Súlyos pszichés problémákat okozhat, ha egy gyermek anya nélkül nő fel

2017.05.05. 11:00

Anyák napja közeledtével kiemelkedően fontos beszélnünk egy kényes és szomorú témáról; méghozzá azon gyermekek helyzetéről, akik mellett nem áll ott nap mint nap a nagybetűs ANYA. Ők azok az anyai oldalról elhagyott, elárvult gyermekek, akik gyermekotthonokban, nevelőszülőknél, szerencsésebb helyzetben az édesapjukkal vagy valamelyik rokonukkal élnek. Az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját 1990 óta tartják számon; minden évben az anyák napja utáni hétfőn emlékeznek meg róluk.

Azt, hogy az édesanya szerepe kulcsfontosságú a gyermek fejlődése szempontjából, nem lehet vitatni. Nem véletlen, hogy – az esetek döntő többségében – egy gyermekelhelyezési eljárás során csak a gyermek érzelmi, értelmi és fizikai veszélyeztetettségének lehetősége esetén ítélnek az édesanya ellen. Genetikailag van belénk kódolva, hogy az anya az elsődleges gondozó, így hiánya – többnyire észrevétlenül – gátakat, elakadásokat okozhat a gyermekben, és kihat a felnőttkori működésére is.

Magyarországon 537 ezer családban neveli egyedülálló szülő a gyermekét – derül ki a KSH 2011-s népszámlálási adataiból. Ezek kb. 13%-a az apa-gyermek típusú család, vagyis hozzávetőleg 78 ezer olyan csonka család volt hat évvel ezelőtt, ahol nem volt édesanya. Az összes család közel 20%-át tették tehát ki az egyszülős családok 2011-ben. Számuk az 1970-es évektől kezdve fokozatos emelkedést mutat, így várható, hogy a következő népszámlálási adatok is hasonló eredményt mutatnak majd.

Magyarországon 537 ezer családban neveli egyedülálló szülő a gyermekétForrás: Thinkstock

Az egyedülálló családok esetén természetesen feltételezhető, hogy a másik szülő is jelen van a gyermek életében, így szerepét képes betölteni – bár messze nem olyan intenzíven és hatékonyan, mintha a gyermekével élne. Ám abban az esetben, ha a gyermek édesanyja lemondott a gyerekéről, vagy elhunyt, már számolni kell az anyakép hiányával. Többek közt erről, valamint az anya tényleges szerepéről és fontosságáról kérdeztük Vépy Viktória pszichológust.

Vépy Viktória
"Az anya-gyermek kapcsolat vitathatatlanul meghatározó eleme életünknek. Minősége és dinamikája kiemelt szerepet játszik az egyén testi-lelki fejlődésében. A fogantatástól egészen a halálunk napjáig hatással lehet ránk ez a kapcsolat, fontos azonban tudnunk, hogy a biológiai és pszichés kapcsolat nem mindig járnak kéz a kézben."

Elmondta továbbá, hogy hazánkban tradicionálisan az édesanya az, aki az elsődleges gondozó szerepét betölti. Többnyire ő az, aki a legtöbb időt tölti a gyermekkel, aki kielégíti a biológiai, pszichés és szociális szükségleteit. Ő hangolódik rá a gyermekre, válaszol a jelzéseire, és mutat mintát a viselkedése által. A gyermek életében azonban több hónap is eltelik, mire képessé válik differenciálni az őt körülvevő személyek között. Féléves kora után alakul ki az a kizárólagos és erős érzelmi kapcsolat az elsődleges gondozójával, amelyet kötődésnek nevezünk.

Több hónap is eltelik, mire képessé válik differenciálni az őt körülvevő személyek közöttForrás: Thinkstock

Az, hogy a gyermek megélhesse a kötődést, nem csupán érzelmi szükséglete. A kötődés hiánya a biológiai fejlődésében is visszavetheti őt. Tartós fennállása pedig általános fejlődési és súlyos pszichés problémákat okozhat.Elsődleges gondozó azonban nem csupán az édesanya lehet. Az édesapa vagy más családtag, de akár egy bébiszitter vagy dajka is betöltheti ezt a szerepet a gyermek életében. Fontos, hogy legalább egy olyan személy legyen, aki a gondozási műveleteken keresztül a biztonság, a szeretet, a figyelem megadása révén biztosítja az egészséges testi-lelki fejlődés kereteit.

Az anyai szerep betöltése nem csupán csecsemőkorban meghatározó jelentőségű.

Forrás: Thinkstock

Az a fajta kapcsolat, melyet ekkor megtapasztal az egyén, mintát jelent majd a későbbiekben a számára. Megtanulja magáról, hogy mennyire szerethető, milyen értékekkel bír, hogyan vált ki hatást másokból, meddig terjed az autonómiája, bízhat-e önmagában és a világban. 

Az anya-gyermek kapcsolat a kamaszkorban és fiatal felnőtt korban is fontos szerephez jut. A nemi szerepgyakorlás, a párkapcsolati szárnypróbálgatások, majd később a saját gyermekvállalás és szülői szerep megélése, mind olyan fontos mérföldkövek az egyén életében, melyek felszínre hozhatják a korábban megélt érzelmi tapasztalatot.

Fontos tehát, hogy legyen olyan személy a gyermek környezetében, aki az életkori szükségleteinek megfelelően betölti azt a szerepet, amire a fejlődése, majd a későbbi egészséges életvezetése szempontjából szüksége van.

anyaanyák napjagyermekcsalád