ne gondold, hogy elsősorban a fiatal nők vannak veszélyben!

Jól fizető, előképzettséget nem igénylő könnyű fizikai munka, Nyugat-Európai régióban. Szállás, kiutazás biztosított. Jelentkezz a dolgozzkulfoldon123@gmail.com címen!

Bár a fenti számokból látszik, hogy évente rengeteg ember lesz akaratán kívül szexrabszolga, a munkára kényszerítettek száma még ezt is meghaladja. Az emberi élet ezen kizsákmányolása jóval kevesebb figyelmet kap, ezáltal pedig az emberek óvatlanabbakká válnak. Az ilyen esetekben a gyanútlan munkavállalótól a megérkezéskor elveszik a papírjait, telefonját, majd lényegében ingyen dolgoztatják. Adnak persze szállást, de az a kényelmet és privátszférát teljes mértékben nélkülözi, sőt, a legtöbb helyen „őrök" felügyelik az ott lakó munkásokat. A munkaidő sem felel meg az EU szabványoknak, a fizetés is elmarad, különböző mondvacsinált indokokkal – az étel és a lakhatás drága, a munkájával fizet ezekért. Teljesen ellehetetlenítik az embereket.

A kiutazók gyakran az adott ország nyelvét sem beszélik, papírok, pénz és helyismeret nélkül pedig szinte lehetetlen kikerülniük ebből a helyzetből.

Arról nem is beszélve, hogy egyedül nem is mehetnek sehová: a munkavégzés helye és a szállás között szállítják őket, így lehetőségük sem adódik arra, hogy segítséget kérjenek.

Évente 10-40 ezer ember lesz munkacélú kizsákmányolás áldozata Forrás: Shutterstock

A legveszélyeztetettebbek a vendéglátó-, építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozni kívánó 30-40 év közötti férfiak.

Gipszkartonozással foglalkoztam kb. 15 évig különféle építőipari cégeknél. Napról-napra kevesebb megrendelés érkezett, kevesebb lett a munka és a pénz is.




"El is kezdtem az online álláshirdetések között keresgélni: állás építkezésen, nyelvtudás nélkül. Rengeteg remek lehetőség kínálkozott. Az egyik különösen tetszett, építkezésre kerestek embert Németországba. Szóltam egy haveromnak is, hátha őt is érdekli. Érdekelte.


Rögtön másnap mehettünk is állásinterjúra. Egy panellakásba. Fura volt. Egy huszonéves forma srác fogadott minket. Jó volt az ajánlata: korrekt fizetés, ingyen kaja, biztosítás, stb.. Igaz, nem beszéltünk németül, de azt mondták, nem gond. Hülyék lettünk volna nem elfogadni. Kezet ráztunk, azt mondták a munkaszerződést majd kint intézzük.


Egy hét múlva busszal érkeztünk meg Münchenbe. A pályaudvaron egy magas, kopasz férfi köszöntött, széles vigyorral az arcán. Aztán autóval elvitt minket az építkezésre. Ott egy bódéban várt az építésvezető és a munkaszerződésünk. Németül volt. Egy szót se értettünk belőle. A vigyorgós csóka azt mondta, hogy az van benne, amiben megegyeztünk otthon. Hittem neki. Egyszerű gipszkartonozásról van szó, ezzel nem nagyon tudnak variálni. Az iratainkat elkérték, hogy lefénymásolják a szerződésünkhöz.


Egyből munkába is állhattunk. Nyomtuk egész nap, aztán este kaptunk egy-egy hálózsákot. Abban kellett aludnunk, a szomszédos raktárépületben. Nem volt túl kényelmes, de nyilván ez csak átmeneti állapot, és hamarosan kapunk egy szobát valami munkás-szállón – gondoltuk mi. A kaja se volt az igazi, a szalámi széle kicsit zöldült, és a kenyér is száraz volt. De megettük, mert éhesek voltunk. Ez van. Minden kezdet nehéz.


De a helyzet később sem javult. Napi 12-15 órákat dolgoztunk. Rendes szállásunk továbbra se volt. A kaja pedig maradt ugyanolyan pocsék. A heti bérünket egyszer se láttuk. Ahogy az iratainkat se. Amikor a haverommal emiatt szóltunk a górénak, egy németül is beszélő kollégánk tolmácsolásával elmagyarázta, hogy ne is számítsunk semmire, amíg tartozásunk van a cég felé. Nem értettük, hogy miről van szó. Aztán folytatta, hogy nekik milyen sokba került, hogy ide kijöjjünk, meg itt lehessünk. És hogy ezt az összeget előbb le kell dolgozzuk, csak aztán lesz fizu meg iratok. Elsápadtam. Úgy éreztem magam, mint aki csapdába esett. Pörgött az agyam, kerestem a kiutat. Európa kellős közepén ilyen megtörténhet?! De nem volt mit tenni. Pénz meg iratok nélkül úgyis esélytelen lett volna hazajutni.
Majdnem fél évig tartott az építkezés. Minden átkozott nap ugyanúgy telt el. Felkelés, 12-15 óra munka, aztán lefekvés abban a szörnyű gyárépületben. Végig a családomra gondoltam. Ők úgy tudták, hogy minden rendben van velem. De lehetőségem se volt szólni nekik, mert a telefonom már vagy egy hónapja lemerült. A folyamatos monoton munka és a kilátástalan helyzet felőrölte az idegeimet. Teljes volt a bizonytalanság.


Aztán egyik nap, amikor már véget ért az építkezés, behívott minket a bódéba a főnök. Kezében 1-1 boríték. Biztosak voltunk benne, hogy a fizetésünk az! Amikor kinyitottam a borítékot, nem hittem a szememnek. Ugyan pénznek pénz volt, de nagyjából egy buszjegy ára. A csávó gúnyos mosollyal közölte, hogy a tartozásunkat kiegyenlítettük, ez pedig a bérünk. De ha szeretnénk valamiből hazajutni, akkor tud egy újabb munkát. Először nemet mondtam, és követeltem vissza az irataimat, amik még mindig nála voltak. De nem adta oda. Utána a rendőrséggel fenyegetőztem. A képünkbe röhögött, hogy illegális külföldi munkásokként jobb, ha veszteg maradunk, a hatóságok úgyis neki fognak hinni. Nem volt választás. El kellett vállalni. Csak reménykedni tudtunk, hogy ezúttal tényleg keresünk is annyit, hogy elhúzhassunk innen. De a helyzet még rosszabb lett."


A teljes történet a Ne hagyd! oldalon olvasható.

Sose utazz ki, ha nem tudod, hogy

  • milyen cég adta fel a hirdetést – a legjobb, ha leinformálod!
  • hol és mit fogsz dolgozni
  • mik a munkavégzés felvételei
  • mit takar a „szállás és ellátás” címszó

Ezek tudatában is jobb óvatosabbnak lenni. Az utazás előtt hagyd meg egy barátodnak, családtagodnak a leendő munkahelyed és szállásod pontos címét, beszéljétek meg, hogy milyen időközönként fogsz bejelentkezni, és mi a teendő, ha ez elmarad. Sose add ki a kezedből az irataidat! A legegyszerűbb, ha még itthon készítesz róluk fénymásolatot.

Ne feledd, az emberkereskedők remek manipulátorok. Félelmetesen meggyőzőek tudnak lenni akár telefonon, akár személyesen, így lényegében bárki áldozattá válhat. Épp ezért sose szégyelld, inkább tégy meg mindent annak érdekében, hogy hazajuss!

Ne hagyd!


Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat munkatársai napi 24 órában várják a bajba jutottak és hozzátartóik hívását a +36-80-20-55-20-as telefonszámon.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.