Életünk során számos vágyunkat elfojtunk, és ezek a vágyak csak némiképp álcázva léphetik át a tudatosságunk küszöbét. Ha a pszichénk üzen nekünk, az üzenet csak cenzúrázva, megszelídítve juthat el a tudatunkig. Sigmund Freud szerint ezért felejtjük el olyan könnyen az álmainkat, mert a tudatos én csökkenteni igyekszik a tudattalan befolyását az elménkre.
Az álomfejtés tudománya egészen az ókorig nyúlik vissza, Egyiptomban például azt hitték, hogy álmainkat az istenek küldik, méghozzá azzal a céllal, hogy megoldást találjanak sorsuk irányításához, betegségeik gyógyításához. Csak a 19. században kezdtek kételkedni az álmok isteni erejében. Számos tanulmány készült az álomfejtésről, s végül az álmok isteni sugallatként történő értelmezésétől, eljutottunk addig a természettudományos nézetig, amely szerint az álmok egyszerűen érzékszervi ingerlés eredményei. Ilyen, amikor alvás közben meghallunk valamit, és ez beleszövődik az álmunkba. Ha pedig meztelennek érezzük magunkat, akkor valószínűleg leesett rólunk a takaró. Az álombeli repülést pedig azzal magyarázták, hogy a mellkasunk légzés közben emelkedik és süllyed, ez idézheti elő az agyunkban a repülés képzetét. Sigmund Freud azonban úgy érezte, ezek nem adhatnak magyarázatot megannyi álmunkra. Kétségkívül előfordul, hogy az alvás közben érő fizikai ingerek befolyásolják álmainkat, de legtöbb esetben nem erről van szó.
Sigmund Freud osztrák neurológus, 1900-ban írta meg a méltán híres Die Traumdeutung, magyarul az Álomfejtés című könyvét, mely alapjaiban változtatta meg az álmokkal foglalkozó tudományt.
Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik..Freud szerint, az álom mindig vágyteljesítés, de tudattalan vágyaké, vagyis olyan késztetéseké, amiket önmagunknak sem merünk bevallani. Ezeket a vágyakat a tudat elfojtja, és a tudattalanba szorítja, amik annak ellenére, hogy nem tudatosulnak, nem szűnnek meg létezni, és arra törekszenek, hogy kielégüljenek. A vágy minden esetben olyan lelki energiát jelent, ami nyugtalanítja, feszültséggel tölti el a lekünket. Ha az energiaszint túl nagy, a lélek fájdalommal telik meg, a vágyat tehát valamilyen módon ki kell elégíteni, és levezetni az energiáját. Mivel Freud szerint az is vágykielégítésnek számít, ha egy vágyat a képzeletünkben, a fantáziaképeinkben valósítunk meg, az álom képileg megmutatja, ezzel megvalósítja az elfojtott vágyainkat. Mivel azonban a tudat még ilyen formában sem engedi megvalósulni a tudattalan vágyakat, belenyúl az álomba, és eltorzítja azt, hogy felismerhetetlen legyen, ezt a mechanizmust nevezi Freud álomcenzúrának.
Az álomfejtés megírásáig Freud több mint ezer álom kliniai elemzését végezte el. Íme néhány fontos, a következtetési közül.
- Leggyakrabban az elmúlt napok benyomásait dolgozzuk fel álmunkban.
- Felszínre törhetnek gyerekkori emlékeink is.
- Álmunkban másképp szelektálunk az emlékeink között. A tudattalan nem mindig a jelentős eseményekre összpontosít, sokszor jelentéktelen emlékek is felbukkannak.
- Az álmok gyakran véletlenszerűek és teljesen abszurdak, de olykor az érzéskavalkád egy „történetté' áll össze.
- Az álmok mindig énközpontúak.
- Majdnem minden álom „vágyteljesülés", vagyis olyan mélyen húzódó ösztönzés, mely beteljesedésre tör.