A bő bugyogón át a tangáig - Ezt viselték elődeink a szoknya alatt

fehérnemű bugyi magazin tanga
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Ma már legtöbbünknek elképzelhetetlen, hogy ne hordjunk bugyit a ruha alatt, bár van, aki arra esküszik, hogy sokkal egészségesebb, ha odalent nem viselünk semmit. Sőt, a nők gyakorlatilag az 1800-as évekig nem is hordtak alsóneműt. Később olyan verzió terjedt el, ami középen lyukas volt, és térdig ért. Na de hogyan jutottunk el a bő bugyogótól a tangáig? Meglehetősen hosszú volt az út...

A bugyi legősibb elődje tulajdonképpen az ágyékkötő volt, ami főleg az ókorban volt elterjedt viselet különböző változatokban a nők és a férfiak körében egyaránt, ám ez azért még nem nevezhető alsóneműnek.
Viszont találtak arra bizonyítékot, hogy már az ókori Rómában felbukkant egy a mai bugyihoz nagyon hasonló ruhadarab, amelyet a nők viseltek sportoláshoz, legalábbis ezt mutatja a szicíliai Piazza Armerinában talált 4. századi mozaik.

Ezután viszont „nyoma veszett" a bugyinak, a középkorban az alsónemű a nők számára egy hosszabb inget jelentett a ruha alatt, ami amúgy is a földig ért, vastag volt, ápolt és eltakart, így nem érezték szükségét még egy plusz ruhadarabnak odalent.
Először az 1400-as években bukkant fel Spanyolországban egy ruhadarab, amely közel sem hasonlított a mai értelemben vett bugyihoz, de gyakorlatilag azt a funkciót töltötte be. Csakhogy ez egy buggyos, térdig érő nadrág volt tulajdonképpen, amit a szoknya alatt hordtak. Ezt a mór viselet mintájára készült darabot leginkább az olasz arisztokraták és a kurtizánok viselték Velencében. Ám különösebben nem lett népszerű, főleg mert az orvosok sem javasolták.

A 1800-as évek elején jött divatba igazán az alsónemű, amely már egy jóval kényelmesebb, vékonyabb anyagból készült „bugyit" jelent. Ezeknek a közepe lyukas volt. Ez különösen praktikusnak bizonyult, mivel az 1840-es években visszatértek a hatalmas abroncsos ruhák, így a „WC" használatánál sokat segített a praktikus szabás.

Bugyi az 1850-es évekből Forrás: Getty Images/The Print Collector / Heritage-Images

Viktória királynő is előszeretettel hordta a bugyikat, minden nap tisztát vett fel. Személyre szabott darabok készültek neki termetes mérete miatt is, amelyekbe a monogramja és korona volt hímezve. Az egyik ilyen darab néhány éve került árverésre, és hatalmas összegért, közel hatmillió forintért kelt el.
Ám a szegényebb társadalmi csoportokban még ekkor sem terjed el a használata.
Az igazi változás az 1800-as évek végén jött el, amikor a bugyikat középen összezárták, bár még mindig térdig érőek voltak.

A 20. század elején kezdett átalakulni az alsónemű viselet trendje, amikor a ruhák is egyre rövidebbek, vékonyabbak lettek, kénytelenek voltak valamelyest zsugorítani a bugyin is, hogy ne lógjon ki. Ez már kezdett hasonlítani a mai viselethez, persze mindig egyre kisebb-és kisebb lett, és a szabása is sokat változott, illetve egyre inkább kezdtek adni a díszítésükre is.

Bugyi divat a XX. század elején Forrás: AFP

Magyarországon a szegényebb rétegbe tartozó asszonyok még a 20. század elején nem hordtak bugyit. A néptánc során bizony előfordult, hogy fellibbent a szoknya, és minden kilátszott, ezért egy idő után az ő részükre előírták a fehérnemű viselését. Ennek köszönhetően a '30-as években hazánkban is kezdett elterjedni.

1955-ben készült az ikonikus fotó Marilyn Monroe-ról, amin fehér szoknyáját fellebbenti a szél, és kivillan a bugyija. Ez a fehérnemű akkoriban borzasztóan szexinek számított, pedig egy kisebb sorthoz hasonlított.

Marilyn Monroe abban a bizonyos fehér fellibenő szoknyában Forrás: Northfoto/ZUMA Press/(©) Copyright 1955 by ZUMA Movie Stills Library/Zuma Movie Stills Library


A tangák a '80-as években terjedtek el, bár állítólag Brazíliában már évtizedekkel korábban megjelent. Az Egyesült Államokban azonban 1939-ben bemutatták be az első darabot a New York-i világkiállításon, mégpedig azért mert a város polgármestere felszólította a táncosnőket, hogy fedjék el intim testrészüket, ők pedig megtették úgy, hogy a lehető legtöbbet mutattak azért bájaikból. Ám ezután még nem lett népszerű a tanga. 1981-ben Frederick Mellinger híres kaliforniai fehérnemű üzletében elkezdte árulni az aprócska bugyit, ezután egy évvel pedig a Victoria's Secret is megindította a fazon gyártását, és innentől nem volt megállás.

Forrás: Shutterstock

Ma már számtalan verziója van a bugyinak, a brazil tangától kezdve a magas derekú, alakformáló fehérneműn át egészen a francia bugyiig, és még sorolhatnánk. Így szerencsére nekünk már bőven van miből válogatni.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.