Láthatatlan barátok: sokat árulnak el a gyerekről

Néhány évvel ezelőtt Amerikában végeztek kutatást a gyerekek között a képzeletbeli barát témájában. A kutatásban részt vevő gyermekek 65 százalékáról derült ki, hogy volt élete első hét évében olyan barátja, aki csak a képzeletében létezett. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek több mint felénél teljesen természetes módon volt jelen a gyerekkor első néhány évében egy vagy több fantáziafigura, amely különböző szerepeket töltött be a kicsi életében.

Porszem manó és rózsaszín léggömb

A barátok, amelyek a gyerekek fantáziájában kelnek életre, nem feltétlenül emberi figurák. Lehet a lény állat, mesehős, de akár egy tárgy is. A variációk tárháza éppen olyan gazdag, mint amilyen megdöbbentően izgalmas lehet a gyermeki képzelet. És természetesen a lény, a kutya, a tenyérben is elférő kislány, vagy éppen az elefánt csodálatos képességekkel bír, és az a minimum, hogy beszél, mozog, együtt jön-megy a gyerekkel, akinek hű kísérője.

Az egyik legfontosabb szerepjáték?

A fantáziabarát létezése miatti aggódók egyik legfontosabb érve az volt, hogy az ilyen baráttal együtt élő gyerekek zárkózottabbak, nehezebben tanulnak meg nyitni a külvilág felé, és kommunikációs nehézségekkel küzdenek. Nos, úgy tűnik, mindezt cáfolják a tapasztalatok, hiszen a fantáziapajtások megjelenítése, életben tartása és változatos tulajdonságokkal való felruházása színes és gazdag képzelőerőről tanúskodik, ahogy a mesebeli társsal zajló párbeszédek kifejezetten segítik a gyerekek kommunikációs fejlődését.

Lehetek a gyerekem barátjának a barátja?

Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi a helyes szülői magatartás, ha észleljük a fantáziapajtás megjelenését az otthonunkban. Az első tanács csakis az lehet, hogy fogadjuk el létezését, és ha a gyerek egyáltalán hajlandó részleteiben is megosztani velünk a baráttal való kapcsolatát, akkor figyeljünk nagyon, hiszen nyitott könyvvé válhat előttünk a kicsi, aki éppen a baráttal való játék során hozza tudomásunkra vágyait és félelmeit. Máskor tükröt tart elénk, hiszen az fog a játék, a megfigyelt párbeszéd során visszacsengeni, ahogy mi szólunk hozzá, ahogy mi kérjük, ahogy mi utasítjuk, ahogy kommunikálunk vele, ahogy viselkedünk, ha éppen elönt minket a harag. Máskor nincs tükör, csak az ámulat, amikor a játékán keresztül nagylelkűen bevezet minket abba a titokzatos világba, amit gyermekléleknek neveznek.