Agárdi Szilvi és párja nyár elején költöztek szét közös albérletükből, de akkor még szó sem volt szakításról. Mostanra azonban mégis különváltak az útjaik, kiderült, miért. 

Agárdi Szilvinek és párjának nyár elején kellett szétköltöziük közös albérletükből, már akkor felröppentek pletykák a szakításról, de az énekesnő leszögezte, ilyesmiről szó sincs. Nehézségbe ütköztek ugyan, egyrészt egy zajos szomszéd miatt, másrészt és főként azért, mert Szilvi teljesen elvesztette a látását. Ő visszaköltözött a szüleihez, de Krisztiánnal még rendszeresen találkoztak. Azonban a problémák elkezdtek kiütközni.

Miután külön költöztünk látogattuk egymást, programokat szerveztünk, de egy idő után kiütköztek a köztünk lévő különbségek. A karanténidőszakban ismerkedtünk meg, akkor költöztünk össze, így semmilyen külső tényező nem zavarta meg a kapcsolatunkat, mondhatni, a saját világunkban egy buborékban éltük a mindennapokat" - mondta a Borsnak Szilvi.

Agárdi Szilvi és párja szakítottakForrás: Agárdi Szilvi/Instagram

"A vakságomnak semmi köze nincs a szakításhoz!Arról van szó, hogy megismertük egymás közegét és bár próbáltuk, nem tudtuk elfogadni. Mindketten máshonnan jövünk, másként élünk. Krisztiánt zavarta, hogy a celebvilágban sok az őszintétlen ember, akik a szemedbe mosolyognak, a hátad mögött viszont becsapnak vagy kihasználnak" - árulta el.

"Bevallom, vakként valóban nagyobb esélye van ennek, hiszen nem tudom pontosan felmérni a helyzetet, de rendre igyekszem felülkerekedni ezen. Én ebben élek, ebben dolgozom és talán már meg is szoktam, őt ez zavarta. Ahogyan engem is a focista közeg. Nem tudtam megszokni azt a lazaságot a bulikat, miközben én a fellépéseimre készültem. Persze megértem, hogy neki ez a munkája és elfogadta ezt a légkört" - tette hozzá. És azt is elmondta, még tartják a kapcsolatot.

Nehéz volt elválni, mert a legjobb barátom volt. Természetesen hiányzik. Sok olyan tulajdonsága van, ami nagy segítség volt számomra. Tanultam tőle és neki köszönhetem, hogy sok ember eltűnt az életemből, akik csak kihasználtak. Krisztián egy nyitott, jószívű ember, akivel éjszakákat beszélgettünk át, közel kerültünk egymáshoz. Vakként számomra a kommunikáció jelent mindent és Krisztiánnal mindenről lehetett beszélgetni. Nem akartuk elvágni a kapcsolatot, valahogy gyerekes dolog lett volna, meg hát a történtek ellenére továbbra is fontosak vagyunk egymás számára. Szoktunk telefonon beszélni, de nem könnyű, mert ha kicsit jobban belemerülünk, valaki mindig azt hiszi, hogy többet akar a másik. Nehéz megtartani az egyensúlyt, de azt megfogadtuk, hogy mindig támogatni fogjuk egymást az életben."