Mérgező ajkak és megfeketített fogak: elképesztő szépségtrendek a régmúltból

A csábító piros ajkak ma már viszonylag könnyen elérhetőek, de nem volt ez mindig így. A nők csak nagy nehézségek árán tudták előállítani az ehhez szükséges kozmetikumot, ráadásul az életüket tették kockára azért, hogy vonzóbbak legyenek. Az ókori egyiptomiak tengeri moszatot, jódot, és egy mérgező növényi eredetű szert kevertek össze, ezzel festették pirosra a szájukat, ám ez megbetegítette rendszeres viselőjét, és azt is, aki megcsókolta. Máshol pedig bogarak összetörésével érték el a kívánt hatást, például a bíbortetűvel, amit egyébként a mai napig használnak élelmiszerfestékként, E-120 jelöléssel.

A fogak mesterséges befeketítése, az ohaguro Japánban a Meidzsi-korig volt népszerű, a tudósok és kutatók véleménye azonban eltér arról, hogy valójában mi is volt ennek a hagyománynak a célja. Főként a férjezett nőkre volt jellemző a szokás, és egyesek szerint a hűséget, vagy éppen a nagykorúságot szimbolizálta, Vatanabe Kjódzsi japán társadalomtudós szerint ez egy ártatlan rituálé, amellyel a társadalom és a lány is elismeri nagykorúvá válását, a nyugatiak azonban a japán nők megtorzításának vélték a szokást.

A fogak állapota nemcsak Japánban bírt szimbolikus jelentéssel. I Erzsébet uralkodása idején több furcsa trend is elterjedt, és egyik sem volt kimondottan egészséges a mai szemmel. A fogai kopottnak és szuvasnak tűntek, méghozzá az akkor elterjedt nádcukor miatt, ami nagyon drága terméknek számított, ezért sokan megfeketítték a fogukat, hogy tehetősnek tűnjenek. Akkoriban az elképesztően fehér bőr is a jólétet szimbolizálta, ezért fehér sminket használtak, aminek az alapja ólom volt, ez pedig nagyon káros volt az egészségre. Abban az időben a magas homlok az intelligencia jele volt, ezért sokan borotválták le a hajukat, vagy legalábbis a hajuk egy részét.

A XV. és XVI. századi Olaszországban a magasabb társadalmi osztályokba tartozó nők döbbenetesen magas sarkú cipőkkel különböztették meg magukat, ezeket úgy nevezték, hogy chopines. Ez a trend először Velencében jelent meg, de gyorsan átterjedt más európai országokra is. Az extrém magas cipőkkel egyrészt kiemelkedtek a tömegből, másrészt a nemesek ruháinak piszkolódását is megakadályozták. Apró szépséghibája a divatnak, hogy szinte képtelenség volt bennük járni, ezért mindig szolgák kísérték a hölgyeket, akik biztosították a megfelelő támaszt.

A XVIII. századi francia udvarokban azok a nők, akik elegáns megjelenést akartak kölcsönözni maguknak, hatalmas parókákat viseltek. Nem volt ritka, hogy virágokkal, ékszerekkel és kitömött madarakkal is díszítették a „hajkoronájukat". Ezeket a parókákat sertészsírral rögzítették a hölgyek igazi hajához, és mivel rendkívül körülményes volt az eljárás, a nők nem szabadultak meg tőlük minden alkalommal. Ez a nagy fészek a patkányok és egerek számára is rendkívül vonzó volt, így alvás közben előfordult, hogy a hölgyek hajába rágcsálók másztak.