"A kórház folyosóján, a 26. héten egyszer csak elfolyt a magzatvizem" - egy koraszülött baba története

Koraszülöttnek azokat az újszülötteket nevezzük, akik a várandósság 37. hete előtt jönnek a világra. A babákat a születési hetek alapján az éretlenség fokával összefüggésben több csoportba osztják. A nemzetközi besorolás alapján a 32–36. héten született kisbabák az enyhe koraszülött kategóriába tartoznak, a 28–31. hétre születettek az alacsony gesztációs korú kategóriába, míg a 22–27. héten születettek az igen alacsony gesztációs korú vagy extrém koraszülött kategóriába.

Korábban az élve születés alsó határa a betöltött 28. hét volt. 1995-ben azonban ezt a 24. hétre szállították le, ami azt jelenti, hogy az orvosoknak a 24. hét után világra jött csecsemők megmentéséért mindent meg kell tenniük.

Gordon története

A kis Gordon négy évvel ezelőtt csupán csak 26 hetet töltött édesanyja pocakjában, az apró baba mindössze 800 grammosan és 34 centiméteresen jött a világra. Brigittának és férjének hosszú utat kellett bejárni Gordon megszületésétől addig a pillanatig, míg a kicsi fiút hazavihették magukkal a családi fészekbe. Gordon történetéből egyvalamit minden koraszülésen átesett édesanya megtanulhat:

Kezdjük az elejéről. Gordon az elsőszülött gyermeketek, készültetek rá, tervezett baba volt?

Igen, terveztük és nagyon vártuk. Amikor egyévi próbálkozás után sem sikerült teherbe esnem, egy vizsgálattal kiderítették, hogy inzulinrezisztenciám van, és ez lehetett az oka, hogy nem akart összejönni. Felírtak egy gyógyszert, amit három hónapig szedtem, ezután pedig rögtön teherbe is estem.

Hogyan telt a terhességed, volt bármilyen vészjósló jel?

Utólag mindig okosabb az ember... Most már azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba az volt, hogy nem volt választott orvosom, hanem SZTK-ba jártam. Amikor a 12. heti ultrahangot csinálták, észrevettem, hogy fáj a hasam. Szimplán attól, hogy az ultrahangfejjel pici nyomást gyakoroltak rá. A térdemet sem tudtam felhúzni, mert az is nagy fájdalmat okozott. Szóltam az orvosnak róla, erre ő annyit mondott, hogy van, aki rosszabbul reagál a terhességre, biztos az fáj, hogy nő a méhem. Ezzel magyarázta.

Nem vizsgáltak meg, nem jártak utána, mi okozhatja?

Nem. Soha egy ultrahangot nem csináltak a genetikai ultrahangon kívül. És ez a fájdalom megvolt a terhességem kezdetétől egészen a 26. hétig. Addig, amíg egyszer csak el nem folyt a magzatvizem.

A 26. hét nagyon-nagyon korai. Hogyan történt, mi váltotta ki?

Mivel terhességi cukrot állapítottak meg nálam, egy hétfői napon éppen a diabetológiára mentem a férjemmel. De mivel annyira fájt a hasam, gondoltam, ha már itt vagyunk, menjünk fel a nőgyógyászatra, hogy beszéljek egy orvossal. És akkor megállapították, hogy elég sok a folyásom, lehet hogy valamilyen fertőzésem van, és írtak fel egy kúpot. Az első nap, amikor használtam a kúpot, akkor el is múlt a fájás, nagyon örültem, hogy végre tudok aludni. Viszont a második, harmadik nap már nem használt a kúp, ugyanúgy erősödtek a fájdalmak. Ezután pénteken olyan 2-3 óra körül már úgy fájt, hogy sírtam. Berohantunk a kórházba, éppen mentünk volna a recepcióra bejelentkezni, amikor

Mint később kiderült, volt egy fertőzés, ami felszállt a méhembe, és burokrepedést okozott.

Ott álltál egy kórház folyosóján, elfolyt a magzatvized a 26. héten. Hogyan élted ezt meg, és mit történt ezután veletek?

Tudtam, hogy mi fog következni, de nem igazán fogtam fel.

Utána próbálták a pici szívhangját bemérni, de nem sikerült, majd jött egy orvos, megvizsgált, és azt mondta, hogy még zárt a méhszáj. Aztán végre nagy nehezen egy teszttel megállapították, hogy tényleg magzatvíz volt. Akkor kaptam tüdőérlelő injekciót, hogy a baba a születése után is tudja használni a tüdejét, ennek azonban legalább 48 óra kell, hogy hasson, én viszont megkaptam délután 4-kor és este 10-kor már meg is szültem, így hát sajnos nem volt hatásos. Átvittek mentővel a SOTE II-es női klinikára, mert ott volt az újszülött intenzív osztályon hely, és este 10-kor megszületett Gordon.

Hogyan zajlott a szülés, és milyen esélyekkel született meg Gordon?

Lehívtak hozzám egy neonatológust, aki a kezembe nyomott egy statisztikát, hogy milyen életesélyei vannak. Nem volt túl kellemes, viszont nyilván jó, ha az ember tudja, hogy mire számíthat.
Egy csomó papírt aláírtam, közben már szülési fájdalmaim voltak.

Borzalmas élményekben volt részem. Miután átsétáltam a szülőszobára, lényegében be is indult a szülés. Ekkor pedig meg mertem fogni a szülésznő kezét, de ő azonnal elrántotta, mondván, hogy én őt ne fogdossam. Ezek elég mély nyomot hagytak bennem. Ugyanakkor viszont ugyanebben az intézményben az újszülött intenzív osztály egy borzalmasan jó hely. Nyilván azért is gondolom ezt, mert Gordont megmentették nekünk. Azt mondták, hogy az első három nap a kritikus. De nagyon sokáig nem javult az állapota, sőt, 10 naposan újra kellett éleszteni.
Bent lehettem egy olyan szobában, ahol csak koraszült anyukák vannak, és háromóránként fél órára láthattam Gordont. A 10. napon, amikor mentem a reggel 6 órásira, az orvos leültetett, és azt mondta, hogy nagyon rossz az állapota, minden szerve bevérzett, és valószínűleg nem fog életben maradni.

Ekkor már felkészültetek a legrosszabbra?

A 10. napon igen. Rögtön felhívtam a férjemet, rohant be a kórházba, és egész nap ott ültünk a folyosón, fogtuk egymás kezét, és vártunk.

És akkor valami történt...

Annyi, hogy még mindig köztünk volt. Nem javult túl sokat az állapota, de stabil maradt. Két napig pont szabadnapos volt a kezelőorvosa, és amikor két nap után bejött, azt mondta, hogy ő nem gondolta volna, hogy még itt lesz Gordon, hogy ő még ilyet nem látott.

Meddig kellett Gordonnak kórházban maradnia?

Összesen 139 napot volt kórházban, ebből három hónapot az intenzíven. Több mint 8 hétig volt lélegeztetőgépen, de összesen három hónapon keresztül kellett neki a légzéstámogatás. Öt kórházban voltunk, mielőtt hazajöttünk, legutóbb a Bethesdában, mert egy rotavírust sikerült elkapni. De ott öt nap után mondtam, hogy saját felelősségre hazahozom. Nem volt lázas, nem hányt, volt egy kis hasmenése, de evett rendesen. Nem nagyon akarták, de a 139 nap alatt volt időm arra, hogy felkészüljek itthon az ellátására.

Lelkileg hogyan lehetett mindezt átvészelni?

A férjem nélkül beleroppantam volna, ő volt az, aki mindennap erőt adott a következő naphoz, ő volt a támaszom.

A történtek óta eltelt négy év. Gordon már nagyfiú, és kapott két kistesót is maga mellé. Most milyen az állapota, és egy ilyen trauma után, amit átéltetek vele, mennyire féltetek a következő terhességeknél?

Mivel a szeme nem tudott kifejlődni rendesen, elég erős szemüveget hord, a bal oldalon mínusz 10-eset, a jobbon mínusz 6-osat. Illetve 7 hónapos korában derült ki, hogy csípőficama van. Előtte 5 kórházból egyikben sem vették észre. Mind a két oldalát műtötték, kétszer 5 hétig volt gipszben, most is benne vannak a csavarok a lábában. Ezenkívül korai fejlesztést kap, mert instabil, a nagy mozgásokkal vannak problémái. Azt mondták, hogy intellektuálisan minden rendben van vele.
Főleg a második terhességemnél, legbelül azért féltem, nem akartam ezt még egyszer végigcsinálni.

És nála is a 12. heti ultrahangon fájt a méhem, pont ugyanazt éreztem, de akkor már volt választott orvosom, olyan, aki kifejezetten a koraszülés-megelőzés specialistája. Mondtam neki, hogy fáj, ő erre írt fel egy kúpot. Kettő nap után elmúlt minden fájdalom, és soha többet nem jött elő. Henriknél aztán, a harmadik babánál, már minden félelmem elmúlt, és szerencsére mindkettőjüknél minden zökkenőmentesen alakult.