Így fojtod meg gyermekedet a szereteteddel, avagy te is egy helikopterszülő vagy?

helikopterszülő

szülő-gyerek kapcsolat

aggódás

nevelés

féltés

Botás Enikő

2015.11.23.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A helikopterszülőség fogalma egy viszonylag új keletű jelenség, és hallatán a legtöbbeknek olyan történetek jutnak eszükbe, amikor a szülő még felnőtt gyermekét is elkísérte az állásinterjúra, vagy levelet írt egyetemista fia kollégiumi igazgatójának, amelyben a szobatársra panaszkodott.

Pedig szakértők szerint nem csupán az ilyen szélsőséges esetek számítanak helikopterszülőségnek, hanem

minden olyan szülői cselekedet, amely nincs összhangban a gyermek éppen aktuális fejlődési szakaszával.

Vagyis ugyanúgy beletartozik az, ha a szülő beköti a másodikos gyermekének cipőjét, mint az, ha segít a gimnazistának megírni egy házi dolgozatot. Holly H. Schiffrin, a virginiai Washington Egyetem szakembere úgy véli, ha a szülő ilyen szinten beleavatkozik a gyermeke életébe, azzal meggátolja őt a fejlődésben, hiszen ha folyton utána viszi az otthon felejtett uzsonnát vagy házi feladatot, akkor nem tanulja meg időben, hogy a dolgoknak következményei vannak, például hogy a zsebpénzéből kell uzsonnát vennie, vagy hogy egyest fog kapni a tanártól. Márpedig az lenne az ideális, ha a gyermek még akkor tanulná meg, hogy mindennek következménye van, amikor még nem túl nagy a tét, nem pedig felnőtt korában.

Majsai László pszichopedagógus szerint

A túlféltés és a féltés között azért van határ. A túlféltő szülőket a szakma szindromatikus embereknek tekinti, azért, mert alapvetően már a szülőkben van valami sérülés, amiket ezzel kompenzálnak.

Ahogy a túlöntözött virág is elpusztul, a túlféltés is egy olyan dolog, ami rengeteg negatív következményt tud okozni a gyerek életében és személyiségfejlődésében. Ilyen hátrány lehet, hogy nem tud kialakulni a későbbiekben saját énképe, értékrendbeli problémákkal küzdhet, de akár kapcsolati nehézségeket is okozhat.

A külföldi szakemberek szerint a legújabb felnőtt generáción már érezhető ennek a túlféltő, széltől is megóvó szülői magatartásnak a hatása, az egyetemisták közt egyre többen küzdenek pszichés problémákkal, mert nem tudnak megküzdeni az önállósággal járó nehézségekkel. A cégek is egyre inkább felismerik ezt a jelenséget, egyes helyeken már alkalmazkodtak is a helyzethez, és időnként "Hozd magaddal a szülődet a munkahelyedre" napot tartanak, sőt van, ahol egyenesen bekalkulálják a szülői hátteret is a fiatal alkalmazottak életkörülményeibe, adottnak veszik, hogy otthonról is kap anyagi támogatást, így eleve alacsonyabb kezdő fizetést adnak.

Ennek viszont az a következménye, hogy rosszul jár az, aki mögött nem állnak ott a helikopterszülők, nagyobb arányban maradnak ki az egyetemekről, és rosszabb anyagi helyzettel indulnak az életben.

Schiffrin megjegyezte, hogy a legtöbb szülő egyáltalán nem gondolja magáról, hogy helikopterszülő volna, hiszen ő csak segíti, támogatja a gyermekét, hogy minél sikeresebb legyen az életben. Pedig kutatások kimutatták, hogy

a túlféltett gyerekek gyakrabban lesznek depressziós felnőttek, és kevésbé lesznek elégedettek saját életükkel.

Ugyanakkor a szülő számára sem feltétlenül jó mindez, egyre több felmérés készül arról, hogy a szülői házban ragadt vagy oda visszatérő felnőtt gyermekek mennyi pluszterhet raknak a szülőkre, akik így anyagilag arra kényszerülnek, hogy minél később menjenek nyugdíjba, ráadásul a gyerekek sokszor egyáltalán nem segítenek be a háztartási teendőkbe.

Összességében tehát minden szülőnek érdemes továbbgondolnia, mi az a határ, amin ha túllép, az már nem a szimpla szülői támogatás, hanem a gyerek önállóságának korlátozása, mert ezzel hosszú távon magának és gyermekének is jót tesz.