Egyre több magyar gyereket érint ez a súlyos, gyógyíthatatlan betegség

A gyulladásos krónikus bélbetegségeknek (IBD) két csoportját különítjük el: a páciensek kicsit kevesebb mint fele a bélrendszer krónikus gyulladásával járó Chron-betegségben szenved, többségük pedig fekélyes vastagbélgyulladással, úgynevezett colitis ulcerosával küzd. A mintegy 60 ezer magyar beteg 15-20 százaléka 18 éven aluli, és ritkán ugyan, de előfordulhat a betegség nagyon korai válfaja 6 éven aluli gyermekeknél is, ezt VEO-nak nevezzük – mondja dr. Miheller Pál gasztroenterológus.

A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika docense hozzáteszi: a gyulladásos bélbetegségeket jelenleg a gyógyíthatatlan krónikus betegségek között tarják számon, így az, hogy egyre korábbi életkorban lépnek fel, számos kihívást jelentenek az orvostudomány és az egyén számára is. Ha ugyanis valakinél 15 éves korában alakul ki a betegség, akkor elképzelhető, hogy akár további 65-75 évig is ezzel együtt kell élnie, vagyis sokkal hosszabb idő van a gyógyszeresen már nem kezelhető szövődmények kialakulására.

A betegség lefolyása is egyre agresszívebbé vált, míg korábban azt láttuk, hogy 50-60 éves kor között volt egy enyhébb lefolyással járó esetszám emelkedés, egy úgynevezett időskori csúcs, addig most egyre gyakoribb, hogy erőteljesebben jelentkezik a kór – magyarázza a gasztroenterológus.

Tehát, ha valakinek a hasmenése ok nélkül vissza-visszatér – például másnak a családban nem jelentkezik és nem jár lázzal –, de fogyás, fáradékonyág, kialvatlanság, teljesítőképesség-csökkenés is társul hozzá, akkor mindenképp érdemes elmenni a háziorvoshoz, ahol többek között labor- és székletvizsgálattal ki tudják szűrni, hogy a múló állapot, vagy komolyabb betegség állhat-e a háttérben. Ezt követően szükség esetén a háziorvos beutalja a beteget gasztroenterológiai szakrendelésre.

A tünetmentes betegeknél kiemelt jelentőségük van a rendszeres kontrollvizsgálatoknak, mint például a labor, a székletvizsgálat, az ultrahang és akár az endoszkópia.

A terápia az IBD esetében gyógyszeres, gyakran szteroidos kezeléssel kezdődik, azonban dr. Miheller Pál leszögezi, hogy a szteroid semmiképp sem jelenthet tartós megoldást. Hosszú távon tovább kell lépni az úgynevezett immunszupresszáns gyógyszerekre, amelyek az immunrendszernek éppen azt a részét gyengítik, ami a szervezet ellen dolgozik. A szakember szerint ettől nem kell tartani, az érintettek nem lesznek más betegségekre sokkal esendőbbek, ám huzamos jóllétük érdekében ezek alkalmazása szükségessé válhat.

Ha a gyógyszerek sem használnak, akkor műtéti eljárás válhat szükségessé, ilyenkor előfordulhat, hogy a bélszakaszból eltávolítanak egy részt, ugyanakkor a modern sebészeti eljárásokkal lehetőség van olyan kíméletesebb beavatkozásokra is, amikor egyáltalán nem vesznek ki bélszakaszt, hanem úgynevezett bélplasztikát alkalmaznak.

Akinek a családjában, közvetlen rokonai között előfordult a betegség, számukra még fontosabb, hogy prevencióként rostokban és vitaminokban gazdag, egészséges ételeket fogyasszanak. Az IBD-s betegek gyógyításakor az orvosi teamnek tagja dietetikus is a gasztroenterológus és sebész mellett, és a táplálásterápia kiemelt hangsúlyt kap.

Forrás: Semmelweis Egyetem