Családon belüli bántalmazás: amikor a szülő egyetlen eszköze a verés

2019.05.25. 20:00

A zéró toleranciát hirdető gyermekvédelmi törvény ellenére sokan még mindig családi belügynek tekintik a gyermekek bántalmazását, főleg a nevelő célú gyerekverést. A lehetséges okokról és az elszomorító következményekről F. Lassú Zsuzsa pszichológust, az ELTE docensét kérdeztem.

Miért "legyinti meg" a szülő a gyerekét? Mi áll a gyerekverés hátterében? 

Először is nem szeretnék elnéző lenni, a meglegyintés valójában ütést jelent, csak kisebb erővel. Jó ezt tisztázni, mert ha egy szakmai cikkben eufemizáljuk a gyerekverést és meglegyintésként, jótékony atyai pofonként, vagy „dádá"-ként utalunk rá, akkor mi magunk is bűnpártolók vagyunk.
A kérdésre reagálva azt mondhatom, nincs egyszerű és mindenkire igaz válasz. Vannak, akik azért verik a gyereküket, mert egyrészt azt gondolják, joguk van hozzá, és megtehetik ezt, másrészt mert nincsenek eszközeik a gyermek fegyelmezésére, a konfliktusok kezelésére. Azok is megütik néha a gyereküket, akik tudják, hogy ez nem helyes, hogy ezt a törvény tiltja, és még egyet is értenek ezzel, de még sincsenek más eszközeik, hogy levezessék a hirtelen támadt indulataikat.

F. Lassú Zsuzsa pszichológus, az ELTE docenseForrás: ELTE

Általában frusztráció, tehetetlenség és az ebből származó düh áll a verés hátterében, ugyanakkor a sokak által elfogadhatónak tartott „nevelő célzatú" verés nem dühből, hanem megfontoltan, átgondoltan történik. Ez utóbbi még rosszabb, mert a gyermek nem mentheti fel önmagát (és a szülőt), nem kenheti a verést a helyzetre, csak magát okolhatja, és előbb-utóbb azonosul is az őt verve nevelő szülő nézeteivel, és azt gondolja: „megérdemlem, hiszen rossz vagyok".

Mennyi idő alatt teszi tönkre a szülő-gyerek kapcsolatot, ha a szülő veri a gyereket?

A kutatások alapján nem tudunk egzakt módon meghatározni egy időtartamot, ami alatt még nem, fölötte pedig már káros a verés. Minden gyerek megsínyli a rendszeres verést, még ha az „enyhe" is. Ráadásul minél hosszabb távú a bántalmazás (legyen az szóbeli vagy fizikai), annál komolyabbak a lelki és testi következmények. A gyermek és környezete egyéb támogató hatású adottságaitól és jellemzőitől (azaz reziliencia/rugalmassági tényezőktől) függ, milyen mértékű ez a negatív hatás. Ami biztosan sérül, az a kötődés minősége és ezáltal a gyermek önmagába és másokba vetett hite.  Ilyenkor vagy leválasztja magát a szülőkről, nem bízik bennük, és nem is keresi a közelségüket, vagy ambivalens módon folyamatosan keresi a közelséget, de sosem bízik abban, hogy ez neki kijár, és ezt ő tényleg megérdemli. Örökké vágyódik egy normális kapcsolatra, de mindig csalódik.

Forrás: Thinkstock
Üsd csak meg nyugodtan a gyerekedet!

Azt hiszed, a kézre vagy a pelusos popsira csapás nem számít? Ez a szösszenet azoknak íródott, akik már közel jártak ahhoz, hogy megüssék a gyereküket, vagy épp meg is tették, esetleg ismernek olyan szülőt, aki az előző két pont valamelyikének megfelel. Tessék, lehet csinálni, de a következmény nem marad el! Olvasd tovább!

Milyen következménnyel jár, ha egy gyereket vernek a szülei?

Sok minden lehetséges. A gyerekek egy része – akik többnyire fiúk – leválik az őt bántalmazó szülőről, eltávolodik tőle, de ezáltal a szeretet és a bizalom reményétől is, nem lesznek fontosak mások, nem akar alkalmazkodni, megfelelni. Mivel nem szeret és nem alkalmazkodik, ezért nem is tanul a hibáiból, nem törődik a következményekkel, vagyis fokozatosan válik önző, kegyetlen, érzéketlen személlyé – patológiás esetben pszichopatává. Ami kezdetben a túlélés eszköze volt, az – először csak a gyerekcsoportokban, majd a társadalom más csoportjaiban is – a kirekesztettség és elutasítottság legfőbb indoka lesz.

Más gyerekek szorongva, a szülő nézeteivel azonosulva újra és újra kötődni szeretnének. Elhiszik, hogy ők rosszak, megérdemlik a büntetést, így nem alakul ki egészséges önértékelés, önbizalom, énhatékonyság-érzet. Tehetetlenségük és öngyűlöletük depresszióvá, kiszolgáltatottságérzetük szorongásos betegségekké alakul, de számos más mentális betegség hátterében is megtaláljuk a bántalmazó szülői hozzáállást.

Minél hosszabb távú a bántalmazás, annál komolyabbak a lelki és testi következményekForrás: Shutterstock

A legsúlyosabb esetben ez a „se veled, se nélküled" állapot megdermeszti és szétszakítja a gyermek lelkét, hiszen a gyermek nem képes kezelni az ambivalenciát, és összeegyeztetni a fejében, hogy a szülő, akitől a védelmet és biztonságot reméli, és akitől ezt időnként meg is kapja, máskor szavakkal vagy tettekkel bántalmazza, megszégyeníti, megalázza, mindennek elmondja. A széthasított anya/apa képe mellé széthasított „én" jön létre, ez pedig gyakran vezet borderline vagy disszociatív személyiségzavarhoz. 
Akit rendszeresen bántalmaztak, verve neveltek, lelki sebeket, enyhébb vagy komolyabb, akár az egész életét megnehezítő mentális sérülékenységet hordoz magán. A verve neveltek és bántalmazottak maguk is gyakrabban verik a gyerekeiket, ha szülőkké válnak.

Akit rendszeresen bántalmaztak, az egész életét megnehezítő mentális sérülékenységet hordoz magánForrás: Shutterstock

A szülők hol sajátíthatnak el olyan – konfliktuskezelési vagy kommunikációs – ismereteket, amelyeket alkalmazva a jövőben elkerülhetik, hogy kezet emeljenek a gyerekükre?

A gyermekvédelem szakszolgálatai, a család- és gyermekjóléti szolgálatok (régebben családsegítő központok), vagy a pedagógiai szakszolgálatok (nevelési tanácsadók) mind azért vannak, hogy a gyermekeket és a családokat támogassák – anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Minden településnek van területileg illetékes család- és gyermekjóléti szolgálata, ahol pedagógusok és pszichológusok segítik a szülőket nevelési kérdésekben. Akár vannak tehát egy szülőnek anyagi erőforrásai, akár nincsenek, a lehetősége megvan arra, hogy megtanulja, hogyan nevelheti verés nélkül, pozitív eszközökkel a gyermekét.

családon belüli erőszakszülőgyerekverésbántalmazásgyerekneveléspofon